Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-167

508 167. országos ülés 1907 június b-én, kedden. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, Kovács Ernő (szólásra jelentkezik), Elnök: Tessék. Kovács Ernő: T. ház! Ezen 62, §. az, melyre nézve némely tekintetben nekem aggályaim vannak. Általában véve most az az irányzat, hogy mikor becsületsértésről van szó. akkor iparkodik a társadalom azt választott bíróság elé vinni. Ezen szakaszokban csak a kihágási ügyekben való büntető bíráskodási jogra vonatkozólag történik rendelkezés. Nézetem szerint helyes volna, ha ezen szakasz keretén belül megtétetnék az intézkedés arra vonatkozólag is, hogy ezek az ügyek csak ideiglenesen maradjanak meg a királyi bíróságok hatáskörében, vagy pedig már ennek a paragrafusnak határozmányai közé foglaltatnék oly pont, a mely szerint ezek az ügyek egy békebiróság elé vitetnek, és ezen békebiróságok szervezete már ezen szakaszban megállapittatnék. Már azon javaslat során, melyet Návay Lajos t. képviselőtársam terjesztett volt a ház elé, bátor voltam utalni arra, hogy micsoda bajokkal jár az, mikor a cseléd és gazda közti ügyben oly bíróság dönt, a mely bíróság nem ismeri a viszonyokat, a mely bíróság nincs ahhoz hozzászokva, hogy mérlegelje az egyes ügyeket, hanem ahhoz van csak szokva, hogy osztályozza, osztályok szerint utalja az ügyeket akár egyik, akár másik osztályba. Tapasztaljuk ezt a becsületügyi kihágási bíráskodásnál, hogy ebben különösen a vidéki bíróságok meglehetős könnyedséggel járnak el. Nekem egy bíró barátom beszélte el azt, hogy Kecskeméten egy bíró, mikor becsületsértés! ügyben jöttek eléje, nem vette ezt tárgyalás alá, hanem megkérdezte az illető felet, vájjon sértette-e a másik őt becsületében. Mikor aztán ez azt mondta: igen, akkor jegyzőkönyv felvétele nélkül egyszerűen felállott a bíró, odanyújtotta kezét annak a félnek és azt mondta.- nohát bírói kézből visszaadom a becsületét. így el volt intézve a dolog ott nagyon sok esetben. De ez, a mennyire mutatja annak a bírónak józan belátását, épen annyira mutatja, hogy ezekben az ügyekben nincsen meg a bíróságoknál a kellő komolyság. Farkasházy Zsigmond: Nagyon okosan csinálta az illető! Kovács Ernő: Már most a bíró ilyen ok miatt esetleg fegyelmi alá kerülhetett volna, ha valaki feljelentést tesz. Megtörténhetett volna, hogy mikor legjobb indulattal iparkodik a felek között békét létesíteni . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Kovács Ernő: . . . ugyanakkor beleütközve az eljárási szabályokba, a büntetőtörvénykönyvbe, kihívja maga ellen a felsőbb hatóság eljárását. Ez egy ok arra, a miért keresnünk kell olyan bíróságot, a melyet nem kötnek szigorú eljárási szabályok, a hol meg van adva a mód arra, hogy az a bíróság iparkodjék a feleket egymással kibékíteni, iparkodjék az eljárási szabályoknak mellőzésével olyan határozatot hozni, mely határozatban mindkét fél megnyugodhatik, és a határozat hátrányos következményeket nem von maga után egyikkel szemben sem. Ha csupán csak ez az egy ok volna arra, hogy iparkodjunk elvonni a rendes bíróságok hatásköréből ezt a kérdést, akkor talán még nem tartanám ezt olyan fontosnak; azt mondanám, hogy lehetséges a becsületsértésekre vonatkozólag a bíróságoknál olyan eljárási szabályokat hozni, a melyek szerint a bíróságok könnyebb modorban, a bizonyítékok szabad mérlegelésével járnának el, a melyek szerint esetleg nem is kellene nekik Ítéleteket hozni. Ezt meg lehetne csinálni. Azonban vegyük tekintetbe azt, hogy vidéken sokszor 50 — 60 kilométernyire esik a járásbíróságtól egy-egy hely; vegyük tekintetbe azt. hogy annak a cselédnek nincs meg a fuvara arra, hogy odamehessen; ha tehát elmegy, kénytelen gazdájától elszökni, a minek következtében magára vonja a törvény bizonyos szakaszait. Viszont a gazda kénytelen oda való elmenéssel vagy mulasztani a munkaidőben, esetleg a legnagyobb munkaidőben sok időt, kénytelen otthagyni a felügyeletet, vagy pedig kényleien ügyvédet megbízni ügyének vitelével és viselni az azzal az ügygyei járó nagy költségeket. Mikor ilyen viszonyokat látunk, akkor önkéntelenül is meg kell lenni bennünk annak a törekvésnek, hogy ezekben az ügyekben ne a rendes bíróságok járjanak el, hanem iparkodjunk olyan bíróságokat létesíteni, a melyek a két fél bizalmát egyaránt képesek magukban egyesíteni és a melyek nem lévén kötve szoros szabályokhoz, képesek jobban létesíteni a békét, mint azok a királyi járásbíróságok. Mert akkor, mikor a királyi járásbíróság megbünteti azt a... Elnök : Bocsánatot kérek, a 62. §-nál nincs szó járásbíróságról. Nagyon kérem, hogy méltóztassék a 62. §-hoz hozzászólni. Járásbíróságokról a 63. §. szól. Az pedig még nincs tárgyalás alatt. Kovács Ernő : T. ház! Épen azt kifogásolom, hogy nem terjed ki ez a szakasz azoknak az ügyeknek egész körére, a melyek a gazdálkodással kapcsolatosan előfordulnak ; kifogásolom, hogy a kihágások körében olyan ügyek, — és ezek elég gyakoriak •— a melyek voltaképen a becsületsértéssel nagyon határosak, a szolgabíróságoknak hatáskörébe tartoznak. Ezeket az ügyeket is ki kellene a szolgabíróságok hatásköréből venni és olyan bíróságokra kellene bízni, a melyek magukban egyesitik mindkét fél bizalmát. Mert a mikor akár a kir. járásbíróság, akár a szolgabíró megbünteti a panaszlottat, akkor nem lesz meg az elégtétel érzése mindkét félben. A panaszos