Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

i60. országos ülés 1907 hogy a szerződés tartama alatt, az u. n. szolgálati idő tartama alatt útlevél a cselédnek ki nem adható a gazda beleegyezése nélkül és a cseléd nem távozhatik a gazdaságból. (Helyeslés bal felöl.) A szakasz ezen intézkedésében aztán nagy veszedelmet lát a képviselő ur; azt mondja, hogy ez röghöz kötöttség, hogy ez a jobbágyságot állítja vissza, hogy a személyes szabadságot, a szabad forgalmat, a szabad vándorlás és költözködés jogát akadályozza és hogy leköti, valóságos rabszolgájává teszi a cselédet a gazdának. (Ellenmondások.) E felfogásával önmagának mond ellent a t. képviselő ur. (Halljuk f Halljuk!) Bátorkodom ezt megmagyarázni. A törvényjavaslat egy másik paszsusánál támadta a képviselő ur a javaslatot azért, mert szerinte az kétféle becsületet állit fel, és elítéli a javaslatnak ezen intézkedését. Ennél a szakasznál pedig a t. kéjmselő ur maga esik bele a kátyúba és ő állit fel kétféle becsületet. (Halljulc!) A szerződésszegés, nézetem szerint, nemcsak jogtalan, nemcsak törvénytelen, de becstelen cselekmény is. (Igaz! Ugy van!) Becsületes ember megtartja a szavát, megtartja az önként kötött szerződést. 8 a képviselő ur akkor, a mikor ezt a becsületes cselekményt: a szerződésnek hü megtartását, feltétlenül követeli a gazda részéről, ugyanakkor a szerződésszegést, ezt a jogtalan és becstelen cselekményt megengedhetőnek tartja a cseléd részéről. (Mozgás.) Engedje meg a t. képviselőtársam, de a mint ebben a törvényjavaslatban nincs sehol kétféle becsület lefektetve, — mert a hol a dorgálásról van szó, ott sem állapit meg a javaslat kétféle becsületet, mert nem képzelhetek Magyar országon gazdát, a ki cselédjét, ha talán kissé erősebb szavakkal dorgálja is, egyéni becsületében is akarná támadni — (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) ugy ennél a szakasznál sem fogadható el az igen t. képviselőtársam által felállított kétféle becsület. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen a cselédet nem a csendó'rszurony viszi a gazdaságba és szerződteti el a gazdához. A cseléd önként, a maga jószántából, a maga szabad elhatározásából, mint jogokkal biró önhatalmú lény lép oda és ajánlja fel szolgálatát bizonyos bérért, mondjuk egy esztendőre, vagy több-kevesebb időre. A gazda, bizva a jelentkező becsületében, felfogadja őt, megadja a bért és e szerint rendezi be a gazdaságát egy esztendőre. Tegyük fel, hogy a legnagyobb munkaidő folyamán, akár csábítás, akár izgatás, akár pedig a vándorlási hajlam felébredése miatt egy vagy több cselédnek eszébe jut kiváltani útlevelét és egy szép reggelen beállítanak a gazdához, hogy ők kimennek Amerikába. Tessék elképzelni annak a szegény megcsalt gazdának helyzetét. Hiszen ez a tönkremenéssel határos. Csak május 25-én, szombaton. 285 nem akarja t. képviselőtársam az összes magyar gazdákat a tönk szélére juttatni csak azért, hogy a cselédnek megadja a jogot egy becstelen cselekménynek, a szerződésszegésnek elkövetésére ? De a személyes szabadság megsértését látja a t. képviselő ur abban is, hogy a törvényjavaslat megtiltja a cselédnek, hogy a gazda engedélye nélkül vendégeket fogadjon. Legyünk ezzel is tisztában. Ne menjünk mindjárt a végletekig. Dehogy nem fogadhat az a cseléd vendéget! Csak tisztességes legyen az a vendég. Nem képzelhetek Magyarországon oly gazdát, aki a tisztességes vendég elfogadását a cselédnek megtiltaná. De vannak ám nem tisztességes vendégek is, és itt engedje meg, nem is mindjárt azokat a bizonyos pesti urakat értem, a kikre hivatkozik a t, képviselő ur, de vannak gyanús alakok, vannak tolvajok, rossz előéletű alakok. Hát ne adjuk meg a gazdának azt a jogot, hogy az ily gyanús alakokat tanyájáról, majorjából kitilthassa, hogy ellenőrizhesse, kik fordulnak meg tanyáján ? Elvégre mégis csak az ő tulajdonát, az ő vagyonát képezi az a major. Mert azt nem lehet kifogásnak elfogadni, hogy hiszen a rendőrségnek vagy a csendőrségnek dolga felügyelni, hogy ott, a hol gyanús alakok fordulnak meg, vizsgálatot tartson, azt kipuhatolja, az illetőket felelősségre vonja, igazolásra szólítsa fel, esetleg le is tartóztassa. Ez nem elég ok a kifogásolásra, mert hiszen akkorára, a mikor a csendőrség megérkezik és funkczióját elvégzi, akkorára azok a gyanús alakok a gazdának vagyonában, de személyében is már oly károkat tehettek, a melyeket semmiféle csendőr, semmiféle törvény visszacsinálni, reparálni nem tud. A gazdának feltétlenül meg kell adni a jogot, hogy ellenőrizze azt, kik és miféle alakok fordulnak meg tanyáján. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy azok a szeretett vendégek — t. i. a pesti urakat értem alatta, a szocziáldemokratákat — mégis csak be fognak menni a tanyákba és majorokba. (Mozgás.) Megengedem, hogy mint vendégek be fognak jöhetni a tanyákba és majorokba. De csak mint vendégek. Mert igaz, hogy azok közül a pesti urak közül soknak megvan az a nemes tulajdonsága, hogy ha az ajtón kidobják, bejön az ablakon. De engedelmet kérek, azt már kétségbe vonom, (Halljuk! Halljuk!) hogy állandó tartózkodásra képesek legyenek a mi becsületes, józan gondolkodású magyar népünknél berendezkedni. Saját tapasztalatomból merem állítani, hogy ez az állitásom nem a légből kapott; hanem igenis tapasztalás utján mondhatom ezt. Méltóztatik jól emlékezni, hogy midőn két évvel ezelőtt a t. képviselő ur megalkotta Hevesen az első újjászervezett szocziális szak1 szervezetet, nagyon nagy lett a lelkesedós a