Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-150
150. országos ülés 1907 április 27-én, szombaton. 55 miniszter urnak személyesen adhassa meg a felvilágosítást. Méltóztatik látni, hogy teljes mértékben foglalkozik a miniszter ur ezen kérdéssel. (Igaz ! Ugy van!) Csak előbb legyünk túl az államvasutak személyzetének fizetésjavitási ügyén, a melynek elintézése most igazán már csak néhány hét kérdése, de ugy, hogy maga a- törvényhozás is elintézhette légyen, mert május első hetének végén a miniszter ur el van határozva ezen két javaslat, a fizetésrendezés és a közforgalmi vasutak pragmatikájának beterjesztésére, (Élénk helyeslés.) olyan javaslatok beterjesztésére, a melyekről elvárjuk és reméljük, hogy a személyzet igényeit a legteljesebb mértékben ki fogják elégiteni, mert a miniszter ur a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg elment addig a határig, a meddig azt az állam pénzügyi érdekei egyáltalában megengedik. A mint ezen túl leszünk, akkor fog következni az a reform ugy, hogy a miniszter ur még ez év folyamán az államvasutak igazgatásának reformját tényleg keresztül akarja vinni. (Éljenzés és taps.) Kubik Gyula: S a fegyelem ? Szterényi József államtitkár: Hálás vagyok a t. képviselő urnak ezen közbeszólásért. Igenis, az államvasutaknál, és általában vasutainknál a fegyelem, sajnos, oly mértékben meglazult, hogy azt, tekintettel a közbiztonságra és a vagyonbiztonságra, tovább tűrni lehetetlen. (Igaz! Ugy van !) Akkor, mikor a kormány mindent fog nyuj tani az államvasút személyzetének, a mit egyáltalában csak nyújthat, a mikor az államvasút személyzete lesz a legelső tisztviselő kar ezen országban, a melynek szolgálati pragmatikája törvénybe lesz iktatva, a melynek jogai és kötelezettségei is törvényhozásilag lesznek rendezve, akkor elvárja a miniszter ur attól a személyzettől azt a teljes fegyelmet, a melynek a katonai fegyelemhez hasonlónak keü lenni, (Igaz ! Ugy van !) mert tűrhetetlen az a helyzet, hogy az államvasuti és általában a vasúti személyzet olyan fegyelmezetlenséget tanusitson, a melynek végső következményei a közbiztonság és a nagyközönség érdekeinek rovására esnek. (Igaz! Ugy van!) Ebben a törekvésében számit a miniszter ur a törvényhozás teljes támogatására, hogy végre a rend az államvasutakon és vasutainkon általában helyreállittassék, és minden eshetőségre feltétlenül biztosittassék. (Élénk helyeslés.) T. ház! Szunyog Mihály t. képviselő ur felvetette azt az eszmét, hogy nem lehetne-e az államvasutak pénzügyeit elválasztani az állam pénzügyeitől. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy ezen eszméjét kivihetetlennek minősitsem. Kivihetetlennek azért, mert egyrészt az u. n. tartalékgyűjtés teljesen ellenkezik egész államháztartásunk kezelésével, budgetrendszerünkkel; de nem volna érdeke magának egész igazgatásunknak sem, mert hisz az államvasút bevételi többlete 100 milliót meghalad, ezt a 100 milliót természetszerűleg az állami élet egyéb terén szükséges fejlődós kielégítésére használja fel a kormány, és ha ezt már most a budgetből kihasítanék, akkor a pénzügyminiszternek gondoskodni kellene évi 100 milliót meghaladó fedezetről, tehát vagy az adókat kellene emelnie, (Zaj.) vagy pedig az ország fejlődését kellene megakasztania, a mi bizonyára senki előtt sem kívánatos. Szunyog Mihály: A száz millióból a kamatokat le kell számítani! Szterényi József államtitkár : Engedelmet kérek, a közbeszólásra, hogy alOOmillióból akamatot le kell számítani, bátor vagyok megjegyezni, hogy a 100 millió maga is kamat, t. i. a 2500 millió korona tőkének kamatja, melyet az államkincstár, mint olyan, az államvasútakba befektetett és kamatoztat. Most már az államvasutak rohamos fejlődése következtében ez a kamat az utolsó évben tényleg a tőkének 4*4°/o-át tette; méltóztatnak látni, ez oly magas kamatozás, a milyenre egyáltalában nem is mertünk néhány évvel ezelőtt számítani. Hogy az államvasutak pénzügyi kezelése mennyire helyes utón halad, bizonyítja, hogy az üzleti hányad, mely képe az egész fejlődésnek, már az utolsó évben 1'6%-kal leszállittatott, tehát ennyivel csökkent. Mielőtt magára a szénügyre rátérnék, a telefondijak leszállítására vonatkozólag kell jeleznem, hogy a miniszter ur teljesen készen van az erre vonatkozó törvényjavaslattal is, és az egész országban egységesen kívánja rendezni ezt a kérdést. (Helyeslés.) Ez összefügg azzal, hogy itt is beruházásokra van szükségünk és jiedig ujabb 6 millió koronára; ez az az akadály, a mely eddig elhárítható nem volt, és mihelyt ez a néhány millió ismét a minisztérium felé fog folyni, abban a helyzetben lesz a miniszter ur, hogy a törvényhozásnak késedelem nélkül előterjeszthesse ezt a törvényjavaslatot, melyre az üzleti körök is már régen várnak, de a melynek benyújtására maga a miniszter ur is súlyt fektet. (Helyeslés.) Most rátérek a szénügy kérdésére, melyet Szunyog Mihály képviselő ur tegnap említett. Itt mindenekelőtt egy tisztán számbeli tévedését kívánom a t. kéjsviselő urnak helyreigazítani, a mennyiben tegnap azt méltóztatott mondani, hogy a szén évi behozatala . . . Szunyog Mihály: A fekete széné! Szterényi József államtitkár: ... szinte több, mint a termelés. A fekete szén alegmegsebezhetó'bb oldala egész közgazdasági életünknek, lévén igen kevés fekete szenünk. Bármennyire fog fejlesztetni a magyar széntermelés, fekete szén tekintetében nehezen jutunk abba a helyzetbe, hogy a behozatalt csökkenthessük, lévén mindössze két telepünk, mely tiszta fekete kőszén-telep, a többi mind a barnaszén kategóriájába tartozik. A helyzet a szénnél az, — 1905. évi adatokra kell hivatkoznom, miután az 1906. évi termelésre vonatkozólag hiteles adatok nem állanak rendelkezésemre — hogy a magyar birodalom ter-