Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

312 1Ő1. országos ülés 1907 május 27-én, hétfőn. helyezzem az, lehet hogy reakczionárius, de egész őszinte meggyőződésem szerint, én a magyar közgazdasági életnek egy rákfenéjére, óriási bajára hivom fel a t. ház figyelmét, t. i. a szenzálkérdésre. Buzáth Ferencz: A zsidóság egy specziális foglalkozása! Gaal Gaszton: A ki maga megfordult egy falusi vásáron, akár valamit venni próbált, akár eladni, az tudja, hogy az utolsó szóig igaz, a mit mondok. Megjelenik mellettem egy ur és kérdi tőlem: Miben lehetek szolgálatára ? Ha azt mondom, semmiben, elmegy, és megjelenik egy másik ur ugyanezzel a kérdéssel. Megint elmegy, megjön a harmadik ur. Ezeknek az uraknak sokasága kihozza az embert béketűréséből és a negyediket már kissé energikusabban utasitja el. Mi történik azon a vásáron? Az a gazda, a ki ezt a szenzál-szolgálatot, ezt a közvetítést igénybe nem vette, az ott semmit el nem adhat és nem vehet semmit! (Igaz! Ugy van!) Az eladó portékájáról lebeszélik a vevőt, a venni szándékozóknál pedig lebeszélik az eladót. (Igaz! Ugy van!) Vagy ha a vidéki városok élelmezési kérdésével foglalkozunk, és azokkal a mizériákkal, melyek a vidéki városokban állandó ujságczikkezés tárgyai, mit látunk ? A piaczot minden kisebb vidéki városban teljesen monopolizálja 3, 4, 8, esetleg 10 ember, vagy annyi, a mennyi szükséges, a kik semmi egyébbel nem foglalkoznak, mint hogy reggelenkint, kora hajnalban elállják a falu vagy a város szélén az utczák bejáratát és mikor jön az a falusi parasztasszony és hozza a baromfit, a tojást, a zöldséget, akkor ezek kartellbe lépve, lenyomják az árakat, a holmikat összevásárolják, s a mikor bekövetkezik a reggeli hat vagy hét óra és niegnyilik a piacz, akkor ott már nem a parasztasszonyok állanak, hanem az a 8, 10 ember, a ki kizsákmányolta egyrészt a termelőt, másrészt kartellbe lépve, méregdrágán adja portékáját a fogyasztóközönségnek, s igy azt duplán megzsarolja, s majdnem lehetetlenné teszi a kisvárosban a kevés pénzzel biró emberek exisztencziáját. (Igaz! Ugy van!) Ez folyik kisebbnagyobb mértékben, s ma már a néprétegekben óriási széles körben foglalkoznak ezzel a folytonos, nem produktiv munkával, ezzel a folytonos közvetítéssel. Nem tehetek róla, de mikor a magyar szocziálizmust vizsgálom, akkor nekem önkéntelenül is ezek a dolgok jutnak az eszembe. Miért ? Körülbelül 3 millió magyar munkásról és 200.000 magyar munkaadóról van szó, a kik eddig egymással minden közvetítés nélkül, tehát közvetlenül érintkezve kötötték meg ugy a cselédbér-, mint az aratási és egyéb munkaszerződést, kiknek a közelmúlt időkig semmi szükségük nem volt munkaközvetítésre. Most pedig abban a pillanatban, a mikor az ország valamelyik vidékén sztrájk üt ki, vagy csak kiütni készül, már három-négy öt ágenstől kap a gazda levelet, a melyben munkásszállitók ajánlják fel nekik szolgálataikat . . . Csitáry Béla: Embervásár! Gaal Gaszton: ... és munkásszállitók kínálkoznak, hogy ha pedig valami baj talál ott lenni, akkor én készséggel küldök az úrhoz, természetesen közvetítési dij fejében, annyi munkást, a mennyire szükség van. Micsoda e mozgalom czélja tulajdonképen, ha egész szorosan vizsgáljuk? Megakadályozni, hogy a helybeli munkás helybeli gazdával szerződhessék, ugyanakkor elszerezni a helybeli munkást más vidékre, a más vidéki munkást helybe. Ez valóságos odakényszeritése ugy a gazdának, mint a szegény munkásnak, hogy egymással ne szerződhessenek helyben, hanem busásan megfizessék a közvetítést, hogy ujabb életfeltételeket nyújthassanak egy-egy szenzálnak. (Élénk helyeslés és taps.) És, t. képviselő ur, ennél a kérdésnél azt is figyelmébe ajánlom, hogy ha a magyar gazdának eljárása, a melyet a cselédjével szemben folytat, önök szerint: »rabszolgatartás«, akkor, t. képviselő ur, önök a rabszolgakereskedők. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) De támadják ezt a javaslatot még a demokraták is. Ismét Bródy Ernő t. képviselőtársamra hivatkozom. Támadja a t. képviselő ur meglehetős magas nivón, igen szép szocziálpolitikai elméleteket fejtegetve, a melyeknek igazságát az utolsó szóig én is aláirom. Csak az a kérdés, t. képviselő ur. hogy milyen mértékben, mikor és hol lehet azokat megvalósítani. És ha a t. képviselő ur és elvtársai azzal jönnek, hogy ezt a szép elvet a közgazdasági élet egész vonalán kivánják, köztük leszek, . . . Bródy Ernő: A kartellek ellen is vagyunk. Gaal Gaszton : ... velük leszek minden egyes alkalommal, mert az én felfogásomat sohasem irányitja sem a gazda, sem semmiféle specziális érdek, hanem az országnak általános érdeke. Azonban nem tehetek róla, nem kételkedem a t. képviselő ur jóhiszeműségében, de nagyon furcsának találok egy momentumot, hogy akkor, mikor a t. képviselő ur meglehetős erősen megtámadja a miniszter urat és az államtitkár urat... Bródy Ernő: Egy szóval sem támadtam! Gaal Gaszton :... vagy mondjuk magát a javaslatot, hogy ezeket a szocziálpolitikai elveket, a melyek a szegény cselédnek javára szolgálnának, nem iparkodik kellő mértékben érvényesíteni, ellenben a gazdának ad óriási hatalmat és a gazdát biztosítja olyan módon is, a mely talán meg nem engedett, a fegyelmi jog stb. révén, akkor t. képviselő ur, én nem tehetek róla, engem is a csalódásnak bizonyos foka fog el, a mikor »A Polgár« czimű lapnak »Csalódás« czimü vezérczikkét olvasom . . .