Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

159. országos ülés 1907 májas 2k-én, pénteken. 243 több tekintetben egyenlő, mint volt régen. Ugyanis a fejlődő szocziális és kulturális terhek nyomása alatt a mi viszonyaink közepette, a hol a földadó fixirozása mellett is ezek a terhek mindig a földbirtokos osztályra háríthatók át, ma már a gazda helyzete súlyosan nehezbedett, és gyakran megtörténik, hogy a fáradságos napi munka után, a mig cselédei gondtalanul aluszszák jóizű álmaikat megszokott fekhelyeiken, addig ő gondoktól gyötörve álmatlanul hányódik ágyában, töprengve, tervezve, hogy gazdaságát íentarthassa és kötelezettségeinek eleget tehessen. Hát a t. szocziálista vezérek elérték működésükkel azt, hogy ma már a gazda és cseléd egyenlő, a gazda gondja megmaradt, a cseléd nyugalma elszállt. Meglepte őt egy eddig ismeretlen vágy, kevesebb munka szolgáltatása mellett vagy talán munka nélkül a magasabb munkabér utáni vágy, az e vágyak kielégithetlensége miatti elkedvetlenedés és meglepte őt az apostolai tanításai szerint az e vágyak kielégítésének útjában álló gazdája elleni gyűlölete, elveszett lelki nyugalma, megingott hite Istenében és elveszett vigasztalása a vallásban. Egy szomorú vigasztalása még is van, az a szomorú vigasztalása, hogy az ő nyomorúsága mellett rosszabbodott a gazda helyzete is és elszállott a gazdának is lelki nyugalma. Hány gazda fakad ki elkeseredetten, hogy felhagy a gazdasággal, nem megy teljesen a vagyoni romlásba, eladja földjét, küzködjön vele más. És tényleg, a régi birtokososztály, főleg a középosztály egyre pusztul, egyre fogy és helyébe jönnek uj birtokosok, néhány kis parasztföldmives, néhány idegen nagyúr és sok, igen sok földspekuláns. (Igaz! Ugy van!) Pedig az nem közömbös dolog, sem nemzeti, sem nemzetgazdasági, sem erkölcsi szempontból, hogy kinek a kezén van a föld. (Igaz! Ugy van!) Mert a ki nem érti, hogyan kell a földet a teljes termő erejének épségben tartása mellett, akként mivelni, hogy a legnagyobb hozadékot hozza, a ki nem érti, a ki át nem érti, hogy az ő mivelése alatt lévő föld egyszersmind az ő kezére bízott egy része a nemzeti vagyonnak, annak a^kezére az a föld nem való. (Igaz! Ugy van!) És aki járván a barázdák nyomán, a ki járván az eke nyomán, soha nem érezte, hogy a lábainál omló barázda ennek az édes magyar hazának az áldott földje, a melynek rögét apja verejtéke, sokszor vére öntözé, annak a kezére ez a föld nem való. (Tetszés és helyeslés.) Es a ki a föld növelésében fáradságának megfelelő gyümölcsén kívül egyúttal gyönyörűségét is meg nem találja, a ki annak terményeit, zöldelő füvét, nyíló virágát és hullámzó kalászát csak értékelni tudja, de nem szeretni is, annak a kezére ez a föld nem való. (Tetszés és helyeslés.) Mindezek alapján én remélem azt, hogy a részletes tárgyalás során oly módosítások fognak történni e törvényjavaslaton, a mely ennek a középosztálynak a terhein könnyít és annak megélhetését lehetővé teszi. Ebben a reményben ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Tetszés és helyeslés.) Várady Károly jegyző: Kelemen Samu! Kelemen Samu: T. képviselőház! (Halljuk! Hall juh!) Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása a különlegesség jellegének jegyében folyik. A többség pártjai e törvényjavaslat részletes tárgyalásának elnapolását már eleve elhatározták és ezzel szinte akaratlanul is oly útlevéllel látták el a törvényjavaslatot, a mely a letelepedni készülő idegent, a ki a magyar törvénytárba való felvételét kéri, már eleve nem teljesen megbízhatónak tünteti fel. Maga a vita is nemcsak az ellentéteknek, de az egyoldalú különleges álláspontoknak az összeütközését mutatja fel. A képviselőház tagjainak egy része kizárólag a gazdák álláspontjáról bírálta a törvényjavaslatot, tagjainak másik része pedig kizárólag a cselédek nézőjiontjáról vizsgálta a törvényszakaszok rendelkezéseit. De a legkevesebben bírálták meg azt annak az egyetemes nemzeti szempontnak a tekintetéből, a melybe minden egyéb különleges szempontnak bele kell olvadnia. Az ekként megindult vita folyamán azután disszonáns akkordok is hangzottak fel, a melyek azzal az igénynyel léptek fel, hogy ők a jövő zenéje, holott jórészben a múlt, a legrégibb múlt melódiái voltak csak. Jelszavak hangzottak el, a melyeknek épen az a veszedelmök, hogy nem mindig azt jelentik, a mit a szavak mondanak. Sőt zászlóbontásról is esett szó, még pedig egy igen t. képviselőtársam részéről, holott azt hiszem, hogy ez sem nem czélszeríí, sem nem időszerű, sem nem helyes, mert az efféle zászlóbontásnak közvetlen eredménye gyanánt egy dolog mutatkozik legelőször: a bomlás. Mindezek után, kiméivé a ház idejét, röviden rátérek magának a törvényjavaslatnak az ismertetésére. (HalljuJc! Halljuk!) E törvényjavaslatnak, t. h alapgondolata, hogy a régi patriarchális viszony a gazda és a cseléd között megszűnt. Ennek p, viszonynak megszűnését nem érzelmi okokban kell keresni, Okai elsősorban gazdasági jellegűek. Közrehatottak egyéb okok is: az olcsó közlekedés, a mely a falu lakosságát közel hozta a város népességéhez, az általános hadkötelezettség, a mely a vidék népét épen a legfogékonyabb ifjúság idejében hosszabb időre kötötte le nagj^obb vidéki központokban, a művelődés terjedése, az általános kötelező népoktatás behozatala, a mely az elméket felvilágosította és az embereket arra indította, hogy a maguk sorsa felől gondolkozzanak, összehasonlítást tegyenek azok között az életviszonyok 31*