Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-151

151. országos ülés 1907 április 29-én, hétfőn. 81 megállapítása. Jönnek egy külön pontban azután a rendes kiadásokhoz mért póthitelek. Ezek, tárgyukat tekintve, ugyanazon költségvetésnek keretében mozognak ugyan, még sincsenek belefoglalva a költségek rendes státusába, hanem külön czimletként lesznek megállapítva, majd meg fogom említeni, hogy milyen okból. Abból az okból, hogy a delegáczió elé nem ugy terjesztetnek e költségvetési tételek és előterjesztések, mint a hogy az egész világon a parlamenti életben megvan. Nálunk is ugy van, hogy minden igazgatási ág megkapja a maga nagy költségvetési előterjesztését indokolásával együtt; hiszen a kereskedelmi és pénzügyi tárcza költségvetései rendkívül nagy öszszegekre terjednek ki, de azokban benfoglaltatnak rendszeresen a rendes kiadások, az ordináriumok, a beruházások, a rendkívüli kiadások, az átmenetiek és végre egy zárlat jön létre, a melyből kitűnik az egész költségvetési eredmény. Ellenben a közösügyi kiadásoknál hozzá akartak szoktatni, az eddigi rendszer mellett hozzá is volt szoktatva a delegáczió, hogy eltekintve a zárszámadásoktól és a válaszoktól, a melyeket a közösügyi kormányok a delegáczió kívánalmaira adtak : 17 külön előterjesztésbe foglaltatnak mindazok a pénzügyi követelések, a melyekre nézve leginkább a hadügyi tárczánál — mert a külügyi lényegtelen — követelték, hogy a delegáczió azokat megszavazza és rendelkezésre bocsássa. Most már ennek következménye az volt, hogy ha a különböző előterjesztésekben elrejtett hitelmegszavazások, póthitelmegszavazások, hitelátruházások az egyik évben fel nem használtattak, ezekhez már bizonyos jogczimet táplált a hadügyi kormányzat és későbbi időkben a fel nem használt hitelállományokat részint ugyanolyan czélra, részint egészen eltérő czélra kívánta igénybe venni. Méltóztassék csak megtekintem: ezen törvényjavaslat 3-ik pontjában is látjuk még az 1901-re, 1902-re, 1903-ra, 1904-re és 1905. évre megállapított póthitelek felhasználását és azok feletti dispoziczióikat. Most már, hogy ha azt a hitelállományt át akarták ruházni, hogyan jártak el ? Például: történt a megszavazás azon a czimen, hogy a hadügyi kormányzat azt találja, hogy bizonyos hadi felszerelések beszerzése rövidebb időpontban és gyorsabban szükséges, mint azt eddig gondolták és azért beállítanak egyszerre 30—40 milliós összeget. A következő évben, vagy másfél év múlva jött azután a következő előterjesztés : a hadügyi kormányzat belátta, hogy a gyors beszerzések nem szükségesek, nem is szerezte be az illető szükségleteket, de kéri, hogy az előirányzott összegek más, egészen eltérő czélokra legyenek felhasználhatók. Ennek ugyebár, t. ház, legalább az lenne az értelme, hogy a hadügyi kormányzat rendkívül kényes kezelést tanusit, s nem akar törvényes felhatalmazás nélkül még csak hitelátruházással sem élni, nem akarja a kereteket megbontani, a melyekben a törvényes formák közt mozog. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 191.1. IX. KÖTET. De tessék csak ismét egyet fordítani az előterjesztéseken és méltóztassék megnézni, hogy a megszavazott hitelállomány-összegek, mint költségvetési összegek az egészet véve, nem maradnak érintetlenül, nem maradnak a pénztárban, hanem akármilyen más czélokra felhasználtatnak, sőt az előirányzott összeg a zárszámadási összegben rendkívül nagy mértékben túl is van haladva, túl is van szájnyalva. Csak az utóbbi évek adatait kerestem ki e tekintetben. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van egy példa. Az 1905. évben a közösügyi költségek — főleg hadügyi téren, mert leginkább itt állanak elő túllépések — 9,020.000 koronával haladták túl a megszavazott összegeket, tehát a hadügyi kormányzat önkényesen használta fel ezeket az összegeket. 1904-ben 12,407.000 koronával haladták túl — zárszámadásilag — az önkényesen felhasznált összegek a törvényesen megállapitott összegeket. 1093-ról, 1902-ről és 1901-ről már csak a magyar zárszámadások állottak rendelkezésemre és ezekből csak a Magyarországra eső számokat vettem. Mi törvényesen megszavaztunk 1903-ra 89,790.000 koronát mint Magyarországra eső összeget. Elköltetett pedig zárszámadásilag 92,633.000, itt csak 2,843.000 korona a túllépés ; ellenben 1902-ben megszavaztunk 87,596.000 koronát és elköltöttünk 95,711.000 koronát, tehát 8,115.000 koronával többet adott ki a közös kormányzat, mint a menynyire törvényes felhatalmazása volt. Megszavazott 1901-ben a törvényhozás 82,318.000 koronát és elköltöttek 91,723.000 koronát, tehát ismét 9,405.000 koronával többet, mint a mennyire törvényes felhatalmazásuk volt. De méltóztassanak megnézni az előttünk fekvő törvényt magát. Itt van az 1. §-nak utolsóelőtti pontjában az 1900., 1901., 1902. és 1903, évi közösügyi zárszámadásra alapított végleges leszámolás folytán a magyar szent korona országaira eső tartozás kiegyenlítésére még összesen 8 millió, a mely tehát még a zárszámadásban sem szerepel. Ha valamely téren szükség van arra. sőt kötelesség is, hogy a legtisztább ós legáttekinthetőbb törvényes formák közt és nagy rigorozitás mellett kezelt államháztartás és pénzkezelés álljon fenn, akkor erre a hadügyi téren van a legnagyobb szükség, (Helyeslés bal/elöl.) mert a hadügyi terhek tekintetében az ország közönségének mindig az a felfogása, — nem keresem, hogy jogosan vagy jogtalanul — hogy ezek nagyrészben inproduktiv, a nemzet gazdasági erejét megtámadó kiadások, ennélfogva ha ezekben a törvényes formáktól eltérés történik, ha önkényes átlépés és katonai hatalmaskodás áll be, akkor ez még azt a kevés bizalmat és hitet is, a melyet az ország közönsége a nélkül is nehezen táplál a hadügyi kormánynyal szemben, még jobban megingatja. Hogy hasonló dolgok előadhattak, azt mi, de talán nemcsak mi, a kik itt ülünk a képit