Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

284 íbO. országos ülés 1907 május 25-én, szombaton. vonni ettől a parlamenttől az ezen törvényjavaslat tárgyalásához való erkölcsi és ethikai jogot és azt mondja: nincsen joga ennek a képviselőháznak, ennek a törvényhozásnak megalkotni ilyen vagy ehhez hasonló törvényeket, mert ez csak a mindent boldogító általános titkos választói jog megalkotására kapott mandátumot és utasítást. T. képviselőtársam itt ismét egy kis tévedésben van. Először is ez a képviselőház nemcsak az általános választói jog, — vagy mondjuk helyesebben: a választói jog reformjának — megalkotására kapott jogot és megbízást, hanem e mellett más nagy állami érdekek és nagy szocziális kérdések megoldására is, a mint ez kitűnik abból a nagyszabású programmból, a melyet a ház üléseinek kezdetén &v. igen t. miniszterelnök ur a háznak szíves volt bemutatni. De engedje meg a t. képviselő ur, ezt a modern felfogást nem fogadhatom el eo ipso sem a melylyel egy parlamentnek törvényhozói jogát meg akarja nyirbálni csak azért, mert — úgymond — épen azért nem illetékes erkölcsileg és ethikailag ez a parlament a cselédtörvény megalkotására, mivel ebben a házban cselédek és munkások még nem foglaltak helyet. Mezőfi Vilmos: Nem szavazhatnak! Hellebronth Géza: Ez legalább is nagy naivitás. Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy a törvényalkotás joga eddigelé sem volt és ma sem monopóliuma a cselédeknek és a munkásoknak, és remélem, azt is el méltóztatik hinni, hogy egy parlamentnek törvényalkotási joga nem függ tagjainak vagy megbízóiknak társadalmi állásától. Engedje meg a t. ház, ha egy kissé hoszszasabban foglalkozom t. képviselőtársamnak nyilatkozatával, azonban, mint említettem, azért teszem, mert benne egy számban még mindig erős, nagy pártnak a > programmját, törekvését látom megnyilvánulni. És ép ezért vagyok bátor a törvényjavaslatra vonatkozó direkt észrevételeire is néhány szóval válaszolni. Nevezetesen a mi a t. képviselőtársamnak a javaslat érdemére vonatkozó kifogásait illeti, őszintén megvallva, ezek rám azt a benyomást teszik — én figyelmesen meghallgattam és alaposan átolvastam beszédét •— hogy a t. képviselő ur soha életében gazdasággal nem foglalkozott, ez a tér, ez a terület a képviselő ur előtt terra incognita. Teljesen ismeretlen terület és csak népgyülé;ekben és talán ügynökeinek és egyes félrevezetett szerencsétlen cselédnek vagy munkásnak előadásából ismeri, szóval a képviselő ur egy nagyon is egyoldalú informácziónak alapos és mély szuggesztiója alatt áll. Mert, hogy ha a törvényhozás azokat a kívánságokat és követeléseket, a melyeket t. képviselőtársam a javaslattal szemben felhoz, mind akczeptálja és azt mind törvénybe beiktatja, viszont mindazt törli, a mit töröltetni akar, akkor méltóztassék elhinni, hogy Magyarországon a mezőgazdaság egy nap alatt teljesen tönkremegy. Becsukhatja minden gazda a majorját, tanyáját, elbocsáthatja minden cselédjét, és ugy maga, mint cselédjei az apostol urakkal együtt — mert ezek is rá lennének utalva — bátran kivándorolhatnak nem Amerikába, mert ezeket a lehetetlen kívánságokat még ott sem lehet honorálni, hanem valami ismeretlen csillagzatba. Állitásom igazolására leszek bátor egy pár szemelvényre kiterjeszkedni felszólalásomban, azokra t. i., a melyeket legjobban kifogásol képviselőtársam a törvényjavaslatban. Nevezetesen kifogásolja először a 18. §-t, a mely a gazdának megadja azt a jogot, hogy a cselédet szükség esetében egy másik cseléddel helyettesíthesse. Ezt nagyon nagy sérelemnek tartja a t. képviselő ur. Én értem, hogy miért taríja a t. képviselő ur ezt olyan nagy veszedelemnek. Azért, mert rögtön megtalálta a lólábat, átlátta, hogy ez a paragrafus alkalmas lesz arra, hogy annak a szerencsétlen gazdának a helyzetét megkönnyítse egy netaláni részletes sztrájk esetére. Én ezzel ellenkező véleményben vagyok és azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat épen azért értékes, mert míg egyfelől a törvényhozás védelmezi a cselédet a rosszakaratú gazda támadásai ellen, addig védi a gazdát is a rosszakaratú cseléd fondorlataival szemben. Mezőfi Vilmos: Nem is mondtam, hogy ne védje. (Zaj!) Hellebronth Géza : És ne méltóztassék mindjárt a sztrájkra gondolni. A gazdaembernek más esetekben is lehet feltétlen szüksége a helyettesítésre. Csak egy példát mondok. Megbetegszik egy gazdának a kerülője, a kire az egész határnak a felügyelete van bizva. Kérdem, ne legyen-e meg a gazdának az a joga, hogy azt a kerülőt egy másik megbízható emberével., helyettesíthesse, hogy az ott felügyelhessen ? Őrizetlenül maradjon-e egész gazdasága, egész vagyona? (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Vagy mondok egy másik példát. A gazdának személyes szolgálatára rendelt cselédje: kocsisa, megbetegszik. Hát ha az a gazda el akar valahova menni, maga fogjon be, üljön fel a bakra, etesse-itassa jószágát, hordja ki az almot alóla, mossa a kocsit stb. stb., mind csak azért, mert Mezőfi képviselő ur nem engedi meg, hogy az a gazda egy másik cseléddel helyettesíthesse — természetesen ideiglenesen — megbetegedett cselédjét. Ilyen és ehhez hasonló esetek száz ós százszámra fordulnak elő minden gazdaságban, s ha a helyettesítés jogát megvonjuk a gazdától, ezáltal a gazdaságokat teszszük tönkre. (Igaz! Ugy van!) De kifogásolja a t. képviselő ur a törvényjavas

1 atnak 5. §-át is, a mely azt mondja,