Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-162

162. országos ülés 1907 május 28-án, kedden. 339 munkában alkalmazott cselédnép költözködési szabadságát, másrészt azonban a gazdaság érdekeit is megvédjük annyiban, hogy a hatóságra bizzuk annak elbírálását, bogy fenforognak-e olyan fontos okok, a melyek indokolttá teszik az útlevél kiadását. Azt hiszem, hogy minden ok fennforog arra nézve, hogy a hatósági közegek részéről való elbírálást a gazdaközönség és a t. ház egész nyugodtan várhassa és pedig egész nyugodtan várhassa oly alapon, hogy a cselédek javára és a gazda rovására az ezen módosítás elfogadása esetén bekövetkezendő törvényes intézkedéseknél a hatóságok dönteni nem. fognak. Ajánlom, méltóztassék javaslatomat elfogadni. Elnök: Ki következik szólásra? Darányi Ferencz jegyző: Vizy Ferencz! Vizy Ferencz: T. képviselőház. (Hall/juh!) E szakaszhoz én is módosítást szándékoztam benyújtani, azonban Nagy Sándor t. képviselőtársam ebben engem megelőzött. Az ő indítványa, illetőleg módosítása ugyanis, teljesen azonos az enyémmel. 0 is abból az igazságból indul ki, a miből én, hogy egyrészről az egyéni szabadságot itt nem szabad korlátozni, másrészről pedig hogy az útlevél kiadatásának megtagadásánál csak két rendbeli közjogi akadályt vehetünk figyelembe, tudniillik midőn az illető büntetésre méltó cselekményt követett el, másrészről pedig a mikor valaki a katonai kötelezettség elől kíván menekülni. Ennélfogva tehát, a mint bátor voltam említeni, nem nyújtom be módosításomat, hanem Nagy Sándor t. képviselőtársam indítványához járulok. Elnök: Ki következik szólásra ? Várady Károly jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálattal láttam, hogy tegnap a munkásügyi bizottság javaslata leszavaztatott, a földmivelésügyi bizottság javaslata pedig, a mely szerintem visszafelé fejlődést jelent, a t. ház részéről elfogadtatott. Ma ismét egy ugyanolyan eset előtt állunk, a mennyiben a munkásügyi bizottság egyik megállapodásának elfogadása által és a földmivelésügyi bizottság álláspontjának elvetésével az eredeti javaslatot lerontva látom. T. ház! A midőn a bérlevélről volt szó, mi annak megalkotásában nagy szocziális érdeket láttunk a munkás szempontjából és azért követeljük, hogy a bériével írásban adassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az egész szocziális törvényhozásban, az egész vonalon, mindenfelé és mindenütt ugy van s ezért volt bizottságunk azon álllásponton, hogy a bériével mindig Írásban adandó. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Azzal méltóztatott argumentálni a földmivelésügyi bizottság részéről, hogy sokan nem tudnak irní. De méltóztassék tekintetbe venni, azt, hogy egy ilyen szerződésről, a mely bérlevél magalkotását czélozza, egyszer egy esztendőben van szó. Ha tehát egyszer egy esztendőben köteles lesz az illető gazda, a ki maga írni nem tud, az elöljárósághoz elmenni, ezt még nem lehet olyan óriási tehernek tekinteni, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) hogy a miatt azt a jogot, hogy a bériével írásban adassék, elej thetnők. A mennyiben nem volnék olyan szerencsés, bogy a munkásügyi bizottság szövegezését a t. házban keresztülvigyem és fentartassam, akkor legalább azt kívánom, hogy az egész javaslat eredeti szövege maradjon meg; ez szerintem mégis jobb, mintha a földmivelésügyi bizottságnak a javaslata fogadtatik el. Az eredeti szöveg, a melyet a földmivelésügyi minisztérium annak idején beterjesztett, illetőleg annak 2. kikezdése így hangzik (olvassa) -. »A törvényhatóság szabályrendeletben elrendelheti, hogy ha a szerződést szóval kötötték meg, a bérlevél kiadása minden esetben kötelező legyen, valamint elrendelheti azt is, hogy a gazda a gazdasági cselédnek a szolgálatba való belépését és a szolgálatból való kilépését a községi elöljáróságnál (rendőrkapitányságnál) nyilvántartás végett bejelentse. « A fölmivelésügyi bizottságnak előadója azt méltóztatott utoljára megjegyezni, hogy ezen végső rendelkezésben benne van az, hogy a szerződő fél, ha a törvényhatóság ugy határozza, mégis elmenjen a hatósághoz és a hatóság előtt történjék a rendelkezés. Azonban ez nem vonatkozik egyébre, minthogy a nyilvántartás meglegyen. A bérlevélről az ő javaslatában erről abszolúte semmi sincsen. Ismételten kérem, méltóztassék elfogadni a munkásügyi bizottság szövegét, és a mennyiben el nem méltóztatik azt fogadni, legalább az eredeti szöveget, melyet a földmivelésügyi kormány beterjesztett, méltóztassék elfogadni. Elnök : Ki következik ? Darányi Ferencz jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : Az 5. §. 1. és 2. bekezdését a munkásügyi bizottság szövegezésében kérem elfogadni. A munkásügyi bizottság szövegezésének első bekezdése szerint a gazda köteles bérlevelet kiadni, a földmivelésügyi bizottság pedig azt javasolja, hogy csak a cseléd kívánatára legyen köteles a gazda bérlevelet kiadni. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a cselédnek egész évi keresete, jóformán egész vagyona attól függ, hogy milyen a bérszerződése. Ilyen rendkívüli fontos dolgot szóbeli szerződésre bizni, a mely nem maradandó, nem lehet. Nagy érdeke tehát nemcsak a cselédnek, hanem az egész társadalomnak, hogy ez a fontos kérdés Írásban megörökíttessék. Tapasztalásból tudom, hogy rendszerint akkor van pereskedés, izetlenkedés a gazda és a cseléd között, hogy ha a megállapodások előre nem lettek preczizirozva és hogy ha azok a megállapodások nem lettek papírra téve. 43*