Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-162

340 162. országos ülés li)07 május 28-án, kedden. Már most, ha j^erek vannak, akkor, ha nincsen Írásbeli szerződés, a bérszerzó'dést tanúvallomások alapján kell esetleg megállapítani, akkor egy bonyodalmas per keletkezik, a mely felmegy az alispánhoz, a belügyminiszterhez; és a mellett azt is meg kell gondolni, hogy az ilyen pereknek a legnagyobb része a községi elöljáróság előtt folyik le, a hol nincsen is megengedve az esküvel való bizonyítás, jóformán tehát csak a tanubizonyitásra vagyunk utalva, a mikor a cseléd a bérét követeli. A bérmegállapítás pedig nem szokott mindig tanuk jelenlétében történni, esetleg nem is emlékeznek rá, de meg rendszerint ugy szokott lenni, hogy a mikor a gazda felfogadja a cselédet, akkor egyetértés és barátság van közöttük, nincsen közöttük vita, akkor tehát nem preczizirozzák a kérdéseket; később pedig, a mikor már megvan a baj, vitatkoznak, hogy: én igy akartam, én meg amúgy akartam. Nagyon sokszor megtörténik, hogy ép abban a jó viszonyban, abban a barátságos pillanatban nem követeli a cseléd a bérlevél kiadását, később pedig azt mondja, hogy bizony jó volna, ha bérlevelem lenne. Én tehát nagyon kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a munkásügyi bizottság szövegezését meghagyni ós kimondani azt, hogy a gazda köteles minden cselédnek bérlevelet adni. (Zaj.) T. képviselőház! Meg kell fontolni azt is, hogy minden egyén, a ki másnak szolgálatába szegődik, — nem mint cseléd, hanem mint hivatalnok, vagy pedig bármiféle alkalmazott — a mi társadalmi életünk berendezése szerint rendesen kap valami irást, valami Írásba foglalt bizonyítékot arra nézve, hogy milyen feltételek mellett lett felfogadva, hogyan szerződött el? Nem tudom tehát megérteni, hogy miért ne legyen ez épen csak a cselédre nézve nem kötelező ? Arra nézve, a mit gr. Thorotzkai Miklós t, képviselőtársam mondott, hogy t. i. vannak gazdák, a kik nem tudnak irni és olvasni, igen helyes érv az, a mit Ernszt Sándor t. képviselőtársam hozott fel, hogy először is nem áll az, mintha a gazdáknak valami nagy százaléka nem tudna irni és olvasni, másodszor pedig úgyis csak egy esztendőben egyszer szükséges az ilyen bérlevelek kiállítása. És azt ismét nem tudom megérteni, hogy miért ne lehetne egyszer egy esztendőben akár a szomszédok, akár a hatóságok szolgálatát igénybe venni, hogy a bérlevelek kiállíthatok legyenek. A kivándorlás kérdésében, t. képviselőház, helyeslem Nagy Sándor t. képviselőtársam indítványát, de nem az általa elmondott okokból. Én a kivándorlást rendszabályozni óhajtom és meg akarom erősen szorítani, de nem egyes társadalmi osztályok, hanem az egész hazának érdekében. (Helyeslés.) Akkor, a mikor ma még... (Zaj. Ralijuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Bozóky Árpád . . . joga van egy államnak a másik állam ellen állami érdekből véres háborút folytatni, azt hiszem, joguk van az államoknak a kivándorlás kérdését is ugy szabályozni, hogy az államra nézve jó legyen. (Ugy van!) És mert hazánkban a kivándorlás egyike a legnagyobb bajoknak: én ezt a kérdést sürgősen rendezendó'nek tartom, de nem helyeselhetem, hogy inczidentaliter, csak egy társadalmi osztály érdekében intézzük el azt. Végeznünk kell vele majd a kivándorlási kérdés tárgyalásánál, a mikor — előre kijelenthetem — mindenféle lehető legszigorúbb rendelkezést megszavazok, de nem egyes társadalmi osztályok javára, hanem az egész haza érdekében. (Helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra ? Várady Károly jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. képviselőház! Megvallom őszintén, a legjobban ugy szeretném módosítani ezt a szakaszt, — ha már módosításról van szó — a mint az a Návay Lajos igen t. képviselőtársamnak 1907 május 16-iki beszédében foglaltatott, mert az intencziókat és czélokat ez a beszéd fejezi ki a legjobban és a legvilágosabban. Ez a kérdés, t. képviselőház, az egyéni szabadságnak kérdése. Mint ilyen nagyjelentőségű kérdés közjogi, magánjogi és büntetőjogi szempontból is. És én nem czitálom most az 1876. évi törvénynek tárgyalása alkalmával elmondottakat, — a mint tettem azt az általános vita alkalmával — hanem csupán csak arra emlékeztetem az igen t. képviselőházat, hogy most nem régen, ezelőtt egynéhány hónappal, februárban, folyt itt egy vita, mely az Országos Magyar Gazdasági Egyesület egy kérvénye folytán indult meg, a mely vita alkalmával megtörtént az, hogy egyik párt a másikkal szemben állott. Ezt csak arra akarom vonatkoztatni, hogy nem kell örökösen pártszempontokat keresni akkor, a mikor az ember egyéni meggyőződésének és felfogásának ad kifejezést. Az emiitett vita alkalmával az történt, hogy Buday Barna igen t. képviselőtársam indítványával szemben gr. Esterházy Móricz egy igen modern és liberális beszédben kikelt az aratási munkára szerződött munkások útlevele kiadásának megtagadása ellen, gr. Esterházy Móricz képviselőtársam után pedig szólásra emelkedett Holló Lajos t. képviselőtársam, a ki többek között azt mondotta, hogy a kivándorlást korlátozni, a kivándorlási, a szabadköltözködési jogot megszorítani azon magánjogi szerződés alapján, a melyben esetleg egyesek állanak a gazdákkal, rendkívüli veszedelem. Pető Sándor: Ezt két hónappal ezelőtt mondták! (Zaj.) Bródy Ernő: Majd igy folytatja (olvassa): »Mindannyian beismerjük azt, hogy ha gazda-