Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

'07 május 27-én, hétfőn. 315 161. országos ülés 19 aláírni nem tudom. Én azt hiszem, hogy a magyar közvélemény és a magyar képviselőház nagyon súlyos botlást követ el, hogy ha nem is jogi korlátokkal tartja vissza, de legalább is erkölcsileg bizonyos fokig megbélyegzi azokat, a kik Magyarországon kötelességeiktől alapos ok nélkül ngy igyekszenek menekülni, hogy kivándorolnak ebből a hazából. Hiszen nincsen nemzet, a melynek életében koronként bizonyos vergődés, bizonyos hátramaradás, bizonyos nyomorúság ne volna, és ha akkor a polgárok arra az álláspontra helyezkednek, hogy nekik erkölcsi kötelességük a nemzet iránt nincsen, ez a kis nemzetek bukását, hanyatlását, elsülyedését jelentené. Reflektálnom kell azonban MezőfiYilmos képviselő urnak egy a vita során hozzám intézett felszólítására, a mely az osztrák választásokra vonatkozik. (Halljuk!) Mielőtt azonban erre áttérnék, egyet vagyok bátor konstatálni: bogy Mezőfi ur vagy azok, a kik vele egy húron pendülnek, azt az állításomat, hogy a tudományos szoczializmus megbukott, abszolúte nem is kisértették megczáfolni, Peíö Sándor: Megkísértették, de az elnök ur nem engedte. (Zaj.) Bernát István, a munkásügyi bizottság előadója : Erről nem tudok semmit. Senki sem itt, sem a sajtóban ezt megdönteni nem próbálta; ezt tehát igaznak kell hogy elismerjem és ezzel szemben az osztrák választások eredménye nem argumentum. Mezőfi Vilmos: De a német igen? Bernát István, a munkásügyi bizottság előadója : A német annyiból.,. Elnök: Nagyon kérem az előadó urat, ne méltóztassék az osztrák választásokra kiterjeszkedni ; az egyáltalában nem kapcsolatos ezzel a törvényjavaslattal. (Felkiáltások: De megtámadták!) Nem engedtem meg azoknak sem, a kik megtámadták. A házszabályokat csak egyformán lehet kezelni. (Élénk helyeslés.) Bernát István, a munkásügyi bizottság előadója : Én az elnök ur rendreutasitását természetesen kell hogy tisztelettel elfogadjam ós majd másutt leszek bátor ide vonatkozólag nézeteimet kifejtem; azonban azt hiszem, hogy egészen a cselédtörvény keretében maradok, ha rátérek arra az ellenvetésre, a melyet Mezőfi képviselő ur a vármegyei törvényhatóságok szabályrendeleteire nézve tett. O a szabályrendeletek utján való szabályozásnak ezt a jogát a vármegyei törvényhatóságoktól meg akarja tagadni és ugy tudom, hogy Pető Sándor vagy Bródy Ernő is felszólalt e tekintetben. Ezt az ő álláspontjukból abszolúte képtelen vagyok megérteni. Hiszen, a kik a dolgokhoz értenek, az egész világon mind azt mondják, — ez a tapasztalat ós a tudományos felfogás — hogy ott, a hol a szabadságnak bizonyos teret akarunk biztosítani, az Önkormányzatnak kell minél nagyobb erőt adni. Ha önök el akarják venni a megyei törvényhatóságoktól a szabályrendelet alkotásának a jogát, ezzel tényleg autonómiájuk megcsonkítását akarják előidézni. Annál kevésbbé illik bele ez a szocziálista programúiba, kik folyton a jogok kiterjesztéséről beszélnek. Hiszen Mezőfi ur programmjában a gazdák javára az első pont az, hogy követeli a községek teljes önrendelkezési jogát. Sokkal többet kér és követel a községek részére, mint a mit hajlandó a törvényhatóságoknak megadni. Ez ellenmondás, a melyet a magam részéről felderíteni abszolúte nem voltam képes. Azonban, t. képviselőház, be kell számolnom azzal az állításommal, a melyet már az előbb kijelentettem, hogy az én tapasztalataim szerint a t. demokrata urak, továbbá Mezőfi ur és végül a nemzetiségiek között ebben a kérdésben bizonyos alliance, bizonyos szövetség körvonalai domborulnak ki. Ok támogatják egymást oly tzélból, a melyre szintén ki fogok térni. Azonban, ha Mezőfi ur a maga részéről azt állítja, -— és ebben a tekintetben már a bizottsági tárgyalás alkalmával is voltak némi pourparler-ink •— hogy ő szocziáldemokrata és mint ilyen követeli a vagyonnak szoczializálását, akkor nem tudom megérteni, hogy történhetett az, hogy ezelőtt egy pár esztendővel ennek a programmnak a tanúsága szerint, a melyet »tízezernyi nép előtt a Kossuth-téren Szentes város szocziáldemokrata pártjának képviselőjelöltje, Mezőfi. Vilmos ur, elmondott,« a következő dolgok foglaltatnak: »Azt mondják azok, a kik a népet a szoczializmus czélját illetőleg tévútra akarják vezetni, hogy mi földosztók vagyunk. Elmondtam a szocziáldemokráczia programmját. Kérdem: van-e abban egy szó, a mely földosztási törekvésekre vall? Ellenkezőleg: nem felosztani akarjuk a földet, hanem minden munkálkodó ember tulajdonává kívánjuk azt tenni, hogy legyen minden ember tápláló édesanyja.« O ebből értelmezhette a dolgot ugy, hogy ő kollektivizálni akarja a földet, de én egész bizonyos vagyok a felől, hogy azon tízezer polgár közül, a kik őt állítólag hallgatták, 9999-en azon a nézeten voltak, hogy az egyéni tulajdont akarja fenntartani ós el akarja osztani a nagyobb birtokokat a kisebb emberek között. (Helyeslés balfelöl.) A mi Goldis László képviselő urnak azt a kijelentését illeti, hogy ő a maga részéről a szocziálisták programmját egyes részeiben nem helyesli, főleg azokban, a melyek a vallásra ós egyházra vonatkoznak, de mindamellett helyesli azt, hogy szoczializáltassanak a termelés eszközei: ebben szintén van egy igen éles és erős ellentmondás. Hiszen ebben a házban mindenki tudja vagy legalább kellene tudnia mindenkinek, hogy a szocziáldemokráczia alaptétele épen a kollektivizmus, ha tehát Goldis ur ezt helyesli, akkor ö szocziáldemokrata, ellenben Mezőfi nem az. 40*