Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-150

m 150. országos ülés ÍD07 április 27-én, szombaton. melt 1905. évben 72 millió métermázsa szenet, a behozatal pedig volt 1905-ben 14 millió métermázsa, a mely 1906-ban már 18 millió métermázsára emelkedett. Szén tekintetében az elmúlt tél igazán keserves helyzetbe juttatta az országot. Ennek okai sem ismeretlenek a miniszter ur előtt, keresi is az orvoslást, de ez az orvoslás ismét sok pénzbe fog kerülni. (Mozgás balfelöl.) Egy hang (balról): Bányákat kell venni! Szterényi József államtitkár: Nagybányákat venni, azt igen könnyű kimondani, de nehéz keresztülvinni. Meggyőződésem azonban az, hogy a szénkérdés megoldása máskép nem lehetséges, mint ugy, hogy az állam maga a széntermelők közt foglaljon helyet, (Helyeslés.) ugy a mint azt a német birodalmi kanczellár legutóbb már proklamálta is, vagyis egyrészt szintén a termelő érdekeltségben részt venni, másrészt magának az államnak is a szénbányászatot kultiválni, hogy a széntermelés terén az árak tekintetében szabályozólag hathasson. (Helyeslés.) Azonban momentán baj a szénkérdésben az, hogy a mi szénbányászatunk nem rendelkezik elég munkással. Munkásaink nagy része a külföldre vándorol ki, a hol tetemesen magasabb munkabéreket kap, mert a mi bányáinknál, egy bányát kivéve, a mely leszállította a munkaidőt nyolcz órára, a munkaidő tiz óra, beleszámítva a bányába való leszállást és felszállást átlag tizenkét óra, addig az osztrák és német bányász napi nyolcz óráig dolgozik, részben kilenez óráig, ugy hogy ott a munkaidő rövidebb, a munkabér nagyobb; ennek természetes következménye, hogy munkásaink oda vándorolnak, hogy ott nagyobb keresetre tegyenek szert. Ehhez járul, t. ház, egy más bajunk is, t. i. a nyári termelés nehézsége, mert a bányamunkások nagyrésze a letelepedett munkások kivételével a nyáron mezőgazdasági munkát végez és kivonul a bányákból, hogy a nyári nagyobb mezőgazdasági keresettel pótolja az ottani kisebb keresetet. Abban az időben tehát, a mikor kedvezőbb lehetne a forgalmi viszonyoknál fogva a széntermelés, csökken maga a termelés a bányában és igy egy circulus vitiosusban vagyunk, a melyből alig tudunk kiszabadulni. A magyar államvasutak szénszükséglete évenkint 2,500.000 tonna, ebből 2,400.000 tonna hazai bányákban van biztosítva. De, sajnos, az előbb emiitett munkásviszonyok következtében abba e helyzetbe jutottunk, hogy a bányák felmondották azt a szerződést, a mefyben nekik egy évi felmondás biztosittatott arra az esetre, ha a munkásviszonyok terhe — beigazolt munkabérfelemelés, munkaidő rövidítés következtében — rájuk nézve nehezebb lesz, és ebben az esetben a miniszter elbírálására van bízva az egy évi felmondási jog elfogadása. Már most a helyzet ugy alakul, hogy a miniszter ur, minden eshetőségre biztosítandó a forgalmat, angol szénnel tett kísérleteket és pedig meglehetősen nagy mennyiségben, a melylyel azt a bizonyos szükségletet láttuk el, a mely egyrészt a forgalom, másrészt a hadikészültség szempontjából mint minimum meg van állapítva. (Helyeslés.) E kísérlet biztató, csak a vele járó költségek igen tekintélyesek. Most áll a miniszter ur az előtt a helyzet előtt, hogy el kell bírálnia a szénbányák követelését, a mely követelés tekintetében ki kell jelentenem minden félreértés és téves magyarázat elkerülése végett, hogy ez idő szerint a kontinens összes vasutai közül Magyarország a legolcsóbb szenet fogyasztja vasutainál, oly árakat fizet, a melyek tulajdonképen 10 év óta változatlanok maradtak. Lázár Pál: Húsz év óta. Szterényi József államtitkár: Ez lévén a szénkérdésnél a helyzet, a t. miniszter ur legközelebb szándékozik oly irányban is foglalkozni e kérdéssel, miként lehetne az államvasutakon a szénkészletét deczentralizálni olyképen, hogy az államvasutak több góczpontján szénraktárakat állítana fel, a mi azonban ismét csak pénzkérdés. Egyrészt szükséges a rakodók, a fedett rakóhelyek megépítése, a melyeknek természetesen biztos alappal is kell birniok az elporladás miatt, másrészt ott van a szénkészletnek előre való kifizetése, a mi ismét milliók befektetését igényli; de ez elvégre még sem lesz elkerülhető, ha e tekintetben az államvasutak számára biztosítékot akarunk szerezni. Ezek után, t. ház, áttérhetni vélek azokra a részletekre, a melyeket az egyes felszólalt t. képviselőtársaim a szőnyegen lévő javaslatot illetőleg felhoztak. Elsősorban Somogyi Aladár t. barátom felszólalásával kívánok foglalkozni és a felszólalásában felhozott érdemlegesebb kritikai momentumokat akarom megvilágítani. A t. képviselő ur azt állítja, hogy a mostani beruházások, a melyek t. i. a 90,090.000 koronából 30,090.000 koronát tesznek ki, teljesen kárba vesznek. Somogyi Aladár: Ha! . . . Szterényi József államtitkár: Nem »ha«: Teljesen kárba vesznek ama tervben lévő másik, nagyobb beruházással szemben: mintegy azt állítja, hogy jobb lett volna mindjárt a nagy beruházást csinálni, mert akkor e veszteség nem áll elő. így odaállítva az utóbbit, a tétel helyes, t. ház; ha a miniszter ur abba a helyzetbejuthatott volna pénzügyi viszonyainál fogva, hogy azonnal a nagy beruházást foganatosítsa, akkor a t. képviselő urnak részben igaza lenne. De mert az a 300 millió ez idő szerint egykönnyen nem kapható . . . Somogyi Aladár: Elég baj! (Derültség.) Szterényi József államtitkár: ... bajnak baj, de nem tőlünk függ segíteni rajta, ennélfogva aminisz-