Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-150
l5ú. országos ütés 1907 április 27-én, szombaton. 57 ter ur kénytelen volt ahhoz az eszközhez folyamodni, a mely, ha vesztessóggel jár is, de a forgalom legimminensebb érdekeit kiszolgálja, a forgalom megakadását lehetetlenné teszi, illetőleg mindazon intézkedéseket foganatosítja, a melyek forgalmi szempontból teljesen halaszthatatlanok. Itt utalok, t. ház, magának a miniszter urnak bevezető beszédére, melyet a t. ház tüntető helyesléssel fogadott és méltán; utalok a miniszter ur javaslatának indokolására, a melyben maga mutat rá arra, hogy az itt befektetendő 30,090.000 K egy része meddő befektetés lesz abból a szempontból, hogy ha majdan a 300 milliós befektetés következik, az a rész el fog veszni. De elkerülhetetlen, mert ha nem teszszük meg most ezeket a befektetéseket, akkor oly helyzet fog kialakulni, a melyért a felelősséget a miniszter ur sem önmagával, de még kevésbbé az országgal szemben nem vállalhatja. (TJgy van!) Kényszerhelyzet előtt állott tehát a miniszter ur ebben az esetben. De azért mégsem állitható, hogy az a befektetés teljesen el fog veszni . . . Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Kis rész. Szterényi József államtitkár : ... mert a befektetések túlnyomó része olyan természetű, hogy beilleszkedik a 300 milliós beruházási programmba, ugy vitetik keresztül, mint egy nagy konczepczióju épületcsoportra készített nagy terv, a mely részletekben épülve ki, előbb az egyik rész, később a másik rész és fokozatosan az egész készül el. így készül ez a beruházás is túlnyomó részben egységes konezepezió alapján, tehát nem vesznek el ama tőkék, a melyeket eme beruházásokba fektetünk. Ezek azok az előlegek, a melyek tulajdonképen egy későbbi tőketörlesztésre fordíttatnak. Ennek az eszmemenctnek kapcsán a t. képviselő ur a budapesti pályaudvarok helyzetét is érintette, a mihez azután csatlakozott Kubik t. képviselő urnak az a kérése, hogy a budapesti pályaudvaroknál ne követtessék el az a nagyhiba, hogy a kormány egy ilyen nagyfontosságú forgalmi érdekben dönt a nélkül, hogy a nyilvános kritikát provokálta volna és ne a legjobbat válaszsza abból, a mi egyáltalában készülhet. A budapesti pályaudvarok kérdése benne volt, benne van, benne lesz mindaddig, a mig megvalósittatik, a miniszter urnak kormányzati programmjában; magánál a költségvetési vitánál előterjesztett programmjában utalt is rá, hogy ez is ama törvényhozási teendők közé tartozik, a melyeket a miniszter ur tervez, t. i. a budapesti pályaudvarok végleges rendezésének kérdése. (Helyeslés.) Ez a kérdés elodázhatatlan ma, és tényleg állanak azok a bajok, melyekre a t. képviselő ur utalni méltóztatott, tényleg szükséges | KÉI-VH. NAPLÓ 1906 1911. IX. KÖTET. Budapesten a személyforgalomnak elkülönítése az áruforgalomtól. De vájjon megoldható lesz-e a kérdés ugy, a mint a t. képviselő ur kívánja, csak egy központi pályaudvarral, azt kétségbe mernem vonni, mert bárhova állítjuk a központi teherpályaudvart, a főváros területi viszonyainál fogva mindenütt messze lesz arra, hogy az érdekelt iparos- és kereskedőközönség a maga fuvarozási igényeit ott kielégíthesse. Ennélfogva gondoskodni kivan a miniszter ur arról, — méltóztatnak látni ebből, hogy ebben is kész terve van a miniszter urnak — hogy a város különböző pontjain történjék teheráru-leadás és felvétel, (Élénk helyeslés.) a melyek közvetítők legyenek ama létesítendő teheráru pályaudvarokkal szemben, hogy igy, ha távolabbra találna is kerülni a pályaudvar, — a mi később elbírálandó kérdés — az ipar és kereskedelem hátrányt semmi irányban ne szenvedjen. (Helyeslés.) Gondoskodni kíván erről abban az iránj r ban is, hogy ez a közvetítés maga az államvasút által történjék, hogy igy a közönség érdekének kiszolgálata minden tekintetben biztosítva legyen. (Helyeslés.) Már most előtérbe kerül a kocsik kérdése, a melyben meglehetős ellentétes felfogások vannak ugy a felszólalt képviselő urak többsége, mint Kubik t. képviselő ur között, a ki egyenesen azt állitottta, a mit ugyan nem írok alá, sőt a leghatározottabban vitatok, hogy nem szükséges az államvasút kocsiparkját, sem személy-, sem teherkocsijait szaporítani, csak jobban kell kihasználni, és akkor az államvasút forgalmi igényei ki lesznek elégítve. Ez az állítás, t. ház, a tényleges helyzet ismeretéből nem folyhat, mert hisz a tényleges helyzet — melyre a miniszter ur bőven rámutatott, külföldi példákkal is illusztrálva, — az, hogy nekünk a múlt évi nagy forgalmi időben volt napunk, mikor 18.000 kocsi hiányzott és inkább az a baj. hogy jobban használjuk ki kocsijainkat, semmint kellene. Sokkal nagyobb a rongálási hányadunk, mint a hogy kellene, és a t. képviselő ur nagyon helyesen kifogásolta, hogy a magyar államvasút keveset költ kocsijavitásokra, a mi tökéletesen igaz, de ez azért van, mert kocsijaink olyan folytonos forgalomban vannak, hogy a kocsik kisebb javításokért akkor, a mikor kis költséggel lehetne a hiányokat pótolni, nem utaltatnak vissza a műhelyekbe, hanem futnak és ismét futnak, míg egyáltalában futhatnak, és csak akkor kerülnek a műhelybe, mikor más mód nincs már a pótlásra. A kocsihiány tekintetében Somogyi t. képviselő ur az állomások, raktárak és vágányok bővítését állította oda, mint a mi nélkül meddő marad maga a kocsiszaporitás is. Teljesen igaz, aláírom az utolsó betűig. De engedje meg a t. képviselő ur, hogy rámutassak arra, hogy ezt a minisz ter ur ismételten hangoztatja már. Hisz ez képezi 8
