Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

258 1o9. országos ülés 1907 május 24-én, pénteken. állapotokat tétlenül tűri és a melyik kormány megijedne attól, hogy ilyen kényes kérdéseknek felszinre hozatala folytán, a melyek széles réte­geket érintenek, kétségtelenül bizonyos nehézsé­gekkel fog szemben állani, akkor az a kormány az előrelátás hiányának, a gyengeségnek olyan tanú­jelét mutatná, hogy nem lenne méltó arra, hogy ennek az országnak sorsát vezesse. (Helyeslés.) Még egy kérdésre kivánom a szocziáldemo­kráczia terén felhívni a t. ház figyelmét, és ez az, hogy az utóbbi időben a szocziáldemokráczia mindenütt a világon bizonyos mérsékelt és tartóz­kodó irányt követett. A teljes negáczió és fel­forgatás állásjsontjára pusztán csak, olyan, radi­kális túlzó elemek helyezkednek, a kiknek maguk­nak sincs sem súlyuk, sem tekintélyük az illető szocziáldemokrata párt keretén belül. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Hanem az igazi vezérek, egy Jaurés, egy Bebel, egy Troelsta, egy Picard, szóval minden egyes nemzetnek szocziális vezére a túlzó Kauts­kyk, Herwek, Labriolok, szóval a túlzó , irány képviselőivel szemben nyíltan a nemzeti irány álláspontjára helyezkednek. Én csak Bebelnek magának a parlamentben tett azon nyilatkoza­tára hivatkozom, hogy ha egyszer tudná ós érezné, hogy hazáját idegen ellenség fogja meg­támadni, akkor egy perczig sem gondolkoznék a felett.... Mezőfi Vilmos: Mi sem! (Derültség.) Mezösssy Béla: T. képviselőház! (Zaj. El­nök csenget. Halljuk! Halljuk!) Én már egy­szer figyelmeztettem t. képviselőtársamat, hogy legyen szives és ne szóljon közbe ilyen könnyel­műen ; én nem kívántam, egész őszintén nem kívántam az ő nemzeti érzéseivel ennek a vitá­nak a keretében foglalkozni, de miután ez a közbeszólás egyenesen provokált, majd meg fo­gom adni a választ arra vonatkozólag, hogy milyen a t. képviselőtársam nemzeti érzése. (Zaj. •Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Én mint tényt konstatálom azt, hogy mindenütt a világon, kivéve Magyar­országot és Oroszországot, — sajátságos, hogy ilyen kategóriába estünk — a szocziáldemokráczia iránya az utóbbi időben az, hogy hajlik a nemzeti irány felé és működni kivan az állami szükség­letek és feladatok megoldásában. Hiszen hacsak ide tekintünk a közelmúltban lefolyt ausztriai választásokra, látjuk, hogy a cseh szocziálizmus, a lengyel szocziálizmus, a német szocziálizmus minek köszönheti a, maga nem is remélt és nem is álmodott sikerét? Annak, hogy a szocziál­demokratikus programm mellett a belső nyelvi kérdések, az egyetem felállításának kérdése, a nemzetiségi elhatárolás kérdése egyrészről, más­részről a lengyeleknél a tartományi jog kiter­jesztésének a kérdése, a németeknél az állam­nyelv megerősítése, az állami végrehajtó hatalom tekintélyének növelése, szóval mindazok a kér­dések, a melyek a polgári pártok zászlaján is fel voltak irva, ott éltek, ott , mozogtak a szocziáldemokraták programmjában . is. (Igás! TJgy van!) Megérezték a nemzeti éíet vérkerin­gését és erre az alapra' állottak, rá és nem a szocziáldemokráczia varázserejével, hanem, a nem­zeti programm vonzó hatalmával nyerték •man­dátumaikat. (Igaz! TJgy r van.') T.. képviselőház! Állítottam és bizonyítani is fogom azt, hogy t. képviselőtársam sem állott a nemzeti irány szolgálatában. Egy időben igen, hanem egy időben nem. Épen az ő lapjából lesz szerencsém a következőket felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): » Nemzeti színű politika. Nekünk, a magyar föld szegény népének nem tűnik fel olyan nagy kérdésnek az a politikai küzdelem, a mely már hónapok óta tart a király és az országgyűlés, illetve a nagy Kossuth Lajos ; kis fiának a pártja köpött. Hát mi hasznunk van nekünk a magyar hadseregből ? (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) Még akkor,is, ha a bakák nadrágja nemzetiszínű lesz! Könnyebben fizetjük talán akkor az adót? Többet kapunk-e akkor a gabonánkért ? J obb napszámot és arató­részt fizetnek a munkáért az urak ? Dehogy! A mi minden nyomorúságunk megmarad, akár­; milyen magyar is lesz az a hadsereg. Az, hogy ha ,a hadsereg magyar, az csak az uraknak lesz kellemes, azoknak, a kik busás hasznokat húz­nak a hazafiságukból. (Nagy zaj. Mozgás és feU; kiáltások: Mezőfi ur! Mezőfi képviselő!). Ha a képviselők becsületesek lesznek és a magyar nép ; igazi követeléseit tűzik zászlajukra, — tehát a. mi követeléseink nem a magyar nép igazi követe­lései — akkor velük .fogunk harczolni. De ha i — a mint eddig tették — a politikai küzde­lemben is csak bolonditják a népet, csak czifra külsőségekért lármáznak « ... Gr. Batthyány Tivadar: Hát ők mit csi­nálnak ? Mezőssy Béla . . . »hogy minél jobban töm­hessék a zsebüket és hasukat, ha most is port hintenek a választók szeme közé, akkor az újjá-. szervezett szocziáldemokrata párt ellenük, har­czolva utat fog törni . . .« ; Mezőfi Vilmos: Ezt aláírom! Ezt! (Zaj. Felkiáltások: Az elöohii nem irja alá ? Feltéte­lesen nem lehet a hazát szeretni!) Mezőssy Béla: Én nem kivánom odäsze­1 szegezni Mezőfi Vilmos képviselő urat . ehhez. a nyilatkozathoz. Ha kijelenti, hogy ez a czikk; nem az ő meggyőződését képviseli, az tudtán kivül és beleegyezése nélkül adatott ki a ma-., gyár néphez, akkor én rávonatkozó állításaimat^ készséggel rektifikálom. De, t. ház, ez nem egy kivétel, nem egy speczialitás. így irtak a többi; szocziáldemokrata lapok is; A mikor a jelenlegi kormány megalakult, akkor — és: ez már is-: mét a »Volkstimme«-ből való, igy tehát más, térre . fogok áttérni — a »Yolkstimme« .azt • mondja (olvassa): »A darabont-kormány igére-, |teit legalább becsületesen beváltotta. Volt ér- ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom