Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

161. országos ülés 1907 május 27-én, hétfőn. 309 24 óráig nem kap enni, akkor az egész hizlalás eredménye oda van. Ha tudná a képviselő ur, hogy ha egy tejgazdaságban, mely le van kötve valamely budapesti vagy bécsi kereskedőnek, hogy pönálés-büntetés mellett egy nap egy bizonyos fix mennyiséget tartozik szállítani, ha az egy nap nem szállít, mennyi kára van; vagy hogy az egy nap ki nem fejt tehén másnap már félannyit sem ad, ha ezekkel tisztában lenne, akkor ilyen zöldségeket, — már bocsánatot kérek ezért a kifejezésért — sem nem írnának, sem nem beszélnének. (Igaz ! Ugy van 1) Még egy érvelése volt a t. képviselő urnak, a melyet én csak azért ragadok ki, hogy illusztráljam, s egy bizonyos mértékig dokumentáljam, hogy ezen kérdéseket micsoda jóhiszeműséggel kezelik azok, kik nem a cselédek és nem a gazdák érdekeit nézik, hanem — a mint be fogom bizonyítani beszédem kapcsán — a kik csak azért beszélnek, hogy beszéljenek, s azért beszélnek, hogy maguknak olcsó dicsőséget szerezzenek és megszerezzék maguknak a szoczialisztikus gondolkozás és a humanisztikus felfogás kizárólagosságát. Azt is mondta Bródy Ernő t. képviselőtársam és ezt a jogásztól, az ügyvédtől végtelenül csodálom, hogy az 1898 : II. t.-czikkről bebizonyította az élet, hogy nem ért semmit, nem használt semmit azért, mert azon törvény alapján, a mióta meghozatott, évenként csak 700 munkást kellett elitélni. Tehát egy törvény értékét ahhoz szabja, hogy hány embert kellett annak alapján elitélni. Ilyen okoskodással abban az évben, a mikor nem akasztanak, vagy pedig csak egy embert akasztanak fel, előállhatnánk azzal az érveléssel, hogy a büntetőtörvénykönyvet pedig el kellene törölni, mert íme, csak egy embert akasztottak fel annak alapján. (Derültség és tetszés.) Mikor egy jogász áll elő ilyen érveléssel, akkor bennem okvetlenül megrendül a hit, hogy ez nem a jóhiszeműség, nem az igazi humanizmus beszéde, hanem csak mód arra, hogy valahogyan a gazdához hozzá lehessen férni és azokat a törvényeket, melyek a gazdák érdekében hozatnak, le lehessen kritizálni. (Ugy van! Ugy van!) Még egy kifogása van a t. képviselőtársamnak, a melyre én a legnagyobb súlyt helyezem, mert ennek a kapcsán akarom és fogom kimutatni, azt hiszem, még ma egész világosan, hogy mit czéloz a t. képviselő urnak a kivándorlás okairól tartott beszéde. Több beszédben megcsillant, hogy a latifundiumok felosztása, a nagybirtokok megszüntetése, parczellázások — egyszóval ilyen kis üzletek — volnának jók és hogy ezt egy bizonyos tudományos köntösbe lehessen öltöztetni, hogy egy bizonyos szoczialisztikus mázzal lehessen bevonni, felállítják a t. képviselő urak azt az érvet, hogy a kivándorlás egyedüli és kizárólagos oka a majorátus. Bródy Ernő: Nem azt mondtam, hanem hogy egyik nagy oka. Gaal Gaszton: Hogy a kivándorlás oka a majorátus. Ez az én jegyzetem. Bródy Ernő: Egyik oka! (Zaj.) Gaal Gaszton: Ismét azt mondom, a mit Mezőfi Vilmos t. képviselőtársamnak mondottam, hogy jöjjön egyszer velem a vidékre és nézze meg, hogy kik azok tulaj donképen, a kik kivándorolnak. Ott van Veszprém vármegye; méltóztassék annak egy pár községét megnézni. Cseléd aránylag nagyon kevés vándorolt ki, de kivándorolt az a kisgazda, a ki 800, 900 1000 koronával ilyen parczellázott birtokot vett magának, mert ha 400 forintot veszek is fel holdanként, és annak csak 8—9 százalékát veszem, a mit a parczellázó pénzintézeteknek évi díj fejében fizetni kell, ez kitesz holdanként 32 forint árendát, hát hol van az illetőnek még a saját rezsije és többi összes költsége. (Ugy van! Ugy van!) Tehát mit csináljon az a szegény, földdel boldogított kisgazda? Becsukja a házát, rábízza a földjét a feleségére, az apjára, szóval: olyan kezekre, a hol jó helyen tudja azt. Vagy bérbe adja birtokát, — ha tudja — ha pedig ezt sem teheti, parlagon hagyja és kimegy Amerikába. (Ugy van! a középen.) Nem egy emberrel beszéltem, t. képviselőház, aki azt mondta: Kimegyek Amerikába azért, mert ott akarok annyi pénzt szerezni, hogy a takarékpénztárak zsarolását elbírjam. (Igaz! Ugy van!) Hát, t. képviselőház, nem a latifundiumok, nem a nagybirtokok csinálják a kivándorlást, hanem épen ez a parczellázó láz (Igaz! Ugy van!), a mely kisajátít mindent. . . Bródy Ernő: Ne engedjék! (Zaj.) Gaal Gaszton : . . . azért, hogy a földet üzérkedés tárgyává tegye, és azért, hogy a népet bank-proletárrá sülyeszsze. (Igaz! Ugy van! Taps.) Mezőfi Vilmos: Tessék a bankokat megrendszabályozni ! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek. Gaal Gaszton: Bródy Ernő t. képviselőtársamnak felszólalásával ezzel a magam részéről végeztem. Többi részével végeztek mások. Most még csak Pető Sándor t. képviselőtársam beszédére, (Halljuk! Halljuk!) illetve egyetlen közbevetett megjegyzésére vonatkozólag szeretnék tőle felvilágosítást kérni. A képviselő ur beszédének folyama alatt valaki — nem tudom, kicsoda — közbekiáltott: Miért védelmezi a képviselő ur a cselédeket, akikhez tulajdonképen semmi köze ? (Halljuh ! Halljuk!) És erre Pető Sándor képviselőtársam — Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam élénk helyeslése mellett — azt kiáltotta: Mert én is egy elnyomott nép fia vagyok. (Elénk derültség.) Hát, t. képviselőház, én nem tudom, hogy a t képviselő ur micsoda népfajhoz sorozza magát.