Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-157

257. országos ülés 1907 május 17-én, pénteken. 205 legalább ne kodifikáljuk az egyenlőtlenséget, ka az élet már meg is teremt ilyent az egyes emberek között. Nem tudom, kicsoda és nem tudom, hogy mikor, de olvastam, hogy a porosz törvényre hivatkozott, hogy ez ott még most is megvan. Hát igenis, megvan az 1810. évi november 8-ikán kelt porosz törvényben és megállapíthatjuk, hogy ugy az 1876. évi törvénynek, mint a most előttünk fekvő törvényjavaslatnak erre vonatkozó intézkedései szórói-szóra egyező fordításai az 1810-ben kelt porosz törvény 78-ik §-ának. Gr. Esterházy Móricz: Nem áll! Pető Sándor: Méltóztassék ellenőrizni, ezért idéztem pontosan. Csakhogy egyet elfelejtettek, a kik nekünk az 1810. évi porosz törvény intézkedéseivel érvelnek. Azt t. i., hogy ezt a parcziális törvényt a német büntetőtörvénykönyv már régen hatályon kivül helyezte. A ki azt állítja, hogy a cseléd a rajta esett sértésért orvoslást ne kereshessen, nem ismeri a német büntetőtörvényt sem, mert ez intézkedést már rég elejtette a büntetőtörvénykönyv. Mezőfi Vilmos : Mit szól ehhez az előadó ur ? Pető Sándor : De ha már példa kell, t. ház, hiszen olyan kedves intimitásban vagyunk Ausztriával és ennek az intimitásnak a szálai a függetlenségi párt uralma alatt sem lazultak meg, hát miért nem hoztak nekünk osztrák példát ? Az 1877. évi osztrák cselédtörvény egy szót sem szól ezen becsületsértési szabadalomról és nem szólnak egyéb német törvények sem, pl. a württembergi cselédtörvény sem. Akkor miért hozzák ide épen az 1810-ik évi porosz törvényt, a melynek ebbeli intézkedését a büntetőtörvény rég hatályon kivül helyezte. Azt hiszem, ezen a már agyonkritizált javaslaton találok mégis egyetlenegy kis szigetet, egy olyan kérdést, melyre felszólaló t. képviselőtársaim még nem mutattak rá. Nevezetesen azt a tételt vagyok bátor felállítani, hogy e törvény 3. és 46. §-ai a gazda részére a testi bántalmazás szabadságát is megadják. Az igen t. miniszter ur indokolásában valóságos medáliát csinál magának abból, hogy kiküszöböli a testi bántalmazás jogát, annyival inkább, mert a tisztességes gazda ugy sem bántja cselédjét. Hát nem küszöböli ki, sőt törvénybe iktatja. Nevezetesen a törvény 3. §-a a 18 éves cselédet a gazda házi fegyelme alatt tartja, a 46. §. szerint pedig csakis a gazda fegyelmi hatósága alatt nem álló cseléd, tehát a 18 éven felüli hagyhatja el szolgálatát testi bántalmazás esetén, vagyis kereshet magánjogi viszonylataiban orvoslást a szerződéses viszony felbontásával, de a 18 éven aluli nem. Ha még figyelembe veszszük a büntetőtörvény 313. §-át, a mely büntetőjogi oltalmat sem ad az ily módon a házi fegyelem körében testileg bántalmazott cselédnek, akkor, azt hiszem, meggyőződhetik mindenki, hogy ez a törvénynek egyik legigazságtalanabb és leginhumánusabb intézkedése, mert nemcsak, hogy büntetőjogi következményeket nem fűz a házi fegyelem gyakorlása közben elkövetett bántalomhoz, hanem még azt a jogot sem adja meg a cselédnek — nem mondom, hogy ez mindig elő fog fordulni, de előfordulhat egy rossz gazdánál nap-nap után — vagy az ő törvényes képviselőjének, hogy legalább magánjogi téren, a szerződés felbontása által keressen magának orvoslást. Tehát a 46. §. h) pontjának erre vonatkozó intézkedését mindenesetre meg kell változtatni. Návay képviselő ur a javaslat ellenzőinek azt mondta, hogy rosszhiszemű az a bírálat, mely egyszerűen előveszi az uj törvényjavaslat szakaszait és kipéczézi ennek hiányait, s arra hivta fel azokat, a kik jóhiszemű bírálók nevére tartanak igényt, hegy vegyék elő a régi 1876-os törvényt, tegyenek összehasonlításokat és állapítsák meg, hogy nem javultak-e a viszonyok mindenben, hogy nem változtak-e a cselédek előnyére az intézkedések. A földmivelésügyi miniszter ur már követte ezt a fölhívást és rámutatott a javaslat azon intézkedéseire, a melyek kedvezőbbek, mint voltak a hasonló intézkedések az 1876-iki törvényben. A munka ezen részét most tehát felesleges volna elvégezni. Én követem Návay képviselő felszólalását és utasítását, bár az nem kötelező, mert elvégre harminczegy év után talán más igényekkel lépünk fel egy szocziális törvényjavaslattal szemben, mint 1876-ban léptünk, különösen akkor, a mikor ennek a régi törvénynek drákói és krudélis intézkedéseit amúgy is lekoptatta már az élet. (Mozgás baljelől.) De felveszem ebben a tekintetben is a kritikát és állítom, hogy a törvényjavaslat igen sok intézkedésében rosszabb az 1876-iki cselédtörvénynél. Mindjárt rá fogok mutatni. (Zaj baljdől.) Először is itt hangsúlyozni kívánom azt, hogy kár olyan nagy érdemet faragni és kovácsolni abból, hogy szívesek voltak a pénzbüntetésnek 600 vagy nem tudom hány száz koronás tételeit mérsékelni, ugy hogy ma a maximális büntetési tétel csak 100 korona. Még ez is sok, viszonyítva egyéb országok hasonló intézkedéseihez; pl. a mintának vett porosz törvény 10 tallérban, az osztrák törvény 10 forintban szabja meg a büntetésnek maximumát. Tehát azt hiszem, hogy 100 korona még elég respektábilis tétel ezen összegekhez képest. Rámutatok röviden azokra a fogyatkozásokra, a melyek kedvezőtlenebb színben tüntetik fel a javaslatot a régi cselédtörvénynél. Itt van mindjárt az 1. §. Az 1. §. szerint a cselédek sorába vonja az ipari munkásokat is. A régi 1876-iki törvény 3. §-a a gazdaság körében alkalmazott ipari munkást egyenesen kivonta a cselédek köréből, ez a törvény pedig besorozza. Hogy helyes vagy nem helyes ez az intézkedés, arról nem vitatkozom, de mindenesetre kedvezőtlenebb, mint volt a régi törvényben foglalt rendelkezés. Bocsánatot kérek, van ám annak nemcsak gazdasági jelentősége, (Zaj. Elnök csenget.) például hosszú időre szóló szerződés, hanem még közjogi jelentősége is, hogy valaki, a ki alkalmazásban van, cselédnek minősíttetik-e vagy sem.