Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

161. országos ülés 1907 május 27-én, hétfőn. 311 Mezőfi Vilmos: Elég gyalázat! Gaal Gaszton: Ebből kell tartania lakást, ebből kell gyógyíttatnia a családot, ebből kell fizetnie adót, — nem tudom van-e rá kivetve? Szunyog Mihály: Bizonyos hogy van adója. Kinek nincs? Gaal Gaszton: Szóval oly kötelezettségeket tartozik teljesíteni e csekély fizetésből, a melyeket önök könnyű vérrel és jókedvűen akarnak a szegény gazdára hárítani, (Ugy van!) Hogy lehetséges tehát az, hogy a t. képviselő uraknak mindezek a kérdések eszükbe jutnak, a mikor a gazdákról van szó, de nem jutnak eszükbe, a mikor más foglalkozások vannak érdekelve ? Megérlelődik bennem az a meggyőződés, hogy itt határozott, czélzatos, irányzatos küzdelem folyik többé-kevésbbé nyíltan, néha pedig egyes felszólalásokban burkoltan a gazdaközönség (Igaz! Ugy van!) azaz azon osztály ellen, a mely e hazát folytonosan, állandóan fentartotta, munkájával, filléreivel, vérével, testével védelmezte és a mely osztálynak egy része, nevezetesen a magyar középosztály ebben a védelemben már el is vérzett, mert ma már nincs, hanem fűit. (Ugy van!) Mikor mi ezt az irányzatot látjuk, ne vegyék nekem rossz néven, de senkinek sem, a ki ragaszkodással viseltetik e magyar földhöz, a kit emléke, vére, összeköttetése, családi és rokoni köteléke ezen osztályhoz soroz, és a kik azzal a nyugodt önérzettel tekinthetünk vissza ezen osztály működésére, hogy mindig megtette a maga kötelességét, ha ezen felfogás ellen síkra szállunk és kereken, határozottan tiltakozunk. (Helyeslés és taps.) T. képviselőház! Most még röviden össze akarom foglalni azt, hogy kik támadják ezt a javaslatot. A gazdáknak is két csoportja támadja ezen törvényjavaslatot. Az egyik csojDortnak a felfogását — minden szerénytelenség nélkül legyen mondva — a jelen pillanatban én képviselem, a mikor némely tekintetben aggályainkat adtuk elő és csak ezekre kértünk orvoslást, másrészt azonban a törvényjavaslat nemes intenczióival teljesen egyetértünk. De támadja a gazdáknak egy másik csoportja is, a mely nemcsak a humanisztikus intézkedéseket sokallja, hanem, a kiknek a tisztességes lakás kiszolgáltatásában, azonkívül a jancsibankókban, az itallal való fizetésben, s a konvenczió-gabonával gyakorolt eddigi üzelmeivel a törvényjavaslat egyszer, s mindenkorra leszámol. Mert bármilyen »fekete lelkű reakcziós« legyek is és bármennyire »nyúzni is kívánom« én a magyar gazdatársadalom nevében a szegény cselédosztályt, örök életemre büszke leszek arra, hogy ezen törvényjavaslatnak 25. § "Si. Si mely kérdésben a legtöbb visszaélés történt ez országban azzal, hogy az a nyomorult cseléd a gabonáját tisztességesen, becsületes minőségben meg nem kapta, az én szövegezésemmel és módosításommal ment keresztül a bizottságban oly szövegben, hogy azt kijátszani senkinek sem lehetséges és ezentúl minden cseléd részére biztosítva lesz, hogy a fizetésében benne foglalt gabona a legjobb minőségben adassék ki. De támadja ezt a törvényjavaslatot óriási mértékben még a sajtó is, különösen a sajtónak az a része, a melyet általánosságban haladópárti konnexióval szoktunk illetni. Szinte furcsa nekem, de mégis bizonyos összhangot találok benne, hogy mikor a magyar haladópárti sajtó ezt a törvényjavaslatot támadja, mikor nekimegy a gazdatársadalomnak, vórszopóknak stb. ezerholdas gazembereknek nevezvén, ugyanakkor hasonló szellemű czikk jelent meg a bécsi »Reichswehr«-ben. Én bizonyos szellemi rokonságot a magyar lapok és a »Ileichswehr« támadása közt kénytelen vagyok konstatálni. Hogy a jiolitikai czél mi lehet, ennek elbirálását a t. képviselő urakra bizom, én csak annyit teszek hozzá, hogy valószínűleg ugy a haladópárti sajtónak, mint a ».Reichswehr«-nek politikai haszna és szüksége az, hogy ezen kérdésben egyenetlenséget támaszszanak nemcsak a gazdatársadalom, de Magyarország lakosainak hatalmas rétegei közt. De támadják még ezt a törvényjavaslatot a nemzetiségek is, még pedig egyértelműleg, mert egyetlen nemzetiségi képviselő sem szólalt fel mellette. Bródy Ernő: Függetlenségiek is támadják! Gaal Gaszton: Én is támadom azon pontjaiban, a hol szükség volt rá. (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Sőt a kik elfogadták is, agyontámogatták, mint Horváth József. (Zaj.) Gaal Gaszton: Miként előbb felemlíteni bátor voltam, támadják a nemzetiségek is. Miért támadják? Hogy a nemzetiségeknek ez a javaslat nem kell, hogy a nemzetiségek a magyar földbirtokososztály megerősítésére, exisztencziájának biztosítására nem törekednek, az természetes. Hiszen a nemzetiségi vidékeken a magyarságot ki képviseli? ISTem az a néhány százas ezerholdas földbirtokos-e? (Egy hang a középen: Hohenlolie!) Ezek oly irányú bűnök, hogy idegenek birtokot szerezhettek, melynek mi osztályosai sohasem voltunk, (Zaj.) csakis a szabadelvűpárt kormányai. Bródy Ernő: A hitbizományosok! Gaal Gaszton: A nemzetiségeknek nem az az érdeke-e, nem mindenekfelett álió-e nekik, hogy az a néhány magyar földbirtokos onnan a nemzetiségi vidékről kipusztíttassák és lehetőleg olyan cselédtörvény hozassák, mely kényszeriti a földbirtokost, hogy birtokát otthagyja, megszökjék, hogy a nemzetiségi pénzintézetek azt maguk közt szétoszszák. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De támadták, és itt megint visszatérek Mezőfi t. képviselő úrhoz, elsősorban és leginkább a szocziálisták. Hogy ezt is kellő világitásba