Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-162

162. országos ülés 1907 május 2H-án, kedden. 337 helyett vétessék fel ezen bekezdésbe az, hogy a végrehajtási utasításban a földmivelésügyi és belügyminiszter urak egyetértó'leg állapítsák meg azt, hogy hol kell bejelenteni, — a mint a második bekezdés rendelkezik — és mikép kell bejelenteni a mezőgazdasági cseléd belépését és a szolgálatból való kilépését. Végül csatlakozom teljesen Nagy Sándor t. képviselő' ur amaz indítványához, hogy a harmadik bekezdés teljesen hagyassák ki, és örömömet fejezem ki a felett, hogy a 48-as párt padjairól hallom ezt az indítványt, mert nézetem szerint a 48-as hagyományoknak és elveknek ez felel meg egyedül. Igen helyesen mondotta nézetem szerint a képviselő ur azt, hogy a gazdának nem valami nagy gyönyörűsége lesz majd ebből a szakaszból, mert olyan cselédet visszatartani, a ki ki akar vándorolni: abból az ő gazdaságára valami nagy előny és nyereség nem lesz. De általános elvi szempontból, — mert hiszen elveket képviselünk és védünk, és akkor is el kell az elvek igazságát ismernünk, ha abból anyagi hátrány, vagy időleges kár háramolnék egyik vagy másik érdekelt tényezőre — általános nagy elvi okokból nem szabad ebben a törvényben, ebben a paragrafusban kimondani azt, hogy a költözködési szabadságtól bármily körülmények és viszonyok között a cseléd meg legyen fosztható. Már az általános vita során voltam bátor utalni arra, hogy csak két szorosan meghatározott esetben tagadható meg a mozgási szabadság, a kivándorlási szabadság, nevezetesen az esetben, ha büntetendő dolgot követ el valaki, és ha hadi kötelezettségének tesz eleget, vagy még nem tett eleget. A tárgyalás alatt lévő szakasz harmadik bekezdése egy harmadik ilyen kivételt statuál, és pedig statuál — méltóztassék a kifejezésért megbocsátani — önző érdekből, a földbirtokososztály önző érdekeiből. (Mozgás jobbfelöl.) Épen azoknak, a kik azt állítják, hogy ezen törvényjavaslat egyenlő igazságot állapit meg ugy a munkakereső, mint a munkát adó részére, hogy ezen törvényjavaslat intézkedései az egyenlő igazság mérlegébe esnek, azoknak érdeke és, a mennyiben őszintén mondták ezt, azoknak meggyőződése kell, hogy diktálja azt, hogy ez a korlátozó intézkedés ebből a törvényjavaslatból kimaradjon. A legnagyobb móregfoga a törvényjavaslatnak épen ez; ezzel támadták leginkább őszinte vagy csak ürügyet kereső ellenségei ezt a törvényjavaslatot. De én azt hiszem, hogy ha a törvényhozás egy törvényt életbe akar léptetni ós azt akarja, hogy a törvény előtt necsak a kényszer hatása alatt hajoljanak meg azok, a kikre a törvény kötelező intézkedéseket szab, hanem ha azt akarja, hogy tisztelettel hajoljaKÉPVH. KAPLÓ. 1906 1911. IX. KÖTET. nak meg és elismerjék, hogy egyenlő igazság van abban a törvényben, ez esetben a törvényhozásnak érdeke és feladata az, hogy kiküszöböljön a törvényből minden olyant, a mi a lakosságnak óriási nagy rétegében azt a jogos szemrehányást támaszthatná, hogy az egy osztálytörvény akar lenni, a mely a földbirtokososztály kedvéért ilyen dolgokat stipulál, Hiszen elismerem, hogy a kivándorlás óriási nagy veszedelem, a felett senki szemet nem hunyhat. Azon nézetem szerint 1,400.000 cseléd van, a földmivelésügyi miniszter ur kitanított, hogy csak fél millió, tehát 500.000 cseléd van, ugy mondja a miniszter ur. Hát én elismerem, hogy a miniszter ur e téren jobban van tájékozva, bár az előadó ur előadói beszédében másfél millió cselédről beszól, de magam is ugy tudtam. Bocsánatot kérek, akkor, mikor Magyarországon évente 2—300.000 ember vándorol ki, már csak roppant nagy optimizmus kell ahhoz, azzal indokolni ezt a korlátozó rendelkezést, hogy ezzel a kivándorlás folyamatát megakasztjuk. Ezzel legfeljebb egy fél millió cselédnél teszszük azt a szolgálatot az országnak és a hazának, hogy 1 — 2000 cseléd, aki ki akarna vándorolni, még egy darabig az országban marad, de ez sem akasztja meg a kivándorlás folyamatát, mert ez a rendelkezés csak azt mondja, hogy a szolgálatból való kilépés előtt nem vándorolhat ki az a cseléd; de ha már kilépett, az első naj) Fiúméba mehet s áthajózhat az Oczeánon. E rendelkezéssel csak a földbirtokososztálynak teszünk nem becses, hanem olyan szolgálatot, a melyről ő bízvást nyugodtan lemondhat. Én tehát azt hiszem, ha a ház Nagy Sándor t. képviselőtársam indítványát elfogadja, ezzel eleget tesz a birtokososztály érdekének is és kiküszöböl egyszersmind e törvényjavaslatból egy olyan rendelkezést, a mely, akárhogy méltóztatnak ellene tiltakozni, a reakezió bélyegét hordozza magán. (Zaj.) Javaslatom így hangzik: »Az első bekezdés hagyassák ki, és helyébe tétessék: a szolgálati szerződés mindig írásban a gazda vagy annak megbízottja és a cseléd közt a gazdára illetékes községi elöljáróság előtt kötendő meg. A jelen törvény intézkedéseit a szerződéskor köteles a községi jegyző a szerződő felek előtt elmagyarázni!« (Zaj. Felkiáltások: Talán megmagyarázni ?) Kérem, kijavítom: megmagyarázni! »A második bekezdésben e szavak: »A törvényhatóság szabályrendeletben elrendelheti, hogy«, hagyassanak ki.« »A harmadik bekezdés egész terjedelmében hagyassák ki.« Elnök: Ki következik ? Darányi Ferencz jegyző: Kállay Tamás! Kállay Tamás: T. képviselőház! Az 5. §. első bekezdéséhez kívánok egy módosítást benyújtani. Ez a bekezdés ugyanis azt mondja, 43