Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-159
159. országos ülés 1907 május 2í-én, pénteken. 245 sztrájk ebben a vonatkozásban még esetleges előnyökkel is jár, mert ott látjuk pl. a bécsi szabósztrájk esetét, a mikor a felhalmozott, divatból kiment, évek hosszú során át értékesithetlenné vált árukat, az u. n. heverő, lágerárukat egyszeriben lehetséges volt értékesíteni. Ez a helyzet azonban a mezőgazdasági sztrájk esetében nincs meg. Ott maga a termelés szorosan meghatározott időhatárokhoz van kötve, ott az anyag sokkal fontosabb, mint maga a munka, ott a termelést bizonyos határokon túl fokozni teljességgel lehetetlen, s mert maga a mezőgazdasági sztrájk elsőrendű életszükséglet ellen irányul, végeredményében épen annak a proletariátusnak válik irtóztató és óriási kárára, a mely azt a maga bérigényei elősegítése érdekében előidézte. (Igaz! ügy van! bal felöl.) Ha már most belátjuk ezt, akkor be keli látnunk azt is, hogy azokat az eszközöket, a melyek az ekként kitört mezőgazdasági sztrájknak egyenesen, azt mondhatni a törvény szerint, letörésére irányulnak, jogtalannak mondani nem lehet, azokat mezőgazdasági termelésünk érdekében meg kell szavaznunk. De ha megszavazzuk, akkor ennek megvannak a másik oldalon is a maga előfeltételei: akkor abban az erkölcsi megnyugvásban kell lennünk, hogy mindent elkövettünk, a lehetőség teljes határáig elmentünk abban az irányban, hogy ilyen sztrájkok ki ne törjenek a jogosság látszatával, hogy ezek a sztrájkok necsak alakilag legyenek jogosulatlanok, hanem hiányozzék belőlük az erkölcsi tartalom, a belső jogosultság; mert hisz a társadalom, a meddig ereje birja, mindent elkövetett a gyengébb osztályoknak istápolására, és ha ennek daczára a társadalom áldozatkészségével szemben is fellázadtak a társadalom ellen, csak akkor jogosult a sztrájk letörése. Ezt azonban magával a sztrájkok szigorú büntetésének rendszerével elérni nem lehet. El kell nekünk ezt érni előzetes, megelőző rendszabályokkal ós itt nem policziális rendszabályokat értek, mint Bottlik István t. barátom, hanem értem azoknak a társadalmi intézményeknek létesítését, értem a társadalomnak azt az áldozatkészségét, a mely kell, hogy visszhangot keltsen a becsületes kisemberek szivében, a nem becsületesek oltalmát pedig a becsületes társadalomtól megkívánni nem lehet. Ez a törvény abban a konczepcziójában, a melyben eredetileg megjelent volt, a törvénytervezet legelső formájában egyike volt a legszebb szocziálpolitikai alkotásoknak. Fájdalom, egyes rendelkezéseit épen ezen az oldalon szedegették ki. Ebben az első törvénytervezetben benne volt mindaz, a minek létesítését, ha ma kérjük, bennünket teoretikus, idealizáló embereknek neveznek, pedig nemcsak ebben a tör: vény tervezetben volt meg, megvolt annak jórésze a régi Tallián-féle törvénytervezetben is. Már pedig mindazokat az alkotásokat, méltóztassék elhinni, teoretikusan képzett, mert erre is szükség van, de a gyakorlati élet minden igényét is ismerő emberek készítették. Ebből az eredeti törvénytervezetből hiányzott az a rendelkezés, hogy a törvény szocziális jellegű kedvezései: a gyógyíttatás, iskoláztatás csak az eves cselédnek járnának és kötelességem figyelmeztetni a t. házat arra a visszaélésre, a mely az »éves« szó elmaradásával az életben könnyen beállhat. Mert a törvénynek ezeket a rendelkezéseit nagyon könnyű lesz kijátszani akként, hogy 11 hónapra fogadják majd fel a cselédeket. Hallottam ugyan, t. ház, hogy ma a cseléd sokkalta erősebb, hogy sokkalta kisebb a kínálat, semminthogy a cseléd ilyesminek lehessen kitéve. Méltóztassék elhinni, hogy ha 1848-ban eltöröltük a robotot és 1907-ben mégis törvényt kell alkotni, a melybe bele kell azt újból venni, hogy a robot pedig tilos, akkor ilyenféle visszaélések az ország egyes vidékein feltétlenül elő fognak fordulni. (Zaj. Ellenmondás.) Ebben az eredeti törvénytervezetben benne volt, hogy a cselédnek 14-ik életévét kell betöltenie, hogy felfogadható legyen, nem a mezei munkára való felfogadást értem, hiszen az már lehetséges 10 éves korban is, hanem az állandó jellegű foglalkoztatást. Ebből a törvénytervezetből hiányzott a házi fegyelem, a becsületsértésnek az a szabadsága, a mely annyi izgalmat kelt, benne volt a gazda kötelezettsége, hogy a cseléd adóját kell fizetnie, a mit én is, hozzáteszem, túlzottnak tartok. Benne szabályozva volt óraszámra a minimális éjjeli pihenő dolga, a mely szabályozás megvan részben német törvényekben is, pedig méltóztassanak elhinni, ott is okszerűen gazdálkodnak. Hiszen a minimális idő beállítása nem jelent egyebet, mint annak a legkisebb időnek törvénybe való beállítását, a melyet a legsürgősebb munka idejében is meg kell tartani. Benne volt ebben a törvénytervezetben a lakáskérdés olyan szabályozása, a mely meghatározott időpontokhoz kötötte ezeknek a lakásoknak létesítését ós nem tolta azt ki általánosságban a tiz esztendős határig. Én azonban, t. ház, elismerem, hogy ha ezek részben kimaradtak is a törvénytervezetből, maradt benne igen sok értékes dolog. Benne maradt, t. ház, a lakásnak legalább a jövőre kihatólag való biztosítása, benne maradt azoknak a mellékszolgáltatásoknak az eltörlése, a melyek annyi izgalomra, annyi jogos elkeseredésre adtak okot; benne maradt a gyógykezeltetés, az iskoláztatás dolga, a cseléd járandóságának végrehajtás alól való mentessége. Kétségtelenül nagy és szép haladás ez a múlthoz képest, a melyet a törvényjavaslat tárgyilagos bírálata mellett elhallgatni nem szabad, elmellőzni szinte erkölcsileg tilos.
