Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

40 í49. országos ülés 1907 április 26-án, pénteken. ígéreteit azáltal, hogy a legközelebbi napok egyikén a képviselőház elé terjeszti a személyzet jogos kielégítését czélzó vasutasi fizetésrendezésről szóló törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés.) Ezért, azt hiszem, nemcsak a vasúti személyzet, de az egész közönség, a melynek a vasúti személyzet kötelességtudása oly óriási hasznára van, legnagyobb elismeréssel emlékezik meg a t. kereskedelemügyi miniszter ur ezen ténykedéséről. (Igaz I Ugy van !) Minthogy az elébb az üzleti szempontokról beszéltem, röviden még meg kell emlékeznem — és ez különösen fontos a deczentralizácziónál, a hol, azt hiszem, a bürokratizmus megszűnik — arról, hogy az államvasutak példát vehetnek egynéhány nagyobb magánvasuttársaságtól, példát vehetnek néhány más államvasuttól, a melyek ezt az eszmét már felvették és üzleti tekintetből igyekeznek a forgalmat fokozni. Ezek az üzleti szempontok nagyon tág teret nyújtanak a működésre, kellő reklámokkal, ismertetőkönyvek terjesztésével sokat lehet tenni, az idegenforgalom emelésének mindenféle módjával, a magyar fürdőügy fejlesztésével kapcsolatosan. A magyar fürdőügyet az államvasutak nagyon is előmozdíthatják akár tarifális, akár más intézkedésekkel, a melyek a magyar publikumot a külföldi fürdőktől távol tartanák. (Igaz ! Ugy van !) Rettenetes rágondolni, hogy évenként csaknem 130 millió koronát viszünk külföldi fürdőkre, a mely összegek az országban maradhatnának és a gazdasági élet fejlesztésére volnának alkalmasak, ha kellő intézkedésekkel a publikumot a külföldi fürdőktől visszatartanék. (Igaz ! Vgy van !) Az ismertető-könyvek ügyével kapcsolatban megjegyzem, hogy irnak ugyan ismertető-könyveket a magyar államvasutakról is, de ezek rendesen Bécsben jelennek meg és ezekhez a magyar államvasutaknak semmi közük. Egy ilyennek a czime pl. »Geschichte der österreichisch-ungarischen Eisenbahnen« —Strach Hermánn irta — és ez magában foglalja a magyar államvasutat is, de ugy eltörpíti az osztrák államvasutak mellett, hogy ebből sokkal nagyobb kár, mint előny származik ránk nézve. Legyen szabad még néhány szóval egész röviden tarifális viszonyainkra vonatkozólag egyetmást elmondanom. (Halljuk! Halljuk!) Erre vonatkozólag tisztelettel megjegyzem, — hiszen nem uj dolog, a mit mondok — hogy a tarifális politikával a magyar államvasutak igazgatása nemcsak a forgalmat emelheti, de az ország igényeinek nagyon számos részét kielégítheti. (Igaz ! Ugy van !) Nem az a helyes tarifális politika, hogy a vasút jövedelme szempontjából folytonosan emeljék a tarifát, hanem szükséges, hogy a tarifákat nemcsak az egész közlekedési hálózat tekintetében, de az egyes vidékek igényei szerint is kell megállajDÍtani. Egyes iparágak fejlődését előmozdíthatjuk a tarifával és a mezőgazdaság intenzivitása is előmozdítható ; szóval a gazdasági,élet minden fázitarifális politika óriási hatással bir. Megint a porosz államvasutakra kell utalnom, a melyek tudvalévőleg az utóbbi időben a fejlődés legnagyobb fokát érték el. Jóformán az összes vasutak közt pedig kitűnik, hogy tarifájuk tiz év óta folytonosan lefelé tendál, kevesbbedik. Tiz év előtt tonnakilométerenként az átlagos díjtétel 425 fillér volt, most pedig 358 fillér, tehát csaknem egy egész százalékkal lefelé haladt és mégis a jövedelem óriási nagy emelkedést tüntet fel. Nem akarom beszédemet nagyon hosszura nyújtani, (Halljuk! Halljuk 1) és csak egészen röviden emlékezem meg azokról a szocziális szempontokról, a melyek az ilyen nagy állami üzem vezetésénél feltétlenül szükségesek. (Halljuk ! Halljuk !) Szocziális szempontból, a mint mondottam, elsősorban fontosnak tartom a humanitás érzésének fentartását és fejlesztését, fontosnak tartom azt, a mi, fájdalom, az államvasutak igazgatásában nagyon sokszor előfordult, hogy egyes baleseteknél, a melyek talán nem a szolgálati szabályzat betartásával történtek, — azt mondta az államvasút az illető lábát vagy nyakát tört vasutasnak vagy családjának : tartottad volna be a szolgálati szabályzatot, ne hajoltál volna ki több czentiméterrel, mint a szabályok előírták, akkor nem ért volna a baleset. Ez a múltban így volt, de,remélem, a jövőben nem lesz igy. Erre nézve lényegesnek tartom az államvasutak jogügyi osztályának reformálását, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) a mely annyira beleélte magát abba, hogy mindenkit perelni kell és senkivel nem szabad kiegyezni, (Zaj.) hogy a meglevő jogügyi osztálylyal azt a czélt, a mit a miniszter ur a szocziális szempontból kiindulva maga elé tűzött, megvalósitani nem lehet. (Ugy van !) Már most is nagyon részletesen terjeszkedtem ki a forgalmi viszonyok tárgyalására, (Halljuk! Halljuk!) azonban nem akarom elmulasztani, hogy az ország forgalmának egy nagyon fontos szervét, a belvizhajózást meg ne említsem. Ezt oly szoros összefüggésben levőnek tartom az államvasutakkal, hogy mikor az államvasutak forgalmi viszonyairól beszélek, ezt is szóba kell hoznom. Nem utalok külföldi példákra, Hollandiára, Poroszországra Ausztriára, a mely nemcsak a meglevő folyamait szabályozta a hajózhatás szempontjából hanem csatornák építésével is előmozdítja azon tendencziát, a melyre minden vasút törekszik, hogy a tömegáruktól a vasút lehetőleg mentesittessék. Ezért tartom szoros összefüggésben lévőnek a belvizhajózást és a vasúti politikát. Azt hiszem, hogy ezen a téren is elavult már azon állapot, hogy a belvizhajózást, különösen a folyamszabályozás kérdését ne a forgalom szempontjából intézzük, hanem az árvédelem szempontjából. Ennek elhárítására legalkalmasabb volna az, ha az egész komplexuma a szabályozásnak áttétetnék a kereskedelemügyi tárcza körébe, a mely esetben