Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

Ií9. országos ülés 1907 április 26-án, pénteken. 39 vezetésében a vasutak építéséről mondtam, t. i., hogy az utak építésénél sohasem a közérdeket, hanem a magánérdeket tekintette, az utaknál is mindig a nepotizmus és a magánérdek uralkodott és az utakat ott építették, a hol épen egy vármegyei notabilitásnak szüksége volt rá. (ügy van ! Ugy van ! halj dől.) És az állomásoknak legnagyobb részénél, a hol a legnagyobb forgalom fejlődhetnék ki, nem fejlődik ki a forgalom azért, mert a 4—5 kilométernyi távolságra fekvő községek az év hat hónapján át az állomást járhatlan utak miatt meg sem tudják közelíteni. En azt hiszem, hogyha 40—50 vagy akár 60 milliót fektetünk be a vasúti hozzájáró utak építésébe, ez busásan meg fogja hozni a hasznát az államvasutak fokozottabb jövedelmezőségében is. (Hdyeslés baljelöl.) Nagy elismeréssel vagyok a kereskedelemügyi miniszter ur iránt azért is, hogy a vasutak világítása iránt beható intézkedéseket óhajt tenni. Ebből a tekintetből — szintén szakértelmem hiányából — részletesen nem szólhatok hozzá a kérdéshez, annyit azonban megjegyezhetek, hogy a mostam olaj világítást egyáltalában kiküszöbölendőnek tartom, s az olaj-gázvilágitást, melynek telepei részére meglehetősen nagy összegek vannak felvéve, szintén nem tartom megfelelőnek. Én azt hiszem, a modern technika rendelkezik már sok olyan anyaggal, — hiszen talán az olaj gázból aczetilént kevernek — a mely anyagok aránylag kevesebb költséggel sokkal nagyobb gyertyafényt kölcsönöznek a vaggonnak. Ebben a tekintetben is bízom a kereskedelemügyi miniszter ur szaktudásában, a ki tőle tehetőleg ezen a téren is bizonyára mindent el fog követni. Az államvasutaknak, — hogy német nyelven fejezzem ki magamat — Steckenpf érdje a tulajdonképeni igazgatás. (Igaz! ügy van!) Ezzel a kérdéssel nem akarok foglalkozni, nem különösen a kereskedelemügyi miniszter ur személyére való tekintettel, mivel ő a maga részéről az igazgatás iránt már többször elismerését fejezte Id. Nagy örömmel üdvözlöm azonban a kereskedelemügyi miniszter ur azon kijelentését, hogy az állam vasúti igazgatásnak a deczentralizáczióját szándékozik elrendelni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennek előnyeit nem is részletezem. Csak Poroszország példájára utalok, a mely nemcsak deczentralizálta a vasutakat, hanem a deczentralizált csoportoknak főnökeit kereskedelmileg és üzletileg kiképezte, ugy, hogy egy deczentralizált területnek a főnöke nemcsak a forgalmi viszonyokkal van tisztában, hanem tisztában van annak a vidéknek egész gazdasági helyzetével, a mi által nemcsak a forgalmi viszonyok javulása mozdíttatik elő, és a forgalom biztonsága védetik meg, hanem az illető vidék gazdasági igényei is mindenkor kellő kielégülést nyernek. (Igaz ! ügy van !) T. képviselőház ! Még csak azt akarom az igazgatásra vonatkozólag megjegyezni, hogy nálunk óriási mértékben a bürokratikus szellem uralkodik, a mit hogy a kereskedelemügyi miniszter ur szintén változtatni akar, csak örömmel látom. Ez az állapot tényleg nem maradhat tovább igy. (Ugy van!) Igen röviden csak néhány számadatot hozok fel ennek illusztrálására. Az államvasutak összes hivatalnokainak száma 5769. Ezen 5769 hivatalnokból a központi igazgatás és az üzletvezetőség büróiban 2468 van alkalmazva és 3301 hivatalnok látja el az egész külforgalmat. (Mozgás.) Tehát az összes hivatalnokoknak 43%-a az irodákban van. Méltóztassék most már elképzelni, hogy minő óriási előny háramolnék az államvasutak forgalmi viszonyaira abból, ha az irodákból a külforgalom ellátására az irodákban ülők egy részét küldenék ki, a mi által a mostani hiányok részint pótoltatnának, részint pedig a kifáradt hivatalnokok felváltatnának. E mellett még megjegyzem azt is, t. képviselőház, hogy az igazgatóságnak és az üzletvezetőségnek személyi kiadásai 1907-re 16,650.000 koronában vannak előirányozva, a mi az összes, több mint 40.000 vasúti alkalmazott járulékainak 25%-át teszi ki. Ehhez az adathoz, azt hiszem, semmi kommentárt sem kell fűznöm. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az államvasutak személyzete sok; sőt nagyon is kevés és szaporításra szorul, de nem az irodákban, hanem a forgalmi vonalakon. E tekintetben ismét Poroszországra vagyok kénytelen utalni. Poroszországban aránylag sokkal nagyobb a forgalmi személyzet, mint nálunk. Ott az államvasutak összes kiadásának 56 %-a a személyzetre való kiadás, — nálunk csak 43 %-ot tesz ez. Poroszországban 389.000 főnyi személyzet van alkalmazva 34.000 kilométernyi vasúti vonalhoz, nálunk pedig 16.000 kilométernyi vasút mellé csak 40.000 ember van rendelve. És Poroszország, mely 1895-ben az igazgatást deczentralizálta, azon idő óta a belső irodákban alkalmazott tisztviselőknek számát folyton apasztotta, ugy, hogy két esztendő alatt az irodai személyzetet 2314 egyénnel redukálta. E mellett kiszámították, hogy az irodai személyzetnek apasztása részint az adminisztráczió egyszerűsítését, részint pedig a külíorgalmi személyzet megerősítését véve tekintetbe, az államnak évente 20 millió márka értékű előnyöket szerzett. A személyzeti viszonyokkal kapcsolatban ki kell jelentenem azt, hogy én annak okát, hogy vasutaink és egyéb közlekedési eszközeink az utolsó években oly óriási fejlődést értek el és hogy ezáltal gazdasági életünk fejlődésére oly nagy hatást gyakoroltak, nagyrészt a vasúti személyzetnek, a külforgalmi személyzetnek tulaj doni tom. A t. kereskedelemügyi miniszter ur egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy a kötelességtudásnak igazán magas nivóján álló személyzet iránt a legnagyobb elismerését fejezze ki. (Igaz ! Ugy van !) De a t. miniszter ur nem tesz ugy, mint a régi kormányok tettek, hogy csak elismerést fejez ki és igér, (Halljuk Halljuk/) hanem készpénzben is eszkomptálja