Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

46 U9. országos ülés 1907 tünk, pl. az eskütéri hidat, legalább is nemzetközi pályázatot hirdetünk. És e pályázaton megtörtént, hogy az összes szaktudósok által bemutatott eredményből leszűrve, a m. kir. kereskedelemügyi kormányzat mérnökei megterveztek egy hidat, épités alá is vették és a mikor készen volt, akkor már majdnem összedőlt, A mikor tehát arról van szó, hogy Budapest pályaudvarainak forgalmi kérdését megoldjuk, ne elégedjünk meg azzal, hogy a m. kir. államvasutak négy fal között tartsák esetleg az erre szánt terveket, de kívánom, hogy a tervek a legnagyobb nyilvánosság előtt tárgyaltassanak, (Helyeslés.) hogy kijegeczesedjék minden eszme, érvényesüljön minden törekvés, minden akarat annak kivitelénél, mert nemcsak néhány millióról, de száz milliókról van szó. (Igaz ! ügy van!) A m. kir. államvasutaknál ez ellen azt a kifogást emelik, hogy nem tehetik közzé a terveket, mert ez a kisajátítás terén óriási változtatásokat idézne elő Budapesten. Erre vonatkozólag az a szerény véleményem, hogy minden utczarendezésnél Budapesten, ha a legnagyobb titokban tartott tervek szerint történik is, mindig akad egy-két legkevésbbé illetékes ember, a ki mégis ügyesen tudott kombinálni, hogy milyen telkeket kell megvenni. (Derültség. TJgy van !) Ha a magyar királyi államvasutak nyilvánosságra hozzák a terveket, legfeljebb a jogos tulajdonosok, a kik most tulajdonosok, jutnának előnyhöz, de az országnak is jut az az előnye, hogy a tervek helyesen vitetnek keresztül, megérlelődik, kijegeczesedik az igazi szükséglet és nem járunk ugy, mint a központinak tervezett keleti pályaudvarral, a melyről már a létesítése idejében mindenki tudta, hogy szűk. (Halljuk ! Halljuk !) A személyzeti és munkáslakóházak kérdésével kapcsolatosan kívánom még felemlíteni, hogy bármily vérmes remények is vezetnek minket, az a 33,250.000 korona, a mely e czélra kontempláltatik az indokolásban, belátható időben nem fog rendelkezésre állani az ország háztartásában. Nagyon jó volna tehát, ha a kereskedelemügyi kormányzat támogatná az alkalmazottak törekvését, hogy ők szövetkezeti alapon létesíthessenek munkásházakat olyképen, hogy az építési költségeket 40 év alatt töri észtének a lakbérekből és 40 év múlva az ily épület visszakerül a m kir. államvasutak tulajdonába. Nem kérnek egyéb támogatást, mint telket, a mely ugy is visszakerül az államvasutak tulajdonába, kérnek rezsifuvart és esetleg adómentességet a megengedhető határokon belül. Azt hiszem, ez oly kérés, a melyet a kereskedelemügyi kormányzat szívesen támogathat. (Helyeslés. Halljuk!) Már most a tényeket röviden rekapitulálva, a posta részére a szükséglet feltétlenül helyes, személykocsikat rendelni kell, a pályák fejlesztése nagyon szükséges, azonban teherkocsikat és mozdonyt nem kell rendelni és bizalommal nem viseltetem a m. kir. államvasutak vezérkara iránt, mely április 26-án, pénteken. a küzdőtéren az utolsó három év alatt annyi balsikert aratott. Nekem tehát kötelességem volna most, a mint már kijelentettem a pártban is, nem fogadni el a javaslatot, mert nem látom a helyes indokolását igen nagy tételeknek. Ha mégis elfogadom, teszem ezt a törvényjavaslat indokolásának azon része alapján, a mely megengedi a kereskedelemügyi kormányzatnak, hogy az egyes helyen történt megtakarítást átutalja a másikra. A törvényjavaslatot ezen okból elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Hammersberg László jegyző: Reök Iván! Reök Iván: T. képviselőház! (Halljuk!) Tekintettel a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi nagyszabású expozéjában elmondottakra, valamint az előzőleg felszólalt képviselőtársaim tartalmas beszédeiben foglaltakra, nem kívánom ezúttal a t. ház figyelmét hosszasabban igénybe venni, de bizonyos kötelességet vélek teljesíteni, még ha talán ismétlésszámba megy is, midőn a magyar királyi államvasutak által az üzem fejlesztése terén a legutóbbi tiz év alatt történt mulasztásokat szóvá teszem és diffikultálom, annyival inkább, mert ezeknek a mulasztásoknak a rendkívül súlyos következményei és hátrányai épen most, a mostani hazafias kormány és a koalicziós pártok uralmának idejében tűnnek fel a láthatáron, teszik a kormányzást rendkívül nehézzé és a magyar közvélemény, a mely, sajnos, még mindig igen jelentékenyen befolyása alatt áll bizonyos, a mostani koalicziós hazafias irányzattal ellentétes sajtó áramlatának, a magyar laikus közönségnek egy jelentékeny része ma is abban a felfogásban és véleményben van, mintha ezek a mulasztások épen a mostani kormányzásnak a tényei volnának, vagy ez a kormányzás azon mulasztásoknak az eloszlatásában késlekedett volna. T. képviselőház ! A mélyen t. kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi expozéjában a legnagyobb tárgyilagossággal kifejtette előttünk azokat az indokokat, a melyekben a magyar államvasutak fejlesztése terén elkövetett mulasztások magyarázatot nyernek, sőt nemes szivének sugallatától vezetve, még igazságtalanságnak jelezte azt a szándékot is részünkről, ha mi a magyar királyi államvasutaknak az igazgatóságát ezekért a mulasztásokért okolni akarnók. Ennek az eszmének a benyomása alatt távol áll tőlem a szándék, hogy rekriminácziókba bocsátkozzam; azonban teljes szívvel helyeslem a Hohó Lajos t. képviselőtársam és barátom tegnapi beszédében kifejtett eszmemenetet, hogy igenis mindenképen elejét kell venni annak, hogy a jövőben hasonló mulasztások felmerüljenek. E tekintetben a legnagyobb energiával, a szükséges garancziális intézkedésekkel kell gondoskodni, hogy ilyen események, mint a melyek most a magyar államvasutak működési képességét megbénítják, ilyen mulasztások többé elő ne forduljanak. (TJgy van! ügy van!) Hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy a magyar államvasutaknak üzemképessége, az, hogy e tekin-