Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

310 161. országos ülés 1W7 május 27-én, hétjőn. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen ha magyar . . . Mezőfi Vilmos : Igenis az ! Gaal Gaszton : ... és ezért érzi elnyomottnak magát, akkor miért védelmezi a cselédet más magyarok ellen, a kik szintén el vannak nyomva? Pető Sándor: Elnyomott gazdasági osztály! (Zaj.) Gaal Gaszton: Hiszen akkor el vannak nyomva önök is és mi is, mert liiszen magyarok vagyunk. Ha pedig a t. képviselő ur azt akarta talán mondani, s elhibázta a dolgot, hogy nép helyett talán inkább vallásfelekezetet akart mondani; . . Zboray Miklós: Fajt! (Derültség.) Gaal Gaszton . . . akkor, bocsánatot kérek, ő maga viszi bele a felekezeti momentumokat ebbe a vitába, a mi hogy hasznára válik-e a magyarság egész zömének, ha a különben is sok kontroverz kérdés mellé még a felekezeti kérdést is beviszszük: ennek a megbirálását a képviselő úrra bizom. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Azokkal a felszólalási részletekkel, a melyekre reflektálni akartam, végeztem. Most még csak arra kívánok rámutatni, hogy ezt az indokolatlan nagy támadást, — mert hiszen az egész kérdés nem olyan borzasztóan nagy, mint a hogy azt a t. képviselő urak feltüntetni kivánják — hogy ezt az indokolatlan nagy lármát, a mely megindult a sajtóban és folytatódott itt a házban, s a mely szerint mindenki feketelelkű reakcziós, a ki véletlenül nem gondolkozik a t. képviselő urakkal: mi indította meg ? Hogy ennek az óriási mozgalomnak mi az alapja? (Halljuk! Halljuk!) Mert nem tagadhatom el, t. képviselőház, hogy nekem a képviselő urak fellépése az első percztől fogva gyanús volt. (Halljuk ! Halljuk!) Nem tudom, — de nem hiszem — ismerősök-e a képviselő urak a baromfitenyésztés titkaival, de én körülbelül olyanformán érzem magamat, mint a hogy a gazda van az ő tyúkjaival — görényjárás idején. (Elénk derültség.) Ugyanis — ha kodácsolást hallunk — rendes körülmények közt azt hinné az ember, hogy a tyúk természetszerű hivatása, a. tojás megtörténtének ad kifejezést, De ha egy bizonyos mértéken felül emelkedik a kotkodácsolás, a lárma, akkor a gazda azt mondja: Ennyit talán már még sem tojnak ezek a tyúkok ? (Elénk derültség.) S gondolkozóba esik. Hát, t. képviselőház, a mikor a t. képviselő urak ily óriási mértékben felháborodnak a gazdatársadalom kegyetlenkedésében, ez gondolkodóba ejt. (Zaj.) Pető Sándor: Felháborodunk a rossz törvényjavaslat felett, Gaal Gaszton: A mikor annyira felháborodnak a gazdák kegyetlenkedésén, kik ezzel a törvényjavaslattal rabigába akarják hajtani, lánczra akarják verni, deresre kivánják húzni és rabszolgákká teszik a nyomorult cselédeket, és mind ezt épen a cselédtörvényjavaslatnál látják, . . . Bródy Ernő: Ez van előttünk! Gaal Gaszton: . . . azt kérdem, miért nem látták mindezeket a hiányokat, miért nem vették ezeket észre előbb, miért nem csaptak ezek miatt hasonló lármát, a mikor az ipari munkások betegsegélyezéséről volt szó? Mezőfi Vilmos: Én csaptam lármát! (Derültség.) Somogyi Aladár: Az is üres szalmacsépelés volt. Ernszí Sándor: De Mezőfi elfogadta. Mezőfi Vilmos: Nem fogadtam el! (Zaj.) Gaal Gaszton: Nem lehettem oly szerencsés, hogy akkor meghallgassam a beszédeket, mert a t. ház engedelmével egészségem helyreállítása végett kénytelen voltam külföldön tartózkodni, de a lapokat akkor is járattam, és elolvastam a tartott beszédeket és képzeletemben képet alkottam magamnak arról, hogy mily irányban mozognak a t. képviselő urak felszólalásai. Hangoztattak mindenfélét, de seholsem láttam, seholsem olvastam, — bár lehet, hogy kikerülte figyelmemet — hogy önök közül csak egyetlenegy is követelte volna, hogy az ipari munkás családtagjait is gyógyíttassa a munkaadó. Mezőfi Vilmos : Benne van a törvényben. Gaal Gaszton: Nincs benne! Ott csak az van, hogy gyógyittathatja, de kötelezve nincs senki. Tessék jobban elolvasni. (Igaz ! Ugy van!) Azt sem követelték, hogy az ipari munkások minden egyes esetben a közegészség követelményeinek megfelelő lakást kapjanak, hogy az adójukat fizessék. Bródy Ernő: Követeltük az ipartörvény revizióját! Gaal Gaszton: De azt követelik, hogy a gazda mindezeket teljesítse. (Ugy van! balfelöl.) Csak arra akartam rámutatni, hogy az egyenlő elbánás követelésének kellő mértéke ezekre a munkásokra vonatkozólag önöknél hiányzik. (Ugy van! balfelöl.} Pető Sándor : Én követeltem! Gaal Gaszton: Tovább megyek és kérdem, hogy azokat a dolgokat, a melyeket önök könynyen és jókedvvel igyekeznek a gazdákra hárítani, miért nem követelik, a mikor az ügyvédi irodák személyzetéről van szó? (Zaj.) Bródy Ernő: Helyes! Gaal Gaszton : Miért nem követelik, a mikor a pénzintézetek alkalmazottairól, a mikor a háziurak, a mikor a villamos vasutak alkalmazottairól van szó? (Zaj.) Bródy Ernő : A kartellek ellen dolgoztunk, (Zaj. Elnök csenget.) Gaal Gaszton: A fővárosnál mint erkölcsi testületnél, sőt magánál az államnál is követelhetnék ezt. Vegyük csak a postai kézbesítőnek 30 forint fizetése van, — weiter garnichts, bocsánat a német kifejezésért.