Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-167

496 167. országos ülés 1907 június k-én, kedden. Bocsánatot kérek, de azt hiszem, nem kell prófétának lenni, és nem kell a jóslás területére lépni, hogy elképzelje az ember azt a hely* zetet, hogy az a szerződés, a melyet pl. öt évre kötnek — mert hiszen a polgári törvénykönyv tervezete a szolgálati szerződések idejét maximális öt évben állapítja meg, ez a törvényjavaslat pedig még hosszabb időt is megenged — de ismétlem, csak öt évet véve számításba, könnyen elképzelhető az az eset, hogy a mi ma megfelelő a szolgáltatás és ellenszolgáltatás tekintetében a szerződést kötő feleknek, az kéthárom, négy vagy öt esztendő múlva a munkás hátrányára nem lesz megfelelő. Ha ilyen eseteket képzelünk el, akkor nem lehet ridegen elzárkózni annak a jognak elismerésétől, hogy végső esetben, ultima ratio gyanánt, ha egyéb módon az a munkás magán segíteni nem tud, a sztrájk jogát vegye igénybe; (Zaj a baloldalon.) a sztrájk jogát a mezőgazdasági munkástól sem vagyok hajlandó elvenni. Egy másik hibája ennek a szakasznak, hogy csak a munkásokról beszél. Ha a ma-holnap jelentkező szükségek szempontjából bíráljuk el a kérdést, akkor talán igaza van a javaslatnak, hogy nem szükséges itt másról intézkedni, mint a munkások sztrájkjáról, a munkások összebeszéléséről. Azonban, t. ház, a mint az ipari munka terén jelentkező káros vagy hasznos jelenségek átcsapnak a mezőgazdasági életre, — mert hiszen az ipari munka terén jelentkező sztrájkok nyomán keletkeznek legalább ujabban a mezőgazdasági élet terén is a sztrájkok — a mint a munkások tekintetében az ipar teréről átmentek bizonyos szokások a mezőgazdasági térre, meg fog ez történni a munkaadóknál is, és a mint az előadó ur is rámutatott, — és ebben vele teljesen egyetértek — hogy a fogyasztást milyen hátrányosan befolyásolják a kartellek stb., szóval az ipari munkaadók összebeszélése .- megtörténhetik az is, hogy ezt a széj> szokást is ellesik majd a mezőgazdasági munkaadók az ipari munkaadóktól. De találjuk már ennek nyomait is. P. o. tavaly olvastam, (Mozgás a középen.) — hogy mennyi alapja van, mennyi nem, azt nem tudom, mert ezt sohasem ellenőriztem — hogy a békésmegyei gazdasági egyesület tanácskozás tárgyává tette azt a kérdést, hogy tekintettel a békésmegyei munkások folyton növekedő igényeire, kulikat hozzanak be az országba a gazdasági munkák elvégzésére. (Mozgás, a jobboldalon.) Szóval, el tudom képzelni azt az esetet, t. ház, hogy a munkaadók jogtalan összebeszélései viszont a munkásoknak lesznek ártalmára. És ha már intézkedés történik arra nézve, hogy büntetéssel sújtassák az a munkás, a ki sztrájkra izgat és a ki sztrájkban részt vesz, elvárhattuk volna a kölcsönösség okából és azért is, mert nincs kizárva, hogy erre is szükség lesz, hogy a munkaadók olyan összebeszélései és megállapodásai, a melyekkel esetleg a munkások ellen kivannak kártokozó módon fellépni, hasonló módon büntettessenek, a minthogy az ipartörvény sem tesz különbséget a munkások és a munkaadók összebeszélései között. (Mozgás és ellenmondások a baloldalon.) Mindezen okokból nem fogadom el a szakaszt. Elnök: Ki következik szólásra? Egry Béla jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én Giesswein Sándor t. képviselőtársamnak ezen szakaszra vonatkozó argumentáczióját nem fogadom el. (Helyeslés jobbfelöl.) Előttem szólott Pető Sándor t. képviselőtársamnak csak egy rövid mondattal akarok válaszolni. Midőn ő a tömegsztrájkról és a tömegpszichológiáról beszél, akkor ő a szabad akaratot és a szabadakarat felelősségét a minimumra redukálja. Ha igy áll a dolog, mit szólna ő ahhoz, ha a tömeg őt meg akarná lincselni ezen argumentáczió alapján? (Derültség jobbfelöl. Mozgás a középen.) Pető Sándor: Az is megtörténhetik! Egy hang (balfelöl): Nem is megy oda! Ernszt Sándor: Azokra nézve, a miket Giesswein Sándor t. képviselőtársam előadott, megjegyzem, hogy ő maga is érezte, — a mint ezt ő ki is fejezte — hogy mindazok, a miket mondott, legnagyobbrészt az ipari munkásokra és az ipari munkaviszonyokra vonatkoznak. Az ipari sztrájkról, az ipari sztrájk létjogosultságáról most egyáltalában nem kívánok nyilatkozni, mert azt gondolom, hogy messze vezetne és nem tartozik ehhez a témához. Midőn ő az egyeztető bizottságokat emlegeti, nekem az a meggyőződésem, hogy »de lana caprina« szól, olyan dologról, a minek a mezőgazdasági üzemben nem lehet hasznát venni. Méltóztassék elképzelni, hogy az árpa megérett (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) és a 40 fokos melegben elkezd peregni és akkor az cgyeztető-bizottságok akczióba lépnek és heteken keresztül működnek, a mikor pereg az árpa. (Ugy van! TJgy van! a baloldalon és jobbfelöl. Derültség.) Hammersberg László: Ez az élet! Ernszt Sándor: Méltóztassék elgondolni, hogy sürgősen vetni kell: a tavaszi vetéssel elkéstek és beszüntetik a munkát, a munkások és munkaadók egyeztető bizottsága pedig megalakul és megkezdi az egyezkedést akkor, a mikor a vetés már égetően szükséges. (TJgy van! Ugy van ! a jobboldalon és balfelöl.) Mindezeknek a konsziderálása engem mindig azok közé vezetett, a kik a mezőgazdasági üzem tekintetében egészen másképen gondolkoznak a sztrájk kérdéséről, mint az ipari üzem sztrájkjáról. (Élénk helyeslés és tapsok a jobboldalon és balfelölj Én a munkásügyi bizottságban több izben kifejezést adtam eme meggyőződésemnek. (Hall-