Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

212 158. országos ülés 1907 asszonyhoz több bizalma van; hát akkor természetesen eszeágába sem juthatott neki, hogy a cselédjéhez hivasson orvost. Ezekre nézve tehát kétségtelenül uj az az intézkedés. Tekintettel azonban arra, hogy ezeknek a kisgazdáknak rendszerint kevés cselédjük van és a legtöbb cselédjük nőtlen fiatalember, a ki tehát erős, egészséges, betegségeknek kevésbbé van kitéve, mint az asszonyok vagy a fejletlen gyermekek, ennélfogva remélem és hiszem, hogy a kisgazdákat ez a megterhelte tés valami súlyosan sújtani nem fogja. Hanem súlyosnak tartom ezt az intézkedést egyes vidékekre nézve más szempontból. Mert ha igaz az, t. képviselőház, a mit az Országos Magyar Gazdasági Egyesület emlékiratában, mely erre a törvényjavaslatra vonatkozik, mond, hogy t. i. az országnak néhány száz körzetében a körorvosi állás betöltve nincs: akkor elő fog állni az a nagyon súlyos teher, hogy az orvosért igen nagy távolságokra kell menni, a mi tekintetbe véve azt, hogy a cselédeknek rendszerint nagyon sok gyermekük szokott lenni és hogy a gyermekek és az asszonyok között fordul elő a legtöbb betegedési eset, — igy tehát nagyon gyakran lesz szükség arra, hogy nagy távolságokra küldjenek orvosért — meglehetősen súlyosan fogja érinteni azon vidékeknek gazdáit, a hol, mint már mondtam, a körorvosi állás betöltve nincs. E tekintetben tehát nekem elsősorban is az a kifogásom a törvényjavaslat ezen intézkedése ellen, hogy korábban jött, mintsem az egészségügy országszerte szerveztetett volna. A súlyos terhet pedig abban látom, hogy az a törvényjavaslat olyan közegészségügyi szervezetet feltételez, a milyen a valóságban nem létezik. (Igaz! Ugy van !) Ennek következtében igazságtalanul és saját hibájukon kivül egyes vidékek gazdái ezen gyógykezelési költségek által súlyosan lesznek terhelve, mig más vidékek gazdái, azok, kiknél ott van a körorvos a közel szomszédságban, e súlyos tehertől mentesek lesznek. Másrészt, t. képviselőház, őszintén megvallva, azt is nagyon sajnálom, hogy ez a gyógykezelési költség, mint kötelezettség, törvényben állapittatik meg. Sajnálom ezt abból a szempontból, mert ezáltal a gazda és a cseléd közötti viszonynak egy eddig fennállott igen értékes erkölcsi momentuma vész el. Mert eddig kötelezettség nélkül megtették a gazdák azt, hogy gyógykezeltették a cselédeket, gyógykezeltették cselédeiknek a gyermekeit és feleségeit is, bár erre a törvény nem kötelezte őket. Sőt az 1876 : XIII. t.-czikknek azt a — nézetem szerint inhumánus — intézkedését, a mely szerint a gazda jogosítva volt, az eddigi törvény alapján, a beteg cselédnek bérét a betegség tartamára levonni: soha nem hallottam, hogy valahol alkalmazták volna. májas 23-án, csütörtökön. A gazdák és a cselédek között fennállott, eddig erkölcsi alapokon nyugvó viszonynál fogva is a gazda önként erkölcsi kötelességének tartotta a cseléd egészségéről való gondoskodást. Láttam magam akárhány esetet, hogy a mikor a földbirtokos kastélyába megérkezett a híre annak, hogy egyik vagy másik cselédnek a felesége vagy a gyermeke veszélyesen beteg, a mikor tisztában voltak azzal, hogy veszély van, hogy akkor azon néhány órai késedelem alatt is, a meddig eltart az orvos megérkezése, elrendelték bizonyos háziszereknek, bizonyos u. n. első segélyeknek alkalmazását. Szóval a gazda törődött a cseléd családtagjainak az egészségével. Az uj törvény ezzel szemben egy végrehajtás utján is érvényesithető kötelességet ró a gazda vállaira és azt az erkölcsi momentumot, a mely eddig fennállott, tökéletesen megszünteti. Nagyon lehet tartani attól, hogy ez is a cseléd és a gazda közötti jó viszony elhidegüléséhez fog vezetni. A gazda ugy fogja a jövőben felfogni a dolgot: én megteszem azt a kötelességet, a melyre engem a törvény kötelez és azontúl nem törődöm vele. Akkor azután igen sokszor a törvény azon intézkedésének, mely — megengedem — a legjobb intenczióból származik, épen a cselédekre nézve káros következményei lesznek. A vidéken ugyanis nem olyan könnyű orvost szerezni, mint a fővárosban, vagy más nagyobb városokban. Hányszor megtörténik az, hogy késő este betegszik meg valaki! Járhatlan utak vannak, lehetetlen bármiféle igát reggelig elindítani, és az éj sötétjének nekimenni. Ha beküldenék is abba a legközelebbi városba a kocsit, az orvos nem volna hajlandó ilyen nyaktörő utakon, koromsötétségben kijönni. Ott tehát első és gyors segítségre van szükség, és ilyenkor igen becses volt az a patriarchális viszony, a mely eddig a cseléd és gazda közt fennállott, és a melyet ez a törvényjavaslat tökéletesen tönkre fog tenni. Ezenkívül akkor, mikor a cselédet a gazda megfogadja, tulajdonképen csak azt a cselédet látja, és nem látja az ő családtagjait, tehát nem tudja, hogy milyen terhet vesz magára a cseléd felfogadása által. Lehet, hogy az a beszegődött cseléd egy szép, egészséges szál ember, és van neki néhány csenevész, folytonosan betegeskedő gyermeke, ugy hogy azoknak az óv legnagyobb részében folytonos orvosi kezelésre van szükségük. Emiatt természetesen a felfogadott cselédet visszautasítani nem lehet. Ennélfogva én azt tartanám kívánatosnak, hogy a gyógykezelési kötelezettség, ha már a gazdára akarjuk azt róni, a mit én szintén nem tartok egészen helyesnek, — erről azonban majd később fogok szólni — csak abban az esetben terhelje kötelezőleg a gazdát, ha a cseléd már második szolgálati évébe lép. Ez által én azt kívánnám elérni, hogy a cseléd is iparkodjék azt a helyet megbecsülni, a melyen