Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

Í49. országos ülés 1907 április 26-án, pénteken. 47 tétben való kötelezettségeit teljesítse, minő szoros összefüggésben áll hazánk közgazdasági, ipari és kereskedelmi nagy érdekeivel és miként várhassuk, hogy ezek az országos nagy érdekek kielégítést nyerjenek, hogy ezek feuendüljenek, a mikor a fellendülésnek épen az a feltétele, hogy mindezek a nagy érdekek ugyebár ugy a hazában, mint a hazán kivül megbízhatóságot nyerjenek, biza­lomban részesüljenek és miképen lehetséges ennek a bizalomnak megfelelni akkor, a mikor a magyar államvasutak üzembeli nagy fogyatkozásai követ­keztében a hazai iparvállalatok, a kereskedelem és közgazdaság a szoros záros határidőhöz kötött kötelezettségeinek épen a magyar államvasutak képtelensége miatt nem képes megfelelni, (ügy van! balfelől.) Ha tekintjük ezeket az igen érdekes statisz­tikai adatokat, a melyek a törvény indokolásá­hoz vannak fűzve, valóban csodálkozásának kell hogy az ember kifejezést adjon a felett, hogy a mikor ez a statisztika vaskövetkezetességgel 1896 óta évről-évre az intézménynek, a magyar államvasutak üzemének fokozatos fejlődését mu­tatja, mikor ez a statisztika vaskövetkezetességgel rámutat arra az elkerülhetetlen és elodázhatatlan szükségre, hogy az intézményt fejleszteni kell, mindez az intés és figyelmeztetés azokra nézve, a kiknek olvasni, tanulni kellett volna belőle, hiábavaló volt és a helyett, hogy az elmúlt tíz éven át czéltudatos előrelátással, szakszerű tudás­sal mindaz megtörtént volna, a minek történnie kellett volna, azzal a véghetetlen nehéz helyzet­tel állunk szemben, hogy ezek a tanulságok mind eredménytelenek maradtak és most mindazok a feladatok, a melyek tiz éven át lettek volna meg­oldandók, túlnyomó részben egyszerre az elodáz­hatatlan szükség természetével állanak előttünk, abba a kényszerhelyzetbe hozva az országot, hogy ezeket á tout prix végre kell hajtani épen a legsúlyosabb közgazdasági viszonyok között, a mikor nagyon jól tudjuk, hogy az egész vonalon mindenféle ipari munka, mindenféle építkezési anyag 20—25%-kal drágább, mint ezelőtt volt. (Ugy van! Ugy van!) Annyival is inkább súlyossá van téve ránk nézve a helyzet, mert több milliónyi olyan pro­vizórikus befektetést is kell teljesíteni, a melyek feltétlenül elkerülhetők lettek volna és a mely provizórikus befektetések akkor, ha a budapesti pályaudvarok végleges rendezése megtörténik és több más végleges jelentőségű nagyobb konczep­czió befejezést nyer, tulajdonképen feleslege­sekké, sőt értéktelenekké fognak válni. (Ugy van !) Ezek után rátérek arra a tárgyra, a melyről tulaj donképen megemlékezni akarok. (Halljuk! Halljuk !) A t. ház szives figyelmébe ajánlom azt a rendkívül tanulságos, de ma már köztudattá váló körülményt, hogy ugy a magyar állam­vasutak, mint általában minden vasúttársaság, mai berendezkedése mellett, azokkal a személy­forgalmi garnitúrákkal, a melyeket applikál, a személyforgalomra igen tetemesen ráfizet. Hiszen, t. képviselőház, ha ezeket a tanulsá­gos kimutatásokat egy kis figyelemre méltatjuk, akkor — a mint erről Kubik Gyula t. képviselő­társam is megemlékezett — látjuk, hogy a vasúti személykocsiknak százalékos kihasználása ülő­helyek tekintetében Magyarországon 1902 óta némiképen ugyan javult, miután az 21-09% volt, 1906-ban pedig 22-80%, de hogyha összehasonlít­juk ezt a többi külföldi vasutak személykocsi ülő­helyeinek százalékos kihasználására vonatkozó adatokkal, látjuk, hogy ezen a téren még hátra vagyunk. A porosz vasutaknál például az ülő­helyek kihasználása 25—26%. A podgyász- és teher­kocsik kihasználásánál mutatkozó defektusokról nem kívánok külön megemlékezni, mert ezekről Kubik Gyula t. barátom részletesen megemléke­zett. (Halljuk !) De igen érdekes körülmény, hogy a személykocsikban az ülőhelyek mennyisége mi­nálunk szintén sokkal kisebb mértékű kihaszná­lást nyer, mint a többi vasútnál. Nevezetesen nálunk 35 -5 az ülőhelyek átlagos száma egy kocsi­ban, az osztrák vasutaknál 39 '91, a porosz vasutak­nál 47, a szász vasutaknál 46-6, a bajor vasutak­nál talán a leggyengébb, 42. Ezekből evidens, hogy a mi kocsijaink kényelmesebben vannak berendezve, kevesebb férőhelyet nyújtanak, (Ugy van!) de — a mint Holló Lajos t. barátom tegnap ráutalt — utazó­közönségünk, kivált intelligencziánk, nagyon sze­reti a kényelmes utazást és e tekintetben minden­féle leleményességet fejt ki. (Igaz ! Ugy van !) Sümegi Vilmos : Minden utasnak külön fülke kell! Reök Iván : Azután vannak a különféle privi­légiumok, és én nagyon kérném a mélyen t. keres­kedelemügyi miniszter urat, hogy ezeknek a túlsá­gos kényelmet kivánó igényeknek mérséklése te­kintetében kövessen el minden lehetőt. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Te is szeretsz kényelmesen utazni! Derültség.) Miránk ez nem vonatkozik, mert mi fővonalon vagyunk és állandóan zsúfolt kupéban utazunk. De ezek csak kisebb lényegű adatok. A fő ma­gyarázata annak, hogy miért nehezedik a személy­forgalom lebonyolítása különösen a m. kir. állarn­vasutakra olyan sulylyal, az, hogy a mai berende­zés mellett minden egyes utasra a vonatnak, a mely a személyszállítást eszközli, terhéből, ön­súlyából több mint 1000 kg. esik. Ezért áll fenn ezen a czimen óriási deficzit, a melyet a jól jöve­delmező teheráru- és gyorsáruforgalomból kell pótolni. Itt van pl. az arad—csanádi vasutak statisz­tikája, a mely nagy átlagban vonatkozik a többi vasutak üzemére is. Az arad—csanádi vasutak költsége tonnakilométerenként a személyforga­lomnál 1-111 fillér, mig a bevétele tonnakilométe­renként 0-935 fillér ; ez magyarázza meg azt az óriási deficzitet, a melyet az arad—csanádi vasút személyforgalmára a múltban ráfizetett. Mig ha a teherforgalmi statisztikát nézzük, azt találjuk, hogy tonnakilométerenként a költség volt 0-773

Next

/
Oldalképek
Tartalom