Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

160. országos ütés 1907 május "25-én, szombaton. 281 hozás is talán a szocziáldemokráczia működése vagy annak pressziója miatt lépett volna arra az igen dicséretes, szocziális térre, hanem azért, mert mindnyájan magyar képviselők ülünk itten és a magyar képviselő a magyar népet támogatni föltétlenül kötelességének tartja, kötelességének tartja megóvni minden igazság­talan támadás ellen és neki exisztenoziát és még a legalacsonyabb fokon is a tisztességes megélhetést biztosítani. (Igaz! Ugy van!) A mikor a t. képviselő ur dicshimnuszt zengedez a szocziáldemokrácziáról, annak műkö­déséről és eredményéről, egyet el méltóztatik felejteni: még pedig egy olyan eredményt, a mely épen azt az osztályt, a melyet védelmébe méltóztatik fogadni, talán a legközelebbről érinti. Nevezetesen elfelejti azt, hogy a szocziál­demokráczia működésének eredménye, hogy ma a termelés minden ágában, de különösen az életszükséglet első czikkei árában óriási ár­emelkedés tapasztalható. Annak a folytonos izgatásnak, a folytonos munkamegtagadásnak az eredménye az, hogy, a mint mondottam, a termelés minden ágában, de különösen az élet első szükségleteinek czikkei 100—150 százalék­kal emelkedtek az árban. Már most kérdem, boldogabbá tette-e hát azt a cseléd-, azt a munkásnépet, megkönnyitette-e a megélhetést annak a munkásosztálynak szocziáldemokráczia által elért ezen eredmények ? Megkönnyitette-e a megélhetést, akkor, a mikor igaz, hogy a mun­kabér talán 50 százalékkal emelkedett, de ugyanakkor az általuk is szükségelt élelmi­czikkek ára 100—150 százalékkal emelkedett. (Helyeslés.) A ki a számokba belelát, a ki gondolko­dik és a számoknak az összevetéséből vonja le a helyes következtetést, nem jöhet más követ­keztetésre, mint arra, hogy nemhog3 r megköny­nyitették volna annak a szegény osztálynak a megélhetését, hanem még hatványozottabban megnehezítették. A mi pedig a boldogságot illeti, t. képviselőtársam, ott, a hol az elégedet­lenség üszkét dobjuk bele a hajlékokba, a hol az igényeket és kívánságokat a lehetetlenség legmagasabb határáig felcsigáztuk és ezen ki­elégíthetetlen igényeket nagyon természetesen kielégíteni nem tudjuk, ott boldogságról be­szélni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Nemhogy belevitték volna ezt a boldogságot a t. kép­viselő úrék, hanem igenis kitolták ezt a leg­elérhetetlenebb távolságokba. (Helyeslés.) Másik kijelentése igen t képviselőtársam­nak épen azon párt ellen irányul, a melynek én is egyik szerény harezosa vagyok, t. i. épen a függetlenségi párt ellen. Szemére veti a függet­lenségi pártnak, hogy különben szép és tartal­mas programmjából egy év alatt semmit sem valósított meg. De ez a vád épen a t. képviselő urnak az ajkairól nagyon magán hordja — engedjen meg KÉPVII. NAPLÓ. 1906 1911. IX. KÖTET. a kifejezésért — a nagyon erős hálátlansäg szinót. Mert engedjen meg, ezt a törvényhozást és azt a pártot, mely ma vezérszerepet kell hogy játszszék a többsége révén e házban, épen azon oldalról megvádolni a semmittevéssel, ez vagy a tényeknek nem ismerése, vagy teljes elferdítése a való tényeknek. Hiszen épen a szo­cziális téren egy év alatt mit csinált ez a párt ? Talán méltóztatik rá visszaemlékezni, hogy ezen egy év alatt ez a törvényhozás alkotta meg a munkásoknak baleset elleni biztosításá­ról szóló törvényt, ez a párt alkotta meg a néptanítók helyzetének javításáról szóló törvényt, ez a törvényhozás alkotta meg a munkásházak felépítéséről szóló törvényt, ez előtt a törvény­hozás előtt fekszik egy igen nagy horderejű szocziális kérdés, a t. kereskedelmi miniszter Tir által beterjesztett és a vasutasok életszük­séglete és helyzetének javítására szolgáló tör­vényjavaslat, és épen most magunk tárgyaljuk az egyik legnagyobb szocziális kérdés megoldá­sát, a cselédtörvényjavaslatot, ilyenek után arról vádolni ezt a törvényhozást, hogy nem bír szo­cziális érzékkel, ismétlem, igazán hálátlanság. Vagy közjogi téren nem teljesítette ez a függetlenségi párt széjj és tartalmas programm­ját? Engedje meg, t. képviselőtársam, lehet, hogy van valami igazság benne, azonban egy év alatt nem lehet évtizedek mulasztását egy­szerre helyrehozni. (Igaz! Ugy van!) Ilyent csak az kívánhat, a ki azt óhajtja, hogy a tör­vényhozás vaktában ugorjék bele a sötétbe és minden komoly munka nélkül, hangzatos jel­szavakkal dolgozva, vesse meg alapját egy hatal­mas, egységes magyar nemzeti államnak, a mi lehetetlenség. Tökéletesen igaza van a t. előadó urnak, a ki rámutatott arra, hogy a szocziáldemokra­ták programmjából az aktivitás teljesen hiány­zik. Én magam is sokat olvastam lapjukban, hallgattam őket népgyűléseken, de mindig csak azt tapasztaltam, hogy programmjuk csak a létező ócsárlásáig terjed, (Igaz! Ugy van!) és odáig, hogy legyalázzák a politikai téren fel­tűnő államférfiakat; működésük kimerül a je­lenleg fennálló társadalmi rend felforgatására való üzletszerű törekvésben. (Igaz ! Ugy van !) De még sohasem olvastam, s egyetlen budapesti úrtól sem hallottam, — pedig sok gyűlésükön voltam jelen — hogy milyennek képzelik ők az ő szá­juk íze szerint alakuló társadalmat és milyen államformába képzelik azt beilleszthetni. Már pedig, t. ház, egy olyan társadalom y alakítására irányuló törekvés, melynek eddig csak rombolásban, durvaságban és a sajtóban elkövetett gyalázkodásban láttuk . munkáját, melynek fő tételei a vallás, az erkölcs, egyház, a haza, sőt bizonyos szélsőségekben a tulajdon szentsége fogalmának negligálása: nagyon ter­mészetes, hogy a legnagyobb aggodalommal töltheti el a ma élő polgári osztályt. Egy ilyen 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom