Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

159. országos ülés 1907 május 24-én, pénteken. 259 zeke á népjogok kiterjesztésé és a nemzet igazi bajainak orvoslása iránt.« (Mozgás.) És ä mikor, fc ház, gr. Andrássy Gyula azt az emlékezetes beszédét tartotta itt a magyar képviselőházban, a-'melylyel én a magam részéről 'készséggel azonosítom magamat, akkor ugyanez a »Volkstimme« ugyanarról a beszédről, a mely

: az egész sajtóban pártkülönbség nélkül a legmelegebb méltánylásban részesült, (Ügy van! JJgy. van![a Jobb- .és a baloldalon) ekként Irt (olvassa): »Évszázadok, sőt mondhatni egy évezrede annak, hogy a Magyarországon élő szerencsétlen szegény népnek az a sorsa, hogy ezen ország nemessége a legszégyenletesebb módon kizsarolja. Magyarország története tulajdonképen nem egyéb, mint a zsarnokság és zsarolás tör- : ténete. És; az 1848 ezen vajmi keveset változtatott. A hatalom továbbra is kizárólag a nemesség kezében maradt, a mely jelenleg is ugy, . mint azelőtt kíméletlenül hatalmával visszaélt, hogy a nép munkájából mulatozásait, züllöttségét, tivornyáit megfizettesse. Ezt a szégyen- ; jendszert a jelenleg hatalmaskodók és élükön gr. Andrássy Gyula még továbbra is fenn kívánnák tartani.« (Nagy zaj ás etténmondások a jobb- és : a baloldalon. Elnök csenget.) Somogyi Aladár: És ez szabadon jár! (Zaj a baloldalon.) .. Hellebronth Géza: Más országban meglincselnék ! (Zaj. Elnök csenget.) Mezőssy Béla: Hát én olvastam még tuczatszámra ilyeneket, de én azt hiszem, hogy az ^elfogultságnak, a gyűlöletnek azon határtalan mértéke ellen, a mely. ezen sorokban megnyilatkozik, a mely arczulüti, sárba tiporja legszentebb . érzelmeinket, a mely megtagadja históriánkat és oda akarja vinni a magyar nép : ezreit, diogy az ..megtagadja a nagy idők és nagy emberek iránt való emlékezetet: ezt az irányt minden tisztességes magyar ember, pártpolitikai ' különbségre való tekintet nélkül, a leghatáro- : zottabban kell, hogy visszautasítsa. (Élénk helyeslés, [éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) \ És, t. -képviselőház,, most már a tizenkettedik órában vagyunk. És hogy ha azt akarjuk, hogy a politikai vezetés joga ki ne sikoljók azon köröknek a kezéből, a melyekben van érzék a magyar nemzeti állam rendeltetése és jövője iránt, ha azt- akarjuk, hogy ez az állam megtartassák továbbra is eddigi konstrukcziójában, akkor félre kell tennünk azon elválasztó határ- ! vonalakat, a melyek pártokat pártoktól elkülönítenek és egy czélrá, egy irányba kell törekednünk mindannyiunknak az ilyen felforgató elemekkel szemben: az állami élet megerősítésére és megtartására. (Elénk . helyeslés- a jobbés a baloldalon.) ! -'• '• ; : Nekünk

: is csak- egy jelszavunk lehet az ilyen törekvésekkel- szemben, az a jelszó, a melyet Vilmos\. császár-, a németek hatalmas császárja a szocziáldemokráczia felett aratott emlékezetes győzelmi napon, az éj folyamán, a mikor az ujongó tömegek őt üdvözölni odamentek, mondott: »Getrennt marschieren und vereint scklagen.« Állhatunk különböző pártokon, t. képviselőház, de egyről biztosithatunk mindenkit, az országot és a szocziáldemokrácziát, hogy t. i. az ilyen törekvésekkel szemben a koaliczió eddig is együtt volt és együtt lesz a jövőben is. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) És most, t. képviselőház, áttérek a kifogásoknak másik csoportjára, (Halljuk t Sálijuk !) azokra, a melyek gazdatársaim részéről ezen javaslattal szemben emeltettek. A kifogások ezen csoportja leginkább Okolicsányi László és Bottlik István t. képviselőtársaim beszédében domborodik ki. Hát méltóztassék megengedni, hogy az egyoldalúságnak azt a nemét, a mely Bottlik képviselőtársamnak kétségkívül nagyon szépen megindokolt beszédében megnyilatkozott, én a magam részéről teljes egészében magamévá nem tehetem. (Halljuk!) Ugyanis az ő kritikája ugy állítja ide a helyzetet, mintha talán az e javaslatban jelentkező terhek kizárólag uj terhek lennének. Ez azonban nagy tévedés. Én beismerem azt, hogy a javaslat hármas irányban terheket ró,a magyar gazdaközönségre. Az egyik a munkáslakások kérdése, a másik a. gyógykezeltetési kérdés és a harmadik a neveltetési kérdés. A mi a munkáslakások kérdését illeti, ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez tisztán és kizárólag a mi inicziativánkból ered. Az tagadhatatlan tény, hogy mi itt egy adott helyzetet találtunk, a mely adott helyzetet törvényes erőre emelni a legnagyobb készséggel vállalkoztunk. A dolog ugyanis ugy áll, hogy ezelőtt tiz évvel, midőn az alföldi szocziálizmus egyes vármegyéket nagyon nagy mértékben lepett meg, (Halljuk!) egyes vármegyék sua sponte mondották ki a munkáslakások felépítésének kötelességét, és örülök, t. ház, hogy arra hivatkozhatom, hogy épen az. akkori miniszterelnök ur, Széll Kálmán t. képviselőtársunk volt az, a ki az idevonatkozó első szabályrendeletet minden akadály nélkül jóváhagyta. Most pedig a javaslat ezen intézkedése ellen bizonyos mértékű izgatottság és idegesség észlelhető a nagyközönség körében azzal az indokolással, hogy ez tönkre fogja tenni a kisbirtokos osztályt, az u. n. kisembert. Hát legyen szabad a t. háznak tudomására hoznom, hogy eddig 17 olyan törvényhatóság van, a mely ugyanazon kötelezettségeket, a melyeket e javaslat kontemplál, sua sponte, saját akaratából szabályrendeletileg létesítette. Ezen törvényhatóságok között van Árva, Bereg, Udvarhely vármegye, szóval olyan szegény vármegyék, a melyeknél a teherviselési képesség legcsekélyebb 33*