Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

ik9. országos ülés 1907 április 26-án, pénteken. 15 1894-ben szállítottak a m. kir. államvasutak 2,265.640 torma darabárut és ebhez a szállitásboz 1894-ben 453.300 kocsi kellett nekik. 1904-ben nem szállítottak a m. kir. államvasutak, csak 1,263.000 tonna darabárut, tehát majdnem csak a felét és kocsi kellett hozzá 609.000, vagyis 30%-kal több kellett sokkal kevesebb teljesítményhez. A kocsihiányon tehát másként kell segíteni. Igazán restellem, hogy nekem kell tanácsokkal előállanom egy olyan nagy szervezettel szemben, mint a m. kir. államvasutak, a hol oly nagytekintélyű és komoly szakférfiak vannak, a milyenekül én őket ismerem. Mindamellett kénytelen vagyok elmondani, hogy olyan forgalomnál, mint a mienk, a mely megtorlódik egy bizonyos időben, a m. kir. államvasutaknak, illetve az üzemet kezelő vasutaknak kötelessége ezen forgalmat megosztani. Tehát kisebbméretű közraktárakat kellene létesíteni egyes olyan helyeken, a honnan a Buza nem gravitál rögtön a viziutra, tehát a búzát, a mely távolabb van, közraktárakba kellene raktározni, nehogy siessen felkeresni a nagyobb góczpontokban lévő közraktárakat és e miatt torlódásokat idézzen elő. Ez volna az egyik. Lerakodó helyeket kellene létesíteni a vasutaknak, hogy ott mindenki olcsó pénzen bérelhessen tűzifának, fűrészárunak és kőszénnek helyet, a mi ugyancsak azt eredményezné, hogy nem sietne mindenkép a nagyobb góczpontokba az áru és igy kocsit kaphatna mindenki. Azután bátorkodtam már említeni, hogy a m. kir. államvasutak a saját forgalmát csak óriási rezsivel tudja ellátni. Ezt le kellene szállítani. A ni. kir. államvasutak, idézhetném a számokat is, az összes teljesítménynek 18%-át önmaga részére eszközü. Ez a porosz vasutaknál, a melyek szintén tekintélyes mennyiséget szállítanak, csak 7%. Azonkívül van még egy másik rezsi-neme a fuvarozásnak a m. kir. államvasutaknál és ez a személyzet részére való szén- és famennyiség szállítása. Nagyon jó volna, hogy ha a m. kir. államvasutak a saját maga és alkalmazottai részére vagy pedig a szövetkezetek részére történő egyéb szállításokat lehetőleg olyankor eszközölné, a mikor szállító eszközei a nagyközönség által nincsenek elfoglalva. Ez nem múlnék máson, mint hogy legfeljebb hitelezni kellene a szenet az alkalmazottnak, a mire vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy ki hitelezze a szenet annak az alkalmazottnak, ha nem a gazda ? (Ugy van!) A kocsik dirigálására vonatkozólag szintén bátorkodom megemlíteni, hogy nagyon szép berendezés az, hogy az állomásfőnök a kocsiszükségletet és felesleget közli az üzletvezetőséggel, — reggeli 9 óráig, vagy egy meghatározott időben, —• az üzletvezetőség pedig közli az igazgatósággal és igy kölcsönösen állapítják meg a szükségletet; ez az intézkedés a gyakorlatban helyesnek bizonyult és igen szép eredményeket mutathat fel. Mind a mellett azonban bátorkodom a m. kir. államvasutak figyelmébe ajánlani azt, hogy ha ők a rendelkezési állomáson, a honnan, hogy hány kocsi megy el, bejelentik a központnak, szintén ilyen kocsi-intézőségeket létesítenének, akkor elérnék azt, hogy az igazgatóságnál kijegeczesedett rendelkezés az utolsó helyen a kocsiknak mikénti felhasználására nézve szakszerűen volna megváltoztatható, ha az elegynek elküldésekor erre mód és alkalom adatnék a rendelkező állomásnak. Továbbá műhelyeket kellene létesíteni, hogy a kocsik minél hamarább kijavíttassanak, mert a statisztikában az államvasutak csak ott szerepelnek a legcsekélyebb összeggel az összes többi vasutak között, a hol a javításról van szó. Mindezek a körülmények elősegítenék az üzemek rendes, egyöntetű és egyenletes lebonyolítását, és teljesen szükségtelenné tennék a m. kir. államvasutak által most kivánt kocsiknak a beszerzését. Mivel pedig ezek a kocsik most már be fognak szereztetni, bátorkodom azon tiszteletteljes kérdéssel fordulni a miniszter ur ő nagyméltóságához : méltóztatott-e kombináczióba venni azon sajnos körülményt, hogy a szabad áralakulás és a szabad verseny azon vállalatoknak kartellje által, a melyek ezen szállítmányokkal foglalkoznak, teljesen ki van zárva, és minden valószínűség szerint ki van az ország téve annak, hogy ezeket a kocsikat olyan ár mellett kell megrendelni, a mint azokat a kartellnek szállítani épen kedve van. A mozdonyokra vonatkozólag elismerem és elfogadom, hogy azoknak legalább 54 millió km.-t kell évente megtenniök az államvasuti és 20 millió km.-t a h. é. vasutak mozdonyaira vonatkozólag. Miután azonban ugyancsak ezen indokolásban, illetőleg statisztikában az van, hogy egy mozdony 33—38.000 km.-t tesz meg évente a m. kir. államvasutaknál és 40.000 km.-ren felül tesz meg utat az idegen vasutaknál, nem látom be, hogy az előirányzat az államvasutak összes létszámára vonatkozólag miért állapittatik meg 27.500-ban, illetve 25.000-ben ? Ugy kell ezt helyesen megállapítani, a mint meg van állapítva Poroszországban és Amerikában, a hol egy-egy mozdony évenként legalább 40.000 km.-t tesz meg, s akkor a most meglévő mozdonyállományunk is teljes fedezetet nyújtana a forgalom lebonyolítására. A beruházási törvényjavaslatban én is a legmelegebben üdvözlöm azt a tendencziát és szándékot, a mely a vonalok fejlesztésére irányul. Annak részletezésébe, hol jó és hol nem jó ez, nem bocsátkozom. Nem teszem ezt különösen azon fontos körülménynél fogva, mert meg vagyok győződve, hogy az, a ki az építési osztály élén áll a magyar államvasutaknál, megtalálja rá a módot, hogy a helyest, a jót ugy alkalmazza, a mint kell. Ezt tehát üdvözlöm és elfogadom. Teljes tisztelettel kérem azonban, hogy az a nagyon fontos kérdés, a mely a budapesti pályaudvar rendezésével van kapcsolatban, ne hanyagoltassék el egyik irányban sem. Hiszen ha Budapesten hidat épi-