Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

282 Í60. országos ülés 1907 társadalom sem a monarchikus, sem a köztársasági, de még egy kommunisztikus államformába sem illeszthető be, legföljebb az anarchiába, a mely csak rombolást, pusztulást, vészt hoz .nemcsak az elsöpört polgári osztályra, de az elsöprő urakra magukra is. Az ilyen anarchisztikus társadalom, a mint a történelem elég sok szomorú példája mutatja, csak nagyon rövid ideig állhat fenn. Beszéde további folyamán az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy ez a törvényjavaslat nem jó, mert nem kell sem a gazdáknak, sem a cselédeknek, s állításának igazolására utalt arra, hogy micsoda rettenetes nagy vihar tört ki ezen törvényjavaslat ellen ugy a gazdák, mint a cselédek részéről. Erre nézve is bátor leszek szives engedelmével a t. háznak elmondani véleményemet. Én megengedem, hogy a gazdák egy bizonyos részében merültek fel bizonyos aggodalmak a törvényjavaslattal szemben. Ezt nem is lehet csodálni, mert tény az, hogy ez a javaslat a gazdaközönségre ujabb áldozatokat és bizony súlyos terheket fog róni. Mezőfi Vilmos: A kisgazdákat tönkreteszi. Hellebroníh Géza : A törvényjavaslatot ellenző gazdaközönséget bátor vagyok két kategóriába osztani. Az első kategóriába tartozhatnának azok az igen t. gazdák, a kik mindazokat az áldozatokat és terheket, vagy legalább is túlnyomó részükben, a melyeket a törvényjavaslat kontemplál, már eddig is, minden törvényes kényszer, minden külső presszió nélkül, saját jószántukból, önként megadták. Ezen kategóriába tartozó gazdákat bántja az, hogy a mit ők eddig jószántukból adtak arra, ezentúl törvényileg kötelezve lesznek, s igy lazulni fog az a szeretetteljes, talán hálateljes viszony, a mely eddig ezen önkéntes adakozás következtében a gazda és cseléd között fennállott. A gazdaközönség második kategóriájába tartozhatnának a törvényjavaslatot ellenző gazdák közül azok, a kik eddig is mereven elzárkóztak minden áldozattól cselédeik javára, a kik bizony üzletnek tekintették a gazdaságot és cselédeikkel talán.bizony nem bántak emberségesen és nem bántak ugy, mint testvéreikkel, magyar polgárokkal bánni kell. Az első kategóriába tartozó jó gazdák találjanak megnyugvást abban, hogy hiszen ezt a törvényt nem ő miattuk kell meghozni és találjanak megnyugvást abban, a mit az igen t. földmivelésügyi miniszter ur .tegnap a koaliczió együttes értekezletén mondott, — és aláirom minden szavát — hogy t. i. ezen áldozatokon felül még tág tér és ezerféle mód marad a gazdának arra, hogy áldozatokat hozzon és jótéteményt gyakoroljon cselédjével szemben, s ezzel fentartsa azt a szeretetteljes viszonyt, a mely bizony kellene hogy meglegyen a gazda és a cseléd között. május 25-én, szombaton, Mezőfi Vilmos: Jó gazdának nincs is baja! Hellebronth Géza: Nem is a jó gazdáknak és a jó cselédeknek, hanem a rossz gazdáknak és a rossz cselédeknek kell a cselédtörvény. Ismétlem, hogy a t. képviselő urnak azon állítását, hogy a gazdaközönség részéről bizonyos aggodalmak merültek fel, — mert t. képviselőtársam rosszul méltóztatott magát kifejezni, mert viharról ott sincs szó — elfogadom ebben az értelemben, s addig a határig, a mint azt előadni bátor voltam. Azonban engedje meg, nem fogadhatom el azt, hogy az a rettenetes nagy vihar a cselédek részéről megtalálható volna. Hát igenis megtaláltam én azt a nagy vihart a szocziális sajtóban, megtaláltam azt a vihart az azzal rokon sajtóban. De hogy maguknál a cselédeknél nem találtam meg, engedje meg t. képviselőtársam, hogy ezt azonnal be is igazoljam. Az én t. képviselőtársam nagyon jól ismeri az én kerületemet, hiszen Heves városának talán többször is volt már hozzá szerencséje; de az ügynökeihez unos-untalan, túlságos bőven van. (Derültség.) Van nekem 23 községem, ebben a 23 községben van — azt hiszem nem túlzok — legalább 500 cseléd, családos cseléd. Kerületem minden községében minden szegény ember — kicsi, nagy — mind nagyon jól tudja azt, hogy az én ajtóm egyetlen egy szegény ember előtt bezárva nincs soha, és bátran büszkélkedhetem azzal, hogy igenis bizalmukkal megtisztelnek, mert ügyes-bajos dolgaikban bizony elég feles számmal fordulnak hozzám közbenjárásért, segélyért, jótanácsért. És mégis csodálatos, hogy ebben a nagyfontosságú kérdésben, a mely épen a legszegényebb osztályt, a cselédeket érinti, 500 cseléd közül egynek sem jutott eszébe, hogy akár szóval, akár Írásban hozzám fordult volna mint képviselőjéhez, hogy én e derestörvény, e kulitörvény ellen itt a törvényhozás ellőtt állást foglaljak. Az igaz, t. képviselőtársam, kaptam én két litografirozott felhívást, az egyik Hevesről szól, a másik Karácsond községből. E két község jó távol fekszik egymástól, a népei sem igen érintkeznek, és csudálatos, mégis teljesen azonos szövegű két felhívást kaptam, a melyben csak épen a helységnevek vannak tintával beleszúrva, ugy hogy ez nagyon magán viseli a közös származás, az egy gyárban való születés bélyegét. De meg is győződtem azután, mert kíváncsi voltam a dologra, hogy egy gyárban születtek ezek a litografirozott kérvények, mert hozzám jutott egy másik felhívás: »Testvérek«, s alá van írva a »magyarországi újjászervezett szocziáldemokrata párt vezetősége«. Ebben a felhívásban azt mondja a magyarországi újjászervező szocziáldemokrata párt vezetősége, hogy (olvassa) : »minden követ meg kell mozgatni, hogy ez a gyalázatos deresjavaslat törvénynyé ne legyen.