Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-160
286 160. országos ülés 1907 május 25-én, szombaton. városban. 700-nál többen iratkoztak be, ha jól tudom, -— de hiszen jobban méltóztatik tudni — a szakszervezetbe. Örömben, boldogságban úszott az egész város és várták a Messiást, meghivták Mezőn Vilmos t. képviselőtársamat is. Le is ment. Véletlenül együtt utaztunk Kálig, — első osztályon, Igaz, azt hallottam, hogy Hevesen már a III. osztályból szállt ki; bizonyára jelezni akarta ezzel, hogy ott máinem a nagyságos képviselő, hanem az egyszerű népapostol jelenik me ; g hivei közt. (Mozgás.) Mezőfi Vilmos: És ezt elhiszi ? Elhiszi? Hellebronth Géza: így mondták. Elég az hozzá, fényes pompával fogadták, zászlós bandérium jött ki eléje, nagy kocsisor volt, nagy üdvrivalgással fogadták három órás. nagyszabású beszédét, meg is vendégelték, szóval hegyenvölgyön lakodalom volt. És ma a legjobb tudomásom van arról, hogy az a nagy lelkesedés hova lohadt le. Mert ma már a szakszervezetnek összesen 57 tagja van és még ezek is, ugy hallom, nem valami nagyon bőségesen küldik fel a központi pártkassza telhetetlen fiókjába az obulusaikat, hanem megtakarított filléreiket a Heves városi takarékpénztárban helyezik el. (Derültség.) Azért vagyok bátor, t. képviselőtársam, azt mondani, hogy csak mint vendég jöhet be a szocziáldemokráczia ezekbe a tanyákba és majorokba. (Zaj.) Nem félek én attól, hogy az a józan, becsületes, magyar gondolkozású nép ki ne ábránduljon ebből, ós állandó tartózkodásra nem fog alkalmas terrénumot nyújtani a szocziáldemokrácziának, Mezőfi Vilmos: Majd meglátjuk a jövő választáskor! (Zaj.) Hellebronth Géza: Kifogásolja az igen t. képviselőtársam a sok között — mert hiszen tulajdonkópen mindent kifogásol, még azt is, a mi a cseléd javára szolgál — a 23. §-t, a mely a cseléd pihenőjét szabályozza, és azt mondja, hogy ez nem helyes, hanem ezt preczize kellene kimondani, talán óraszámra megállapítani, mint van az ipari munkásoknál. Engedje meg a t. képviselő ur, itt ismét egy igen nagy tájékozatlanságára kell felhívnom szives figyelmét, mert a mezőgazdasági munkást az ipari munkással összehasonlítani, egy kalap alá vonni, egy órarendbe beleszorítani csak a mezőgazdaság teljes nem ismerése mellett lehet. Megengedem, hogy az ijjari munkánál lehetséges az óraszámra való megegj r ezés,' mert az legtöbbnyíre csupán a munkaadó és a munkás közti kölcsönös megegyezéstől függ; azonban a mezőgazdasági munka nemcsak a munkaadó és munkás, a gazda és cseléd közti megállapodástól függ, hanem függ először az évszakoktól, másodszor az éghajlati viszonyóktól, harmadszor függ a talaj minőségétől és végül függ a mezőgazdaságnak ezerféle változásaitól. (Igaz! Ugy van!) Ezt egy órarendbe belefoglalni egyenlő. volna a mezőgazdasági üzemnek lehetetlenné tételével. Ha méltóztatik megengedni, csak egy példát hozok fel erre. Mondjuk, hogy a törvényhozás elfogadná a képviselő ur javaslatát és órarendben állapítaná meg a cseléd munkaidejét. Azt hiszem, miután már európaszer te. az a láz uralkodik, a 8 órai munkaidő láza, bizonyára ő itt is a 8 órai munkaidő mellett volna. De megengedem, hogy elmenne a magyar gazdaközönség iránti nagy jóindulatában és szeretetében a 10, sőt 12 órai munkaidőig is. Már most tegyük fel, hogy a törvényhozás törvénybe iktatná, hogy a cseléd köteles 12 órai munkaidőt, 6 órától 6 óráig, dolgozni. Ugyan kérem, hányféle mezőgazdasági ágat tenne ezzel tönkre a t. képviselő ur? Egyet mondok. A t. képviselő ur pl. repczét termel. (Zaj.) Ha törvénybe van iktatva, hogy a cseléd 6 órától 6 óráig köteles dolgozni, ugyan kérem, méltóztassék megmondani, mikor lesz kegyes az érett repczójét levágatni? Mert hiszen ha azt nem a hajnali órában a harmattal vágatja, akkor az ég madarainak termelte a repczét. Vagy bekövetkezik a hordás. Tudjuk, hogy a hordás a legsürgősebb és legfontosabb munkája a gazdának, hiszen egész évi szorgalmának és Isten áldásának gyümölcsét akkor hordja be. Ha törvénybe volna iktatva, hogy a cseléd 6 órától 6 óráig dolgozik, akkor a t. képviselő ur még uj esztendő körül is akár búsan, akár vigan, de még mindig hordhatná be a kereszteket, sőt akkor már ném a terményét hordaná be, hanem a kizöldült értéktelen gazt. (Igaz! Ugy van!) Elnök: Figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, hogy a képviselőház a mai ülés elején elhatározta, hogy 1 órakor áttér az interpellácziókra. Minthogy jjedig fél kettő van, nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék rövidre fogni beszédét. Hellebronth Géza: Engedje meg a t. képviselő ur, — és én itt a háznak szives engedelmét is kérem — hogy még csak egy kérdésre kiterjeszkedjem, (Zaj.) melyet mint az általa, tudniillik a t. képviselőtársam által képviselt szocziáldemokráczia követelését hozta fel a. javaslat ellen, hogy erre rövid válaszomat megadhassam. Engedje meg a t. ház, és itt a t. képviselő urat még egy tájékozatlanságára kell figyelmeztetnem. Somogyi Aladár: Csak egyre? Hellebronth Géza: Nem igen lehet járatos, a képviselő ur a Magyarországon bevett vallásfelekezetek temetési stóladijai tekintetében, mert ha járatos volna, akkor örömmel kellene elfogadnia a törvényjavaslatban lefektetett azt az elvet, mely a 10 és 20 koronás hozzájárulási arányt kimondja. A képviselő ur önmagával jön ellenkezésbe, mikor azt mondja, hogy ő ezt nem . fogadja el és követeli, hogy tisztességes .
