Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

38 U9. országos ülés 1907 valahogy segíteni kell. Én hallottam olyan hangokat is, hogy talán a nyersvasat exportáljuk külföldre és nincs elég nyersvasunk. Én azonban ezt nem hihetem el. Vagy ujabb telepeknek feltárásával, vagy a meglévő bányaüzemek intenzivebbé tételével, a meglévő vállalatok nagyobbitásával segíteni kell a bajon. Nemcsak a jelenlegi szükségleteket fogjuk igy fedezhetni, a melyek elenyésző csekélyek a jövő szükségletekhez képest, hanem az iparfejlesztéssel kapcsolatosan közlekedésügyünknek a közel jövőben beálló szükségleteit is minden tekintetben fedezhetni fogjuk. Mert ismét beállhat az az eset, hogy daczára a fokozatos fejlesztésnek, egy-két év múlva a fejlődés olyan rohamos mérveket ölt, a minek aztán olyan következményei lesznek, a minőknek a múlt télen voltunk tanúi. A forgalom gyorsításával kapcsolatban nem győzöm eléggé hangsúlyozni a második vágányok minél nagyobb számmal leendő kiépitését. (Elénk helyeslés balfelől.) Az állomások kibővitése, a forgalmi kitérők beszúrása csak nagyon ideiglenesen segit a forgalmi akadályok elháritása tekintetében, mert igy egyik vonatnak a másikra várnia kell; a tehervonatnak esetleg négy-öt személyvonatot vagy gyorsvonat átfutását kell megvárnia, mig az illető állomásról eltávozhatik. s ezáltal a forgalom gyors lebonyolítása akadályozva van, mig a kettős vágányoknál, a hol öt perczenként lehet egy tehervonatot indítani; a hol az egyes nagyobb vasúti góczpontok alkalmasak nagyobb vonatmennyiségnek beraktározására, az ilyen eset nem fordulhat elő és épen azért hangsúlyozom előbbi véleményemet, hogy akkor, a midőn ilyen, a gazdasági élet fokozására különös fontossággal biró intenzív beruházásról van szó, nem fogadhatom el a pénzügyminiszter ur azon védekezését, hogy nincs pénze és a pénz hiánya miatt nem lehet foganatosítani mindezen intézkedéseket. Igenis, kell hogy legyen pénz ; azt hiszem, hogy a magyar állam száz és ezer milliókat is kaphat ilyen czélokra, sőt nemcsak a magyar állam, hanem bármely magánvállalkozás is, a mely ilyen kitűnő üzemet vezetne, ilyen czélokra okvetlenül szerezhetne pénzt. Ilyen czélra pénznek lenni kell, és hiszem, hogy a pénzügyminiszter ur ezen a téren a véleményét meg fogja változtatni és azt a szükséges összeget, de nemcsak a szükséges öszszeget, hanem azon összeget is, mely a jövő forgalmi zavarok megakadályozására szükséges, a kereskedelemügyi minisztériumnak rendelkezésére fogja bocsátani. Azt hiszem, hogy a képviselőház örömmel fog megszavazni bárminő összeget a kereskedelemügyi miniszter urnak, a mely a közlekedésnek és ezzel az egész gazdasági életnek fejlesztésére szükséges. (ügy van! Ügy van! balfelől.) A részletekbe bocsátkozni nem akarok és igy nem akarok ráutalni arra sem, hogy egy-két nagy- . fontosságú vonalnak kiépítése milyen fontos volna az ország gazdasági életének még intenzivebbé tételére. Nem akarok rámutatni arra, hogy a április 26-án, pénteken. Budapestet és Szerajevót összekötő egyenes, rendes nyomtávú vonal mily óriási közgazdasági és politikai előnyt jelentene az országra nézve. (Ugy van! Helyeslés.) Különben is ennek a vonalnak a legnagyobb része már ki van épitve, a szerajevó— zeniczai vonalrész alépítménye már eredetileg is rendes nyomtávra építtetett. Az alépítmény tehát itt megvan és aránylag csekély költséggel ki lehetne építeni, a mi a fiumei relácziónak is hasznára volna, annak forgalmát fokozná. Gr. Batthyány Tivadar: ügy van! Helyes! Szunyog Mihály: Másrészt Bosznia és Herczegovinát teljesen a magyar érdekkörbe vonná bele. (Igaz ! ügy van ! baljelöl.) A forgalom biztosítása szempontjából különös örömmel üdvözlöm a kereskedelemügyi miniszter urnak azon törekvését, hogy a központi váltóbiztositó-készülékeknek, valamint általában a modern váltóberendezéseknek rohamos szaporítását veszi czélba. Mert nagyon szomorú helyzet az, a mint a kereskedelemügyi miniszter ur indokolásában kifejti, hogy az ország 850 váltóbiztositást igénylő állomásából — itt pedig bizonyára a minimális számot vették fel és sok olyan állomást kihagytak, a mely ezt szintén igényelte volna — csak 172 van ezzel a mindenesetre fontos biztositó-készülékekkel ellátva. Szakkérdésekbe nem akarok belebocsátkozni, hogy mily óriási hordereje van annak, hogy ha egy váltónak a nyelve le van erősítve és kézzel nem forgatható ide-oda ; hogy esetleges szerencsétlenségeket igy sokkal inkább el lehet kerülni és igy nemcsak ennek, hanem a régi váltóknak ujakkal való kicserélése mennyire fontos. Tudvalévő, hogy a váltó berendezése rendesen a kocsi hosszához irányul, a váltónyelvek alkalmazásánál a kocsi hosszát veszi alapul. Már pedig azóta, a mióta a négytengelyű Pulmann-kocsik vannak használatban, a mióta erős a tendenczia nagyobb hordképességű, tehát hosszabb teherkocsik bevezetésére, nemcsak az alapépítményeknek, hanem a váltóknak a berendezése is rendkívül fontos. (Ugy van ! ügy van ! balfelöl.) Hiányzik a szakértelmem ahhoz, hogy az államvasutak igazgatóságának, illetve a forgalom kérdésének részletes tárgyalásába bocsátkozzam, de különösen nem teszem ezt azért sem, mert látom ezen javaslatból is és meg vagyok győződve, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur szakértelme meg fogja találni azon módokat, a melyek a forgalomnak legjobb kifejlesztésére alkalmasak lesznek. Csak még egy körülményre vagyok bátor felhívni a t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét, bár tulaj donképen nem is lenne erre szükség, mert hiszen programmjában is, úgyszintén programmjának elhangzása óta több izben hangsúlyozta a vasúti hozzájáró utak kérdését, mely a forgalomra nézve szintén nagyfontosságú. (Halljuk!) Ez a kérdés nálunk Magyarországon leginkább el van hanyagolva és ennél is ugyanazt mondhatnám a múlt kormányok politikájáról, mint beszédem be-