Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-167

167. országos ülés 1907 június k-én, kedden. 493 •hatalmas fellendülése folytán az ipari munka kollektív természetű, a munkás a maga egyéni individualitását elvesztette, beolvadt az egészbe, és ennek természetszerű következménye, hogy az a viszony, mely a munkaadó és a munkás közt fenáll, nem oly természetű, nem oly jellegű, mint a gazdaságié, hol a munkás a maga individualitását, a maga jellegét a mai napig is, hála Istennek, megőrizte, hol az egyes gazdaságok külön világot, külön életet képeznek, a hol nincsenek szerves összefüggésben más gazdasággal, ugy hogy az ipari bérharczot és a gazdasági bérharczot nem lehet ugyanazon elvek és tételek szerint rendezni. De más a két munkának természete is, mások az érdekek. De abban már teljesen egyetértek, hogy a megoldást oly irányban kell keresni, hogy itt is felállítsuk békéltető-bizottságot, hogy megtaláljuk annak a módját és szervezni tudjuk annak a formáját. Elismerem, hogy ennék a kérdésnek megoldása nem olyan könnyű, mint az ijDari sztrájkoknál, a hol — hogy csak a mi példánkra hivatkozzam — az ipartörvény rendelkezése szerint résztvesznek a békéltetésnél felerészben az iparosok, felerészben pedig a segédek és azok az iparhatósági biztos elnöklete alatt tárgyalnak. A gazdasági sztrájknál nem olyan egyszerű a megoldás, mert a munkásnál nem lehet ugyanezt ilyen értelemben megalkotni, hiszen nem tudjuk, hogy ha egy gazdaságban, egy nagy uradalomban kiüt a sztrájk, honnan válaszszuk ugy a munkaadókat, a birtokosokat, mint a munkásokat, a cselédeket. De módját meg kell találni és a megtalálásnak módját azután nem itt kell fixirozni ebben a törvényjavaslatban, ugy incidentaliter odadobva, hanem meg kell teremteni a sztrájktörvényt és ennek keretében a többi intézkedéssel okvetlenül összhangzásban, harmóniában ezt a kérdést is rendeznünk, szerveznünk kell. Nem idegen a magyar törvényhozásban az az intézkedés, hogy ha időközben a viszonyok, az életfeltételek változtak, akkor a szerződés is módosítható. Hogy csak egy-két példára hivatkozzam, az 1899 :XLI. t.-cz. 16. §-a azt mondja, hogy ha a munkások a változott munkáltatási viszonyok, a szerződésben meghatározott egységárak mellett a munkát teljesíthetőnek nem találják, uj egyezkedésnek van helye. A mostani cseléd-törvényjavaslatnak ősapja, az 1840 : IX. t.-cz., a mezei rendőrségről intézkedő törvény 37. §-ának második bekezdésében szintén hasonló szellemben, hasonló értelemben intézkedik. Azt mondja e szakasz (olvassa): »Azon esetben pedig, midőn jégeső, vagy más elemi viharok által az aratásra, nyomtatásra, vagy cséplésre felfogadott gabonában oly tetemes, kár okoztatott, hogy a beállott munkások a kötött szerződéshez képest béröket ki nem kereshetik, az eredetileg köttetett szerződés a munkásokra nézve kötelező erővel bírónak nem tekintetik,..«, Elnök: Kérem, most a cselédtörvényről tárgyalunk és nem az aratómunkásokról. Nagy György: Erre később térek majd át. Elnök: Én csak figyelmeztetem a képviselő urat. Nagy György: Ezt a törvényes intézkedést azért is olvastam fel, mert fényes tanúbizonysága az 1840. évben törvényhozói tisztséget viselt elődeink nemes, humánus felfogásának, hogy a törvénybe ilyen magas szellemre, ilyen nemes lélekre valló intézkedést vettek fel. A mint a szerződött munkással szemben állhatnak elő olyan viszonyok, a melyek jogossá teszik, hogy a szerződés feltételeit módosítsa, ép ugy állhatnak elő a gazdasági cseléddel szemben is. Hiszen pl. a törvényjavaslat 26. §-a szerint a bér egy részét a gazda földben adhatja, szegődményes földet ad át cselédjének. Megtörténhetik az, hogy egy határnak csak egyik részét veri el a jég. Mondjuk már most, hogy annak a cselédnek, a kinek a nagyobb bére épen ebben a földben van, elveri az egész termését a jég, még pedig ugy, hogy a gazda termését érintetlenül hagyja. Vájjon lehet-e akkor rossz néven venni attól a cselédtől, ha az életösztönnek parancsa arra kényszeríti, hogy a gazdájától ujabb engedményeket, a megélhetés ujabb feltételeit igyekezzék megnyerni? Én is azt mondom, hogy nem erőszakkal, nem durvasággal, hanem kéréssel, szép szóval igyekezzék boldogulni, de ha ez a jogos kérése siket fülekre találna, azt kérdem: marad-e más fegyver kezében, mint a sztrájk, marad-e más menekvése, minthogy a bórharczhoz folyamodjék? (Zaj.) Ezen lehet vitatkozni, de most már az egész művelt világon elismerték, hogy az élet maga teremt olyan helyzeteket, a mikor a gyengébbnek egyetlen fegyvere a sztrájk, melylyel a maga életét biztosítani tudja. A megoldás módjáról gyakorlati szempontból lehet vitatkozni, de a kérdés megoldását igenis keresni kell, mert egyszerűen szemet hunyni előtte, egyszerűen megtagadni ezt a jogot nem lehet. Ezzel magunknak, nemzetünknek tennénk kárt. A kérdéssel foglalkozni kell és azt meg kell oldani. (Helyeslések a leözépen.) Minthogy jjedig Giesswein Sándor t. képviselőtársam olj indítványt tett, hogy utasittassék a földmivelésügyi miniszter a sztrájktörvényre vonatkozó javaslat beterjesztésére, én örömmel csatlakozom ezen határozathoz, mert tényleg ezen kérdés megoldása szükséges.. Addig is azonban tisztelettel kérem a t. kéji>viselőházat, hogy az én módosításomat méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Darányi Ferencz jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. képviselőház! Az 57. §-t én sem fogadhatom el azon okokból, a melyeket már az előttem szólottak is kifejtettek. Legyen: szabad azonban rámutatnom elsősorban hogy az 57. §. első pontjának' szövegezése túlságos laza, mert egyáltalában nem .láttam még