Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-167

498 167. országos ülés 1907 június k-én, kedden. munka s azt is olvasom, bogy egy-két izgatót eltolonczoltak. (Nagy mozgás és zaj. Felkiáltások: Ezért lett rend! Elnök csenget.) Nem ez az eltolonczolás eredményezte a munkának újból való felvételét, de az, bogy az alispán közbejöttével a munkaadó javította a cselédek bérét, és erre nyugodtan hozzáfogtak a munkához. De ha ez az 57. szakasz életbe lép, akkor a szolgabírónak joga van mind a 600—700 cselédet azért, mert részesei a nagy tömegmozgalomnak, büntetni. Méltóztassék ennek lélektani oldalát jól megérteni. Hiszen egy munkatelepen, a hol több száz ember dolgozik, lehetetlenség megkövetelni a munkások egy részétől, a kik közös életviszonyok között élnek, közös a nyomorúságuk, közös az óhajuk, mondom, lehetetlen elvárni, hogy a hol 500—600 munkás bizonyos czélt óhajt, ott 200—300 munkás kiváljon és azt mondja: nem vagyok veletek szolidáris. (Ellenmondás.) Ez a legtermészetesebb szolidáris érzés. (Ellenmondás.) Mikor az alkotmányért küzdött ez a képviselőház, akkor is szolidáris volt minden képviselő és megvetésben részesült, a ki e küzdelemben nem vett részt. (Nagy zaj. Felkiáltások: Nagy különbség!) Elnök: Csendet kérek. Mezőfi Vilmos: Méltóztassék elképzelni az , egy telepen dolgozó 500—600—700 munkás helyzetét, hogy ezek közt akadna egy kis rész, a mely azt mondja: nem megyek veletek. (Nagy •mozgás.) A többi lenézi, megveti, gyalázza, sztrájktörőknek mindeneknek elmondja őket, ugy hogy a szolidaritás érzése rá viszi a többi munkást, ha a többség mozgalmat indít, hogy abban részt vegyenek. (Nagy mozgás.) Ily körülmények közt igazságtalanság, hogy a törvény minden egyest, a ki e mozgalomban részt vesz, egyaránt 100 koronával, vagy tíz napi elzárással büntet. Igazságtalanság, mert a törvényhozásnak tekintetbe kell vennie, hogy a szolidaritás érzése a legszentebb, legnemesebb, érzés az ember keblében, mely érzés dolgozik a cselédben, a munkásban is, és ha a többség valahol elhatároz egy mozgalmat, a kisebbség nem tudja magát kivonni belőle akkor sem, ha nem fenyegetik agyonveréssel. (Nagy zaj.) Egymással élnek, közösek viszonyaik. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Mezőfi Vilmos: így akarva, nem akarva nem a terrornak, de a szolidáris érzésnek kénytelenek lesznek engedni. De, t. ház, felesleges is e szakasz. Ez a szakasz tisztán azért készült, hogy azt a súlyos büntetést minden részesre kiterjeszsze. Mert ha nem arra készült volna, akkor ez az egész szakasz felesleges. Felesleges azért, mert az 1898 : II. t.-cz. 65. és 66. §-aiból szószerint át vannak véve ide is a rendelkezések. Ez tehát felesleges. A 65. §. ugyanis azt mondja (olvassa): » Kihágást követ el s 60 napig terjedhető elzárással és 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki összebeszélések, egyezmények létesítése, terjesztése vagy foganatosítása czéljából a munkásokat, napszámosokat, cselédeket szabad akaratuk érvényesítésében akadályozza vagy akadályozni törekszik.* A 66. §. pedig ezt mondja (olvassa): »Kihágást követ el s 60 napig terjedhető elzárással és 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki az elszerződött vagy elszerződésre hajlandó munkást, napszámost, cselédet ezért fenyegeti, szóval vagy tettel bántalmazza.* Tehát benne van az 1898 : II. t.-czikkben szószerint ennek a szakasznak a rendelkezése, csak hiányzik belőle rendelkezés, hogy ugyanilyen súlyos büntetéssel büntetendő az az ártatlan cseléd is, a ki egy tömegmozgalom hatása alól magát kivonni nem volt képes, és nem lesz képes, ha tízszer ilyen szigorú büntetést méltóztatik^ hozni, mert rá mindig nagyobb hatással lesz az ő pajtása, a' kivel együtt él és a kinek gyalázkodását folyton érezni fogja, mint a törvényhozásnak ezer szigorú intézkedése. Ezért ezt helytelennek, igazságtalannak, feleslegesnek és ismétlem, czélhoz nem vezetőnek tartom. Meg fog a t. képviselőház róla győződni, a mint a földmivelésügyi miniszter ur meggyőződött, mikor az 1898-ik évi II. t.-cz. daczára 5000 munkást kellett a múlt évben felelősségre vonni, mert ennek a sztrájkparagrafusnak rendelkezését áthágták, hogy bármilyen drákói szigorral fogják ezen szakaszt beiktatni, a sztrájkot kiküszöbölni nem fogják, (Zaj és mozgás.) mert az élet fejleményeit mesterséges eszközökkel elnyomni nem lehet. Befejezem felszólalásomat, és kérem, hogy ezen szakaszt ne méltóztassék elfogadni, mert az 1898: II. t.-cz. teljesen megvédi a munkaadó gazdát a cselédsztrájkkal szemben. Hivatkozni akarok a t. földmivelésügyi miniszter urnak egy igen szép kijelentésére, a ki azzal állt a t. képviselőház elé, midőn ezt a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta, hogy egyenlő eszközökkel akar mérni a munkaadóknak és a cselédeknek. Nagyon szép, nagyon helyes. Az eredeti szövegében a szakasznak ezen egyenlő mértéket látom, mikor nemcsak a munkások összebeszélését sújtja, hanem a gazdák összebeszélését is, ha szerződésszegésre akarják csábítani a gazdákat. Ebben megvan az egyenlő igazság, legalább a papíron, mert hiszen az életből tudjuk, hogy igen kevés olyan gazda lesz, a ki a szomszéddal összebeszél, hogy hallod-e, szegjük meg kölcsönösen a cselédekkel kötött szerződést. Már most tisztelettel kérdem a t. miniszter urat, miért méltóztatott hozzájárulni a földmivelésügyi bizottság szövegezéséhez, a mely ezen egyenlő igazságot a leghallatlanabb módon halomra dönti, egyoldalúvá teszi a törvényt ezen szakasznál is, mert nem bünteti a gazdát, mikor