Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

160. országos ülés 1907 májas 25-én, szombaton. 265 határozatképen kimondom, hogy a kérvények 43, sorjegyzéke ki fog nyomatni, a képviselő urak között szét fog osztatni és annak , idején napirendre fog tűzetni. Következik a gazda és gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 451, 475, 476) tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra? Várady Károly jegyző: Nagy György! Nagy György: T. ház! (Sálijuk! Halljuk!) Ha nem lett volna is szándékomban felszólalni a gazda és gazdasági cseléd közötti jogviszonyt szabályozó törvényjavaslat tárgyalásánál, még akkor is egyes itt elhangzott beszédek azt tartózó kötelességemmé tennék. Ugyanis szocziálista, demokrata, és nemzetiségi képviselőtársaim elhangzott beszédeikben ugy tüntették fel magukat, mint hogyha a munkásosztály, sőt a kisgazdák érdekeinek kizárólagos képviselői ők lennének a jsarlamentben, mintha a szocziális szellem ébrentartása és ápolása egyedül az ő hivatásuk lenne. Másfelől pedig egyes elhangzott beszédek, megengedem, sőt hiszem, hogy jóhiszeműleg, de tévedésből abba a ferde világításba helyezték a tárgyalás alatt lévő jogviszony szabályozásának kérdését, mint hogyha nálunk Magyarországon a nagybirtokosnak, a kisgazdának és a cselédnek érdeke merőben ellentétes volna, mint hogyha az egyiknek nyújtott előny a másiknak veszteségét idézné elő, mint hogyha az egyiknek megadott életfeltétel a másiknak pusztulását okozná. Az ilyen felfogás ellen tiltakoznunk kell és tiltakozni kell elsősorban a függetlenségi pártnak, a melynek évtizedes ragyogó tisztaságú múltja bizonyítja, hogy a mig egyfelől mindig elismerte a nagybirtoknak nemzeti hivatását, elismerte annak históriai jogosultságát, másfelől hű védelmezője volt a kisgazdák érdekeinek, támogatója volt a munkás és a cseléd igazságos törekvéseinek. Nekünk, a függetlenségi pártnak a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot elvünk, eszményünk, politikai hitvallásunk magas piedesztáljáról kell hogy elbíráljuk. A függetlenségi párt minden tagját át kell hogy hassa az az erős, az az igaz meggyőződés, hogy küzdelmünket csak ugy koszorúzhatja győzelem, csak ugy építhetjük fel a nemzeti függetlenségnek templomát, ha az épületnek vakolatát a cselédnek verejtéke, a kisgazdának nemeslelkűsége és a nagybirto-kosnak áldozatkészsége egyaránt megszenteli. Nekünk, a milyen igaz szeretettel tartjuk testvérünknek a földnélküli cselédet, ép ugy nem szabad irigységgel tekintenünk az ezer holdak hatalmas gazdáira sem. A termelésnek két tényezőjét, a tulajdont és a munkát egyformán meg kell becsülnünk. Hirdetem, hogy valamint a munka nem lehet a tulajdon zsarnokává, ép ugy a tulajdon sem teheti rabszolgájává a munkát. Az igazi jogegyenlőség nemcsak a jogoknak, hanem a kötelességeknek is egyenlőségét jelenti KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. IX. KÖTET. és a hogy elitélem azt a munkást, a ki két karja erejét tétlenül hevertetve, a nemzeti termelésben részt nem véve jogot követel a mindennapi kenyérre, ép ugy elitélem azt a nagybirtokost, a ki nem érzi át, hogy vagyonának emberi, társadalmi és nemzeti kötelezettségei vannak. Kossuth Lajos a függetlenségi eszme örök dicsőségű apostola 1847 november 29-én a közteherviselés kérdésében tartott korszakalkotó beszédjében így szól a nemességhez (olvassa): »Én nem óhajtom azt, hogy a nemesség semmivé legyen, hanem óhajtom, hogy legyen első szegletköve a háznak, legyen a többi polgárok között, mint testvérek között a hű elsőszülött. Ura nem lehet, de lehet vezére ennek a nemzetnek. Gyönyörű hivatás ez, ezt tartsa meg, ezt megtarthatja. Az áldozathozatalnak önkényes műve legyen egy uj boglár históriai koszorújában. A fenforgó kérdés nem lehet köztünk pártkérdés, nem lehet a nemesség, s a nép között sem az, mert az mindnyájunknak közös érdeke«. Azt hiszem, t. képviselőház, nem fordulhatunk méltóbb szavakkal a magyar gazdaközönséghez és nem fejezhetjük ki szebben az Ő nemzeti hivatásukat, mintha Kossuth Lajosnak a nemességhez mondott szavait most hozzájuk, a magyar gazdákhoz intézzük. T. képviselőház! Én a magam részéről szükségesnek tartom a gazda és a cseléd közötti jogviszony szabályozását mint szocziális értékű és szocziális tartalmú alkotást. Nem irom alá Buday Barna t. képviselőtársamnak azt az állítását, hogy a magyar gazdaközönséget aggodalomba ejtette azt a szoczialisztikus szellem, a mely ebben a parlamentben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kérvényének tárgyalásánál megnyilatkozott. A magyar gazdaközönség hivatásának mindig tudatában volt, a nemzeti fejlődésnek zászlóvivőjeként szerepelt és az áldozatkészségben sohasem volt szűkkeblű; s igy ha valami, a mi ennek a kérvénynek tárgyalásánál aggodalomba ejtette, akkor az a néhány sötétszinű, közéj)kori felfogásra valló hang lehetett az, (Ugy van! a középen.) a mely a parlament érzés- és gondolatvilága megnyilatkozásának összhangját olyan fájóan, olyan bántóan megzavarta. De nem értek egyet, t. képviselőház, Okolicsányi László t. képviselőtársamnak antiszocziális felfogásával sem, a ki azt állítja, hogy szükséges a gazdára nézve, hogy a felnőtt cselédek felett is gyakorolhassa a házifegyelem jogát, mert a nélkül nem tud rendet tartani, a nélkül a gazdának alásülyed a tekintélye. (Ugy,van! a baloldalon.) Én, t. ház, az önbíráskodást nem tarthatom jogosabbnak, nem tarthatom erősebbnek, mint a törvény által alkotott hatóságoknak erejét. És ha a másik osztály is az önbíráskodás 34