Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-167

167. országos ülés 1907 június í-én, kedden. 495 elzárkózunk a munkásmozgalmak és munkásviszonyok törvényes szabályozásának európai irányzatától akkor, a midőn sztrájk esetén mindjárt az elzárással és büntetésekkel kezdjük, holott, a mint ez másutt történik s a mint ez eddig nálunk is igy volt az ipartörvény szerint, különös figyelemmel arra, hogy a sztrájkban résztvevőknek nem mindegyikére nézve lehet megállapítani az aktivitást, a békéltetésnek kellett volna a büntetést megelőznie, a miről ebben a szakaszban nincsen intézkedés. Ezek azok a szempontok, a melyek miatt megállapítható, hogy sokkal rosszabb az állapot ezen törvény szerint, mint a milyen eddig volt. Arra hivatkoznak azok, a kik a sztrájk ilyen rendkívüli erélyes letörését vélik a törvény által elérhetőnek, hogy tisztelnünk kell a szerződés szentségét, a szerződés szabadságát. Más érvük azoknak, a kik e szakasz fentartását kivánják nincs. Ismeretes tény, hogy a jog és a jogszabályok tulaj donképen a gazdasági élet produktumai. Nagyon természetes ily körülmények között, hogy mivel azok alkotják a jogszabályokat, a kik a gazdasági élet rendjén a munkaadó kategóriájába tartoznak, a jognak is olyan a képe nemcsak nálunk, hanem az egész világon, és nemcsak most hanem igy volt mindig, a milyen megfelel a munkaadó gazdasági érdekeinek. Igy volt ez még a római jogban is, és különösen a római jog tradicziói folytán igy van a mai napig is a modern jogrendszerekben. Innen van az azután, hogy a vagyoni érdek, a tulajdonjog szentségének az érdeke, szóval, a munkaadók érdeke biztosítására száz és ezer törvényt találunk, a szerződós szabadságát és a szerződés szentségét is ebből az okból találták ki, de kezdve a római jogtól, a melynek tanai alatt, és a melynek hatása alatt élünk, sajnos, még ma is, végig a mi jogunkban is igen kevés jogszabályt találunk olyant, a mely beszélne a munka szentségéről, a mely beszélne a munka jogáról. A vagyon szentségét mindig halljuk, de a munka szentségéről sohasem hallunk. És a kik a szerződés szentségének elvével kívánják a sztrájkot minden áron megakadályozni, azok egy rettenetes jogi csalódásban élnek, t. i. a munkát azonosítják minden egyéb áruczikkel. És a mikor az igen t. miniszter ur azt mondta, hogy, a mennyiben nem tudjuk megvédeni a munkarend tekintetében kötött szerződés szentségét a szerződésszegés ellen, akkor csukjuk be a boltot, mert akkor semmiféle szerződésnek biztositéka nem lesz. Bocsánatot kérek, igen lényeges különbség van abban, hogy áruczikkre vagy munkára köt-e az ember szerződést. A munkaadó áruczikket ad a munkásnak, mikor bért ad neki, de a munkás nem áruczikket visz bele a szerződésbe, hanem önnönmagát. Beviszi az ő egyéniségét; a munkaadó azért szerződik, hogy vagyonát megtartsa vagy szaporítsa, a munkás pedig azért, hogy exisztencziáját, életföltételeit megtalálja. (Ellenmondások.) Kis üzemnél persze ez a munkaadóra is áll. És igy nagyon könnyen meg tudom érteni, hogy az a munkás, a ki azért szerződik, hogy létének feltételeit megtalálja a szerződés tartama alatt, ha később ugy találja, hogy nincsenek meg létének feltételei, vagyis nincsen meg az az alap, a melyért szerződést kötött, akkor kénytelen arra a területre lépni, a melyet szerződésszegésnek nevez a mai jog. Ne méltóztassék hinni, hogy ez valami rettenetes, anarchisztikus tan; ennek nyomait megtaláljuk a mi törvényeinkben, nevezetesen az 1899 : XLI. t.-cz.ben, a mely a vasúti munkásokról szól. E törvény 15. §-a a következőleg szól a többek között: »ha a munkások a változott munkáltatási viszonyok mellett a szerződésben meghatározott egységárak mellett a munkát teljesíthetőnek nem találják, ugy egyezkedésnek van helye«. Hát hol van itt a szerződés szentsége, t. ház, a mikor maga a törvény is azt mondja, hogy ha a munkás azokat a viszonyokat, a mely viszonyok előfeltételezése mellett kötött szerződést, meg nem találja, uj szerződésnek van helye ? Ernszt Sándor: Akkor nincs szerződés! Pető Sándor: Vagy itt van a polgári törvénykönyv tervezete, a mely természetesen még nem törvény, csak előmunkálat, s a melynek 957. §-a ilyképen szól (olvassa): »Semmis különösen minden olyan szerződés, a mely által az egyik fél a másik fél tapasztalatlanságának, könnyelműségének vagy szorult helyzetének felhasználásával . . .« (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Okolicsányi László: Ez a római jogból van véve! Pető Sándor: ». . . a saját szolgáltatásának értékét aránytalanul meghaladó ellenszolgáltatást köt ki magának.« Nem tartozom azok közé, a kik látni szeretik és látni kívánják a sztrájkot, hanem csak a sztrájk lehetőségének a szabadságáról beszélek, és a mikor én a sztrájk szabadságáról, a sztrájk lehetőségéről szólok, ugyanilyen esetet képzelek magam elé, hogy t. i. a szerződés megkötésekor az a gyengébb fél nem értette meg, nem látta át a helyzetet, azt hitte, hogy a munkaszerződésben meg fogja találni létfeltételeit, és nem találta meg, azt hitte, hogy a szerződés, a melyet köt, és a mely neki bizonyos bért igér, arányban áll az ő szolgáltatásával, és csak később jön annak a tudatára, hogy nem áll arányban. Én az ilyen eseteket tartom szem előtt, és az ilyen esetekre képzelem a sztrájk lehetőségének szabadságát. Annál is inkább számításba kell venni az ily eseteket, mert megvan ennek a törvénynek az a lényeges hibája is, hogy a munkaadónak és a munkásnak öt vagy még több évre szóló szerződést is szabad kötni.