Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

266 160. országos ülés li>07 jógára helyezkednék, akkor elkövetkeznék az ököljognak szomorú korszaka, a mely anarchiába, pusztulásba sodorná ezt az országot. A szoczialisztikus szellem felébredéseért nincs mit aggódnunk. Ebben az országban azok, a kik nemcsak szóval, hanem lélekben is egy Kossuthot, egy Apponyit, egy Justh Gyulát vallanak vezérükül, azok csak örvendeni tudnak a szoczialisztikus szellem felébredósének. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hasonlatos ez a szellem az Ezeregy Éjszaka meséjének ahhoz a szelleméhez, a mely századokig volt elzárva egy szűk palaczkban a tenger nehéz, haragos hullámai alatt. Az elzárt szellem az első században azt igérte, hogy felszabaditójának kincset, vagyont fog adni. A második században hatalmat, boldogságot, nagyságot igért. 8 hogy akkor is késett a segitő kéz, a mely. felnyitotta volna börtönének zárját: megesküdött, hogy felszabadítóját el fogja pusztítani. így a szoczialisztikus szellem is az idők tengerében, az előítéletek palaczkjába századokig el volt zárva. És az a nemzet, a mely idejekorán feltöri zárját: nagygyá, hatalmassá, boldoggá lesz; de a mely későn végzi a felszabadítás munkáját: a maga romlását idézi elő, mert az a diadalmas uj szellem összetöri a régi életnek szűk kereteit, romba dönti a múlt minden alkotását és vér, pusztulás fogja jelezni nyomdokát. Meg kell tehát nekünk is értenünk az idő parancsoló szavát, és hogy megértette a mostani kormány, annak bizonysága az előterjesztett törvényjavaslat, a melynek indokolásában ezt & szükséget a következő szavakban ismeri be: Évek óta közóhajtás, — mondja az indokolás — hogy a gazdasági cselédek szolgálati viszonyai az 1876: XIII. t.-czikk módosításával újból szabályoztassanak, egyfelől azért, mert ez a törvény az azóta lényegesen megváltozott viszonyok közt nem felel meg mindenben sem a gazda, sem a gazdasági cseléd érdekeinek, de másfelől azért, mert a régi törvényből hiányoznak mindazok a szocziális értékű rendelkezések, a melyeknek megállapítására ma már a .nemzeti termelés zavartalan menetének, a társadalmi béke biztosításának szempontjából szükség van. Hogy azután ez a javaslat ebben a formában, ily szövegezésben eléri-e a kitűzött czélt, azt később teszem bírálat tárgyává. De . hogy nem minden törvény váltja be a hozzáfűzött várakozást, annak fényes bizonysága épen az 1876. évi XIII., törvényczikk, a cselédtörvénynyé lett javaslat, a mely Tisza Kálmán szavai szerint hiányt volt hivatva pótolni és mindenütt közmegnyugvással találkozott, a mely szerint szocziális rendet alkotott ott, a hol nem volt, a mely jogérzéket állapított meg és szilárdított meg ott, a hol hiányzott vagy pedig ingadozott. Hogy pedig Tisza Kálmán óhaja pium desiderium volt, annak bizonysága május 25-én, szombaton. az, hogy a kormány kötelességének tartotta ezt a mostani törvényjavaslatot előterjeszteni. T. képviselőház! Bár, a mint emiitettem, szükségesnek tartom a gazda és a cseléd közötti jogviszony szabályozását, a törvényjavaslat előterjesztését nem találom időszerűnek. (Mozgás.) Nem azért, mintha ezt a parlamentet, a mely épen az általános választói jog törvénybe iktatására van hivatva, nem találnám méltónak, erősnek, képesnek, hogy ezt a nagy horderejű szocziális reformot is megvalósíthassa, de nem találom időszerűnek egyfelől azért, mert a nemzet tőlünk más feladatok megvalósítását követeli, elsősorban követeli ígéreteink beváltását, a vállalt kötelezettségek teljesítését, követeli az alkotmánynak biztosítékokkal való körülsánczolását; (Igaz! Ugy van!) de nem találom időszerűnek a törvényjavaslatot azért sem, mert az alap, a melyre a törvényt fel kell építeni, nincs előkészítve. Ez az alap pedig a gazdáknak osztálya. Előbb ezt az alapot kellett volna okszerű gazdasági törvényekkel, helyes adótörvényekkel, progresszív földadóval, a létminimum adómentességével, a póttartalékosok kedvezményeinek kiterjesztésével, olcsó igazságszolgáltatással, jó közigazgatással erőssé tenni, (Helyeslés.) hogy akkor megbírhassa az uj szocziális terheket. A mily nagy örömmel hallottam a t. földmivelésügyi miniszter úrtól, hogy gazdasági politikájának súlypontját a kisgazdákra és azok érdekeire alapítja, ép oly szomorúan gondolok arra, hogy ezt az alapot a szabadelvű kormányzásnak, hogy ne mondjam gyilkos könnyelműséggel, a kisgazda független hitvallása miatt szándékosan, tudatosan elhanyagolta. (Igaz!) Hiszen ha az 1867 óta hozott idevonatkozó törvényeket vizsgáljuk, az adótörvények, különösen a II. osztályú kereseti adó igazságtalansága, a boritaladótörvény rendelkezései, a kisüstön való szabad főzés jogának eltörlése, az erdő- és mezőrendőri törvény, a tagosítás és arányosítás elsősorban különösen a kisgazdákra sérelmesek, azoknak életét nehezítik meg. Én tudom azt, hogy a kisgazda szereti a maga cselédjét, örvend annak előhaladásán, kívánja annak boldogulását, nem akar a cseléd emberi méltóságára törni, nem akar a cseléd testi épsége ellen vétkezni; de ha a gazdaközönsóg lelkéből egy-egy jaj mégis felszakad ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásakor, ennek oka az, hogy a kisgazdák érzik a maguk erejének gyengeségét és attól félnek, hogy összeroskadnak ezen uj teher súlya alatt s magukkal, övéikkel együtt nemzetüket is a pusztulásba rántják. A gazdaközönségnek nagy megterhelését, megpróbáltatását tétlenül nem nézhetjük. Ezen segíteni, változtatni kell. Változtatni azonban nem ugy, a hogy maguk a gazdák sem kívánják, hogy a cselédnek, a gyengébbnek jogait csorbítsuk meg, a cselédnek emberi méltóságát megalázzuk, szabadságát korlátozzuk, és külön-