Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-150

54 150. országos ülés 1907 április 27-én, szombaton. nem kívánnék, elpalástolni azt, hogy a magyar királyi államvasutak igazgatásában bajok vannak, de azok nem személyi bajok, nem egyéni tulajdonságokból folynak, mert a magyar királyi államvasutak igazgatásának tagjai teljes tudásukat, minden ambicziójukat abba fektetik, hogy azt a szolgálati ágat. az államvagyonnak ezt a legnagyobb szervét becsületesen, kötelességszerűen, hűen és az ország érdekében kezeljék. (Igaz! ügy van !) Ezt az elégtételt az államvasutak sokat megtámadott igazgatóságának innen szolgáltatnunk kell. Ha bajok vannak, azok másból származnak, abból, hogy ma az államvasutak igazgatásának rendszere ugyanaz, a mi húsz év előtt volt az akkori kis hálózat mellett; ma egy óriási, majd 17.000 kilométert felölelő hálózat ugyanazzal a czentralisztikus rendszerrel kezeltetik, a melylyel az akkori kis hálózat. Ne méltóztassanak ezt az irányt a maga központosítási rendszerében csak itt hibáztatni, mert egész állami kormányzatunk szenved ebben a hibában, és el kell következnie, t. ház, annak az időszaknak, — ha a kormány túl lesz azon súlyos kérdéseken, a melyek|ma foglalkoztatják és minden idejét lekötik — a mikor foglalkoznunk kell ugy az állami, mint a törvényhatósági adminisztrácziónak olyatén reformjával, hogy azt a szerencsétlen központosítási rendszert, a mely ma országszerte uralkodik, megszüntessük és egy egészséges deczentralizácziót létesítsünk. (Elénk helyeslés.) Lázár Pál : Kevesebb hivatalnokot! Szterényi József államtitkár: Erre a közbeszólásra az a megjegyzésem, hogy igenis, a hivatalnoki kar létszámának csökkentésével. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Meggyőződésein, t. ház, hogy egy egészséges szervezetű közigazgatással ugy az állami központokban, mint a külső hivatalokban legalább egy harmadrészszel a személyzetet csökkenteni lehet, a másik megmaradt részt pedig becsületesen, tisztességesen lehet dotálnunk, hogy egész munkaerejét hivatalának szentelhesse, (Élénk helyeslés.) De, t. ház, ha az állami igazgatás túlságosan czentralisztikus, ugy annak nyomai sokkal messzebb vezetnek : magába a minisztériumba, a melynek élén a miniszter ur áll. Évek folyamán át a minisztérium felszívta az igazgatóság hatáskörét, a minek természetes folyománya volt az, hogy az igazgatóság viszont felszívta az üzletvezetőség, az üzletvezetőség pedig az alsóbb fokok hatáskörét; és így kialakult az a képtelen helyzet, hogy a minisztériumnak a vasutigazgatás terén apró-cseprő ügyekkel kell foglalkoznia, (Igaz! Ugy van!) s természetesen még ajjróbbakkal az igazgatóságnak. Ennek a következménye az, hogy az ügyek nem intéztetnek azzal az intenzivitással, a melyekkel azokat intézni kellene, mert sokszor, t. ház, bizony bekövetkezik az, — hogy egy közmondással éljek — hogy a fáktól nem látni az erdőt. (Igaz ! Ugy van !) Ezzel a rendszerrel kíván a miniszter ur gyökeresen szakítani. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Szakítani kíván olyképen, hogy felülről lefelé deezentralizál azzal, hogy legelőször is a minisztérium hatáskörét redukálja. (Helyeslés.) Redukálja annyira, hogy az áliamvasuti igazgatást illetőleg csak a szükséges kormányzati ügyek maradjanak a minisztériumban, a többi ügy pedig adassék ki az igazgatósághoz. Az igazgatóság legyen az a tényleges igazgatási fórum, a melyben összpontosulnak az össze3 fontosabb ügyek. (Helyeslés.) De akkor azután minden egyéb üzleti ügyet végezzenek el az üzletvezetőségek, a melyeknek számát szaporítani kell, (Helyeslés.) mert lehetetlen helyzet az, t. ház, hogy egy üzletvezetőség 2000 kilómé ternyi területtel birjon és ne ismerje se a maga területét, se egyéneit, se személyzetét, se viszonyait, holott az egész igazgatásnak súlypontja abban kell hogy legyen, hogy annak az üzletvezetőségnek nemcsak minden emberét kell ismernie, hogy arra a helyre állithassa, a hová való, (Igaz! ügy van !) hanem az üzletvezetőségnek a gazdasági viszonyokat is ismernie kell, annak összhangban kell állania a gazdasági tényezőkkel is. (Élénk helyeslés.) Azt a sokszoros munkát, a mely e halmazatot előidézi, akarja a miniszter ur megszüntetni. Hiszen, t. képviselőház, nem ismeretlen a miniszter ur előtt az a helyzet, hogy az államvasutaknál hat főosztály, talán húsz szakosztály és negyvenötven közötti ügyosztály van. (Mozgás.) Ugyanezt, kisebb mértékben, az üzletvezetőségeknél is látjuk. Ennek következménye természetesen az, hogy itt az adminisztráczió lassúbb, mint a minőnek lennie kellene, a minél fogva a reform egyik ága arra fog irányulni, hogy legalább egy osztályfokozatot kikapcsol a miniszter ur ebből az igazgatási hálózatból, (Élénk helyeslés.) a mint minisztériumában is megvalósította már túlnyomólag azt, hogy ott, a hol lehetséges, kisebb osztályoknál, egy revíziót kiküszöböl. (Helyeslés.) Ezek, t. ház, alapvonalaiban azok az irányok, a melyeket a miniszter ur az áliamvasuti reformnál követni kivan, de a melyeknek megvalósítása előtt szaktanácskozmány elé és a létesítendő közlekedési tanács bírálata alá óhajtja vinni ezt a nagy kérdést, (Élénk helyeslés.) hogy eldöntessék, mily irányelvek érvényesüljenek ennél a reformnál, mert a miniszter ur azt tartja, hogy az érdekeltség véleményének meghallgatása ilyen nagy kérdésekben magának az ügynek csak előnyére lehet. (Igaz ! ügy van I Helyeslés.) Mindenesetre áll azonban már ma az, t. ház, hogy egy igazgatási szerv teljesen kiküszöbölendő és e mellett az adminisztrácziónak egyik iránya is megváltoztatandó. Ha t. i. az üzletvezetőségek deczentralizáltatnak, feleslegessé lesz a forgalmi főnökségek intézménye, és ha a minisztérium hatásköre a vasutakat illetőleg csökkentetik, feleslegessé fog válni az a mai állapot, hogy az államvasút igazgatóságának, a mely Budapesten székel, javaslatai a minisztériumban külön felülbirálat tárgyát képezzék, mikor az államvasút lehet a maga felelősségénél fogva abban a helyzetben, hogy a