Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-167

167. országos ülés 1907 június k-én, kedden. 497 juh! Halljuk!) De, t. ház, e szakaszban nemcsak általánosságban a sztrájkról van szó, hanem ezt a szakaszt köteles vagyok elfogadni azért is, mert az a dolgozni akaró munkást megvédelmezi. (Ugy van! Taps a középen.) Ebből én sohasem csináltam titkot. Mindig azon az állásponton voltam és vagyok, hogy meg kell védeni a dolgozni akaró munkást, (Elénk helyeslés.) és nem szabad tűrni, hogy azt, a ki dolgazni akar, a ki a munkába be akar állni, bárki is terrorizálhassa vagy e jogától megfoszsza. (Igaz! Ugy van ! Helyeslés.) Ez az én álláspontom, s én ezt mindig, mindenütt — ugy itt, mint a népgyűléseken — hangoztattam, helytálltam érte. (Elénk helyeslés.) T. ház! Azt is mondták, hogy ez nemzeti érdek és én akczeptálom, hogy itt nagy nemzeti érdekről van szó. Ha t. képviselőtársam abba a helyzetbe jutott volna, hogy tudott volna distinkcziót tenni az aratási sztrájk és másnemű sztrájkok között, a midőn könnyen és nyugodtan folyik a munka: akkor talán magam is gondolkodóba estem volna. De t. képviselőtársam az aratási sztrájkra vonatkozólag semmit sem mondott. (Igaz! Ugy van!) Most már én kérdem a t. képviselőtársamtól és mindazoktól, a kik sztrájkról beszélnek, vájjon azon a nézeten vannak-e ők az aratási sztrájkot illetőleg . . . Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, Giesswein képviselő ur azért nem szólt az aratási sztrájkról, mert itt most nem lehet arról beszélni. (Nagy zaj.) Itt most a cselédtörvény van tárgyalás alatt, az aratási sztrájkról tehát beszélni nem lehet. (Nagy zaj és ellenmondások a ház minden oldalán. Felkiáltások: Összefügg a kettő! Halljuk! Halljuk!) Én tehát kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék a tárgyalás alatt lévő szakaszhoz szólni. (Folytonosan tartó zaj. Felkiáltások a középen: Összefügg vele!) Zboray Miklós (a baloldalra mutatva): Azok mindig beszélnek róla! (Zaj.) Elnök : Engedelmet kérek, én Nagy György képviselő urat is figyelmeztettem! Zboray Miklós: A múltkor Kelemen is beszélt, Emődy pedig személyes kérdésben felelt neki. (Folytonos zaj.) Ernszt Sándor: Mivel én azon meggyőződésben vagyok, hogy a mezőgazdasági munkásokat aratáskor is alkalmazzák, ugy véltein tehát, hogy az aratáskor sztrájkoló gazdasági munkások dolga szintén szóba hozható. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a középen.) Azonban, t. ház, nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel. Nagy György: Azt külön törvény szabályozza, az 1898-ik évi törvény. (Zaj.) Ernszt Sándor: Még csak egyetlenegy momentumra akarok kitérni. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen arra, hogy miben áll az uzsora és a visszaélés az anyagi életben, a gazdasági téren? Semmi másban, minthogy egy embernek szorult helyzetét kiaknázza egy másik emKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. IX. KÖTET. ber, a ki vele szemben áll, midőn látja, hogy az annyira szorult helyzetben van, hogy kénytelen magát megadni a körülmények kényszere folytán. Ilyen helyzetben van a munkaadó akárhányszor a mezőgazdasági üzemekben. Az ipari üzemben úgyszólván sohasem áll ez be, a mezőgazdasági üzemben azonban gyakran előfordul, s azt kell mondanom, hogy itt valóban igazságtalanul és jogtalanul gazdagodik az, a ki másnak szorult helyzetét kihasználja, (Igaz! Ugy van!) Ez a zsarolásnak és az uzsorának egyetlen korrekt definicziója. így állván a dolog, t. képviselőház, kell hogy a mezőgazdasági, különösen pedig az aratás idején való sztrájkot a legteljesebb mértékben elitéljem. (Elénk helyeslés a középen.) Elnök : Ki következik ? Darányi Ferencz jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! Nem óhajtom a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni. (Élénk helyeslés. Felkiáltások bal felöl: Jó is lesz!) De ha óhajtja a ház, egy óra hoszszat is bizonyíthatom azt, hogy a mit kivánok, az feltétlenül jogos. (Mozgás. Zaj.) Azt hiszem azonban, hogy ez felesleges, mert már az általános vita során kifejtettem elvi álláspontomat, és feleslegesnek tartom, hogy hosszasabban időzzem e szakasznál, azért is, mert az igen t. földmivelósügyi miniszter ur ismételten kijelentette, hogy bármilyen módosításba belemegy, de ezt az aranyos, ezt a kedves, ezt a jó szakaszt semmi szin alatt el nem ejti. (Elénk helyeslés. Felkiáltások: Éljen Darányi!) így tehát én nem óhajtok elvi szempontból e kérdéshez hozzászólni, nem óhajtok Ernszt Sándor előttem szólott t. képviselőtársammal vitatkozni, (Mozgás.) mert nagyban és egészben osztozom felfogásában annyiban, hogy a mezőgazdasági sztrájk és az ipari sztrájk különböző szempontból ítélendő meg. (Mozgás.) Csak arra óhajtok reflektálni, hogy szerinte azért kell a szakaszt elfogadni, mert meg kell védeni a dolgozni akaró munkást. Tisztelettel kérdem Ernszt Sándor t. képviselő urat, a kinek szocziálpolitikai tudása előtt meghajlok, hogy hogyan védi meg e szakasz a dolgozni akaró munkást, a mikor azt, a ki részesévé és előmozdítójává válik oly összebeszélésnek, a mely magasabb munkabért akar kikényszeríteni, tiz napi fogsággal és 100 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtja? Ez a dolgozni akaró munkást nem védi meg. (Mozgás.) De azt cselekszi, hogy elmérgesiti a helyzetet és a viszonyokat minden gazdaságban, a hol a legkisebb elégületlenség éreztetik. (Mozgás.) Mert eddig mi történt és mi történik? Olvastam a lapokban, hogy Nyitra megyében, azt hiszem, a nagysurányi gazdaságban 600 — 700 cseléd sztrájkba lépett. Ki ment oda? Az alispán. Békítette a munkásokat és a munkaadó megbízottját, és olvasom, ma rendben megy <a 63