Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-167

492 167. országos ülés 1907 június 4-én, kedden. örömmel üdvözölném a büntetőtörvény novellája keretében azt az intézkedést, a mely a sztrájkot szabályozza, a bérharczoknak kérdését a büntetőtörvényköny keretében is megoldani igyekeznék. Mivel azonban ezen szakaszban a gazdasági bérharcz felidézője, a gazdasági cselédek csábitója ellen nincs megfelelő világos intézkedés, a büntetőtörvény novellájában kellene erről intézkedni. Abban, azt hiszem, mindnyájunknak megegyezik a véleménye, hogy elérkezett az idő, ütött már a tizenkettedik óra, mikor a nemzet méltóságának megfelelően kell elbánni azon izgatókkal, csábitókkal, kik a nemzeti termelés munkáját rosszhiszeműleg, rosszakarattal csökkenteni, annak kedvező áldásos eredményét befolyásolni akarják. (Helyesléseié.) Áldásos termelés csak ugy várható, ha azzal a termőfölddel közvetlenül érintkezik az azt megmivelő ekevas. Ha akár az ekevasra rozsda ülepedik, akár a földben érdes kő rejtőzik, ez a szántás eredményét kétségessé, a jövő eredményét bizonytalanná teszi. Épen igy a termőföld birtokosa, a gazda és ennek munkása, cseléde közötti viszonyt oda betolakodott idegen, odaférkőzött, hívatlan elemek nem szabad, hogy megzavarják, megrontsák. Nem szabad engednünk, hogy egyfelől a cselédek szivének tisztaságát megrontsák a gyűlölet, a szeretetlenség, a bosszúvágy rozsdájával, másfelől a gazdák szivét izgága munkájukkal a cselédekkel szemben megkeményítsék. Éjjen azért én az ilyen idegen, önző, sivárlelkű elemekkel szemben, kiknek a cseléd és gazda közötti patriarchális viszonyba semmi beleszólásuk nem lehet, a legszigorúbb intézkedést is elfogadnám. Én ezen izgatók munkáját a mesebeli légy szerepléséhez tartom hasonlatosnak. A szántóvető munkásnak, a cselédnek homlokára szállott a légy, és inig a szegény munkás verejtékezve dolgozott, ott vigan szívta a vérét. Egy arra repülő társa kérdezte, hogy mit csinál ? Nagy büszkén, diadalmasan felelte a légy, hogy szántunk. A milyen a »szántása« ezen légynek, épen olyan az izgatók munkája. Azon a czimen, hogy a népet boldogítják, hogy a szegény cseléd javát akarják előmozdítani, hogy ők igaz, önzetlen jóakarói, utolsó fillérét képesek elrabolni a cselédnek. Egy hang (balfelöl): Azt fogják mondani, hogy reakcziós vagy! Nagy György : Ebben a részben mindig ezen felfogáson voltam. Mikor azt látom, hogy nem a szeretetet, hanem a gyűlöletet igyekeznek hirdetni, mindig felemelem szavam. Én szívesen megyek ugy gazdák, mint cselédek közé, mert egyiket sem fogom a másik ellen izgatni, hanem mindig az őszinte, egyenes és tiszta igazságot fogom hirdetni. Hogy Nagy Emil képviselőtársam szavaira hivatkozzam, terrorizálni magamat nem engedem, én a magam legjobb meggyőződését önzetlenül, becsülettel, hittel hirdetni fogom ezután is. Hirdetem a szeretetet, a békét, a megértést, az igazságot. Küzdök édes hazám szebb jövőjéért, minden gyermeke, minden hű fia boldogságáért. T. ház! A sztrájknak bizonyos körülmények közt való jogosultsága minden kétségen felül áll. Az előadó ur hivatkozott arra, hogy az ebben a szakaszban lefektetett intézkedések körülbelül megfelelnek az angol hasonló törvény intézkedéseinek. Én ezt tisztelettel bátorkodom kétségbe vonni. Angolországban a megfelelő intézkedést 1896-ban hozták, de ott a bérharczok nem gazdasági bérharczok és a gazdasági sztrájk különben is Amerikán kivül máshol tételes intézkedésekkel szabályozva nincs, bár a bérharcz elleni intézkedéseknek legfontosabbika épen a békéltető, egyeztető eljárás, a mi az 57. g-ból hiányzik. Ez az egyeztető eljárás képezi alapját az érdekviták elintézésének. Nálunk is van egy hasonló intézkedés a mi ipartörvényünkben, az 1884 : XVII. t.-czikkben, mely nem egyéb mint az észak-német szövetség 1869. június 21-iki iparrendtartás vonatkozó részének szószerinti lefordítása. Ez a mi ipartörvényünk kimondja, hogy összebeszélések, melyekkel a munkások odatörekszenek, hogy közös munkaszünet által a munkaadót magasabb bér megadására kényszerítsék, jobb munkafeltételeket csikarjanak ki, jogérvénynyel nem bírnak. Ezen törvény azonban 164. §-ában nem a munkást bünteti, hanem azokat, kik szabad akarata érvényesítésében fenyegetéssel vagy tettleges bántalmazással akár a munkaadót, akár a munkást befolyásolni igyekeznek. Ezeket ez a törvény szigorúan büntetni rendeli. De, hogy eltekintsünk Angliától, ä külföldi törvényhozásoknak sztrájkra vonatkozó rendelkezéseit röviden egy pár szóval ismertetni fogom. A mint Giesswein t. képviselőtársam erre hivatkozott, Erancziaország 1892. deczember 27-én hozott törvényt, mely szabályozta a sztrájkkérdést, Olaszország 1893. június 15-én hozta meg a törvényt, Hollandia pedig 1897. május 2-án a »Kamers van Arbeid«-ot. De mindezen törvényeknek egyik kiemelkedő mozzanata, hogy a büntetés előfeltételéül irja elő a békéltető, az egyeztető eljárást. Erre nézve azt hiszem, az egész világon irányadó az uj-zeelandi rendszer, mely kettős békéltető-bizottságot állit fel, a helybelit és a központit, és megengedi, hogy mindkét fél ugy a munkaadó, mint a munkás, ha a helybeli békéltető-bizottság Ítéletével nincs megelégedve, a központi békéltetőbizottsághoz felebbezhessen. Én abban a részben Giesswein t. képviselőtársammal nem érthetek egészen egyet, hogy a gazdasági bérharcz természeté, illetve alapoka teljesen megfelel az ipari bérharcz alapokának. Nem értek egyet azért, mert a gyáripar.