Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-167

167. országos ülés 1907 június 4-en, kedden. 489 Elnök: A munkásügyi bizottság előadója kivan szólni. Bernát István a munkásügyi bizottság előadója : T. képviselőház ! Alig kell mondanom, inert mindnyájan tudjuk, bogy az 57. §. tulajdonképen a legfontosabb szakasza az egész törvényjavaslatnak. Ez statuálja t. i. azon büntetéseket, a melyeket a törvény alapján az illető hatóságok ki fognak szabni akkor, ha valaki a törvény rendelkezései ellen vét. Az 57. §. ellensúlyozza tulajdonképen azon humánus intézkedéseket, a melyeket a törvény kimond, és a melyekre a gazdát kötelezi. Ez az u. n. sztrájkparagrafus, a mely a nemzeti munka folytonosságát igyekszik védeni. Ezt a szakaszt összehasonlítva a legszabadabb államnak, Angliának idevágó intézkedéseivel, a magam részéről el kell ezt fogadnom; s azt találom, hogy ezen 57. §. intézkedései körülbelül megegyeznek az angol törvénynek idevonatkozó intézkedéseivel, annyira, hogy pl. a büntetéseknek a maximuma ő náluk körülbelül ugyanannyi, mint minálunk. A sztrájknak a jogosultságát többen — köztük Griesswein kanonok ur is — vitatták. 0 azt mondotta, hogy a két szerződő fél közül a szerződés kötésekor rendszerint a munkás, illetőleg a cseléd a gyengébb, tehát rosszabb helyzetben van, és ebből ő levonta azt a konzekvencziát, hogy ennélfogva a sztrájk jogosultsága megvan és igy azt hiszem, ő ezeu az alapon ezt az 57, §-t nem fogja elfogadni. A földmivelésügyi miniszter ur már utalt arra, hogy ha ezen okoskodás elfogadtatnék, ebben az esetben egész kötelmi jogunk, illetőleg szerződési jogunk nem érne semmit, mert hiszen szerződések kötése esetében rendszerint az egyik fél a gyengébb és ha ezt később valaki érvényesiteni akarná, akkor ez a szerződéseknek nullifikácziójához vezetne. Én a magam részéről szintén ezen nézetben vagyok; de bizonyos fokig talán Giesswem kanonok urnak is igaza van. (Felkiáltások balfelöl: Képviselő!) Hát kérem, kanonok és képviselő. Igaza van, a midőn az u. n. szocziális igazságra hivatkozik és ennek az alapján érvel. Azonban én azt vagyok bátor figyelmébe ajánlani, hogy ez a szocziális igazságtalanság nem csak itt, hanem más esetekben is még pregnánsabb módon nyilvánul meg az életben és hogy tulajdonképen egész életünk nem egyéb, mint küzdelem a szocziális igazságért, nem pedig pusztán a létért. így pl. én bátor vagyok rámutatni arra, a mit Magyarországon nagyon kevesen szoktak figyelembe venni, a mi pedig közállapotaink fejlődésénél rendkívül fontos szerepet játszik, hogy a szocziális igazságtalanság pl. a fogyasztókkal szemben most a kartelleknek, még pedig az osztrák kartelleknek az idejében a legnagyobb mértékben megvan s ez ellen küzdenünk általános és nemzeti kötelesség volna. És mindennek daczára nem teszszük ezt KÉPVH. NAPLÓ 1906 — 1911. IX. KÖTET. és tűrjük, a mit Magyarország négyszáz éven keresztül tűrni nem akart, hogy az osztrákok nélkülünk adót vessenek nyakunkba és a pénzt behajtsák, a nélkül, hogy ellene tiltakoznánk. Nagy Dezső : Külön vámterület! Bernát István a munkásiigyi bizottság előadója : De bátor vagyok arra is hivatkozni ennél a kérdésnél, hogy a legnagyobb szocziális és közgazdasági igazságtalanság az, a melyben a földbirtok, a mezőgazdaság van az ingó tőkével szemben. Mindnyájan tudjuk, t. kéjiviselőkáz, hogy nagyon könnyű, négy-öt százalékig menő tiszta jövedelmet biztositani magunknak papirokba fektetett tőke után; ellenben a mezőgazdaságnál, még ha az illető összes intelligencziáját, szorgalmát és tehetségét is belehelyezi, még akkor is a legritkább esetben érhet el öt százalékot, a mit máskülönben könnyen elér. Én tehát ezekre hivatkozom és azt tartom, hogy a t. képviselőháznak és a nemzetnek elsősorban ezeknek a sokkal nagyobb és mélyebbre menő szocziális és közgazdasági igazságtalanságoknak a kijavítására kell a figyelmüket fordítaniuk, nem pedig azon kisebb jelentőségüekre, a melyek itt talán érvényesíthetők. Ezen az alapon vagyok bátor a szakasz elfogadását ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: A földmivelésügyi bizottság előadója nem kivan szólni. Ki következik? Darányi Ferencz jegyző: Mezőfi Vilmos• ( Felkiálltások : Nincs itt!) Egry Béla jegyző: Gr. Thorotzkai Miklós! Gr. Thorotzkai Miklós: T. képviselőház! Kérem a t. házat, méltóztassék az 57. §. második bekezdéséhez a következő módosításokat elfogadni: A harmadik sorban a »cselédet* szó után felveendő: »azért, mert elszerződött vagy elszegődni akart«. A negyedik sorban »bántalmazza« után felveendő: »fenyegeti«. A hatodik és hetedik sorban e szavak: »ilyen összebeszélésnek előmozdítójává és részesévé válik, nemkülönben a ki« szavak törlendők és ezek helyébe felveendő: » összebeszélés folytán«. Azt hiszem, e módosítások elfogadása által a szakasz szövege szabatosabbá válik, mint a milyen most. így aztán a második bekezdés következőleg hangzanék: »II. Kihágást követ el és az 1898:11. t.-cz. 65. §-ának alkalmazásával 60 napig terjedhető elzárással és 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki az elszegődő vagy elszegődni óhajtó cselédet azért, mert elszerződött vagy elszegődni akart, szóval vagy tettel bántalmazza, fenyegeti, vagy az elszegődött cselédeket arra ösztönzi, csábítja, hogy elvállalt kötelezettségeik teljesítésének megtagadásával a gazdát engedmények megadására kényszerítsék 62