Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-167

167. országos ülés 1907 június 4-e/i, kedden. 509 részéről megvan az elégtétel érzése, de a panaszlott kebelében megvan a keserűség; viszont ha a panaszló eljárása sikerre nem vezet, akkor meg a panaszlónak a lelkében marad meg a keserűség. Ha azonban olyan bíróság jön létre, a mely mindkét félnek bizalmát egyesíti magában és ha annak sikerül a feleket kibékítenie, akkor mindkét fél lelkében meglesz az elégtételnek érzése, akkor meglesz a béke, Nekem az a meggyőződésem, hogy ezeket a kérdéseket egyszerre, rögtönzötten megoldani nem lehet, sőt természetes az is, hogy nem lehet olyan szabályokat hozni, a melyek az egész országra nézve mindenütt helyesek volnának. Mert azokon a vidékeken, a hol értelmes magyar nép van, lehetséges volna létesíteni azt, hogy pl. a király nevezzen ki a faluban a gazdálkodó közönségből királybírót, válaszszanak a körjegyzőségnek népei két bírót és válaszszon a vármegyei közgyűlés is szintén két hirót és így jöjjön létre egy ötös bíróság, a mely havonként bizonyos időben összeülne és odajönnének panaszaikkal ugy a gazdák, mint a cselédek. De ez csak olyan vidékeken lehetséges, a hol a cselédnépnek már megvan a maga érettsége, műveltsége; olyan vidékeken azonban a hol az általános műveltség még nincs elég magas fokra fejlődve, az ilyen bíróság létesítése nem lehetséges. Ezúttal csak utalni akartam arra, hogy e tekintetben a törvényben hiány van és hogy ezen a hiányon szükséges javítani. Hogy azután ez a javítás most, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan történjék-e s ezen és egy másik létrehozandó törvény között junktim létesitessék-e, vagy pedig ebben %, paragrafusban csak az ideiglenesség mondassek ki: az már a konkrét megbirálásra tartozik. Egry Béla jegyző: Reők Iván! (Felkiáltások : Holnap!) Reők Iván : Csak röviden kívánom igénybe venni a t. ház figyelmét. Azért nem is kérem a házszabályok alajjján felszólalásomnak a következő ülésre való elhalasztását, mert rövid felszólalásommal ma is végezhetek. A vita eddigi folyamán azért nem szólaltam fel, mert hivatottabbaknak véltem az én nagyobb tapasztalással bíró gazdatársaimat a felszólalásra, és különösen azokat, a kik ennek a törvényjavaslatnak bizottsági letárgyalásakor annyi eszmét cseréltek és olyan mélyen befolytak a részletekbe. Azonban a tegnapi szavazás eredménye egyesek részéről személyemet illetőleg nem egészen helyes, sőt mondhatnám: becsmérlő nyilatkozatoknak tétetett tárgyává. És mert tudom, hogy másokra nézve is szintén történtek ilyen téves inszinuáeziók, kötelességet vélek teljesíteni ugy kerületemmel, mint önmagammal szemben, a mikor egész röviden felszólalok és egyéniségemet illetőleg kijelentem, hogy 30 esztendeje működöm részben mint tisztviselő, részben mint gazda, ujabban pedig mint képviselő a közpályán, de soha, sehol, semmi kérdésben nem tettem mást, mint azt, a mit a legjobbhiszeműleg a közérdekben állónak tartottam. (Elénk helyeslés.) A jelen esetben is így jártam el, ámbár fenforgott rám nézve a lehetőség, hogy az ügyet kényelmesen intézzem el, ugy hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. Kerületemben ugyanis az a sajátságos eset áll fenn, a mely különben nem ritkaság máshol sem, hogy a t. szocziáldemokrata-párt ott óriási hódításokat vitt véghez. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Zoj.) Reők Iván: Kérem a t- ház engedelmét, hogy a tárgytól igen röviden eltérhessek. Elnök: Megadja a t. ház az engedelmet? (Megadjuk!) A ház az engedélyt megadja; akkor méltóztassék. Reők Iván: Hálás köszönetemet fejezem ki [ az engedélyért, s egész röviden előadom, hogy három helyről is kaptam igen erős, sőt fenyegető leveleket a szocziáldemokraták részéről, hogy ezt a rabszolgatörvényt ne szavazzam meg, mert különben kiteszem magamat annak az eshetőségnek, hogy a munkásnép elfordul tőlem. Másrészt köztudomású, hogy épen az ilyen vidéki kerületekben a választók zömét kisbirtokosok alkotják, a kik az óriási terhek és a folyton rosszabbodó közgazdasági viszonyok sulyá alatt az ilyen vonatkozású törvényekkel nem igen rokonszenveznek. Mondom, hogy igen könnyen végezhettem volna oly módon, hogy távoltartom magamat a törvényjavaslattól. Ezzel semmiféle ódiumot nem vettem volna magamra, sőt talán ellenkezőleg, a jövőt illetőleg kedvezőbb kilátásaim nyílhatnának. De kötelességemnek tartottam mint egyszerű közkatona, hogy a törvényjavaslat tárgyalásán résztvegyek és szavazatommal sok észszerű és helyes pótláshoz hozzájáruljak, mert meg vagyok győződve ennek a törvénynek szükségességéről elsősorban közgazdasági szempontból épen a gazdaközönség érdekében, hogy a szerződés megbízhatósága törvényileg megőriztessék, de másrészt a humanizmus szempontjából is a cselédséggel szemben, a mely cselédség igényeinek kiegészítését nem tehetjük függővé egyes olyan törvényalkotásoktól, a melyeknek létesülése még igen sok jelentékeny nehézséggel járhat. {Helyeslés.) A mi pedig a 33. §-t illeti . . . Elnök: Nem a 33. §-t tárgyaljuk! (Felkiáltások : Megengedtük!) Reök Iván : . . . arra nézve meggyőződésem az volt, hogy a clorgálási joghoz hozzájárulok, de ahhoz, hogy kodifikáltassék a gazdának az a joga, hogy becsületsértéseket követhessen el, káromolhassa, szidja azt a néjjet, ahhoz a szo-