Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-157

204 157. országos ülés 1907 május 17-én, pénteken. Pető Sándor : Áttérek a törvényjavaslat egyes részleteire. (Haüjuk! Halljuk !) és szembeszállni próbálok azon érvekkel, melyeket azok részéről hallottam, kik a törvény]avaslatot elfogadják. Legrészletesebben e kérdéssel Návay Lajos képviselő ur foglalkozott, az ő kiindulási pontja azonban hibás volt. Túlságos szubjektivitással, túlságos jóhiszeműséggel bírálta el ezt a törvényjavaslatot, és igy nagyon természetesen helytelen konklúziókra jutott. Egy pár példával könnyű lesz ezt beigazolni. Azok, kik a törvényjavaslatot ellenzik, kifogást emelnek az ellen, hogy magánjogi viszonyokat szabályozó kérdésben megadjuk a vármegyéknek a szabályrendelet alkotásának jogát. Ezzel szemben mi Návay képviselő urnak érve és indoka ? Azt mondja, hogy az 1898: II. t.-czikkben is meg van a hasonló jog adva, hogy ő volt egy vármegye élén, hogy ő résztvett szabályrendeletek megalkotásában és az ő közreműködésével két kitűnő szabályrendeletet alkottak meg. Ez nem érv és nem kritika egy törvényjavaslat intézkedéseinek helyessége vagy helytelensége felett, mert Magyarországon 63 vármegye van. Ha tehát a t. képviselő ur arról akar meggyőzni engem, hogy a vármegyék jó szabályrendeleteket hoznak, akkor a 63 vármegye szabályrendeletével bizonyítson, de nem ezen szubjektív indokkal, hogy ő maga — ezt elhiszem és természetesnek is találom — résztvett egy jó szabályrendelet megalkotásában. Hogy tehát Csanád vármegyében jó szabályrendeleteket csináltak vagy fognak csinálni, az nem elég megnyugtató érv azok előtt, a kiknek kifogása van a 63. §. ellen. Azután elismeri Návay képviselő ur, hogy sérti a költözködés szabadságát a törvény 5. §-a, a mely az utlevólkérdésről szól, de megint egy szubjektív momentummal akarja lefegyverezni azokat, a kiknek kifogásuk van a javaslat ellen és igy akarja megnyugtatni a saját lelkiismeretét is, azt mondván, hogy ha fontos érdekek fogják kívánni, hogy az a cseléd kivándoroljon vagy elköltözzék, majd elmondja a gazdájának, majd megegyeznek az iránt, hogy ne tagadja meg beleegyezését az útlevél kiadása tárgyában. Bocsánatot kérek, az 5. §-ban minderről egy betű sincs ; egy betű sincs arról, hogy fontos vagy nem fontos esetekben meg fognak egyezni vagy nem fognak megegyezni, hogy fontos esetekben kérheti a.cseléd a gazda beleegyezését; minderről semmi sincs itt; egyszerűen az van, hogy a gazda beleegyezése nélkül az útlevél Id nem adható. Az tehát megint egy szubjektív érv, hogy ő azt hiszi, hogy a gazdák és a cselédek egymás között békésen meg fognak egyezni. A 19. §. ellen emelt kifogásokat, a mely szakasz tiltja az idegenek befogadását, azzal tompítja le a képviselő ur, ami ebben a házban nagyon hatályos és kellemesen hangzik, hogy ez a gyakorlatban csak arra fog szorítkozni, hogy az izgatók ne ..jöhessenek a cselédlakásba, a majorba. Lehet, hogy az élet ilyen módon fogja ezt a szakaszt alkalmazni. .. Okolicsányi László: Eddig is megvolt! Pető Sándor : . . . reá térek arra is, azonban a szakasz nem igy szól, valamint nem fogadhatom el azt'sem érvnek, a mit már Návay képviselő ur is felhozott, hogy eddig is megvolt, hogy a régi cselédtörvény 43. §-a is intézkedik erről. Igaz, hogy intézkedik erről, de méltóztassék nekem megengedni, van különbség egyik törvény és a másik törvény között, már abból a szempontból is, hogy hozzászoktunk legalább az életben, hogy ez az 1876. évi törvény leginkább a házi cselédek ügyeit szabályozza. Nagy különbség az, hogy egy háztartási cseléd fogad-e látogatót, vagy a majorban elhelyezett cseléd, a kinek külön házban külön lakása van. Okolicsányi László : Ott veszedelmes ! Pető Sándor : De tovább megyek. A törvényjavaslat 19. §-a sokkal szigorúbb szövegezésében és értelmében, mint az 1876. évi törvény 43. §-a. Ennek a régi cselédtörvénynek 43. §-a azt mondja : »A cselédnek nincsen megengedve gazdája tilalma ellenére látogatásokat általában elfogadni, különösen pedig gazdája engedelme nélkül valakit éjszakára befogadni.« Mire vonatkozik ez ? Az előrebocsátott tilalom ellenére nincsen joga látogatót fogadni. A t. képviselő ur ugyan kilátásba helyezte, hogy a törvény részletes tárgyalásánál valami ilyenféle szöveget fog ő maga is kívánni, tény azonban az, hogy a törvényszakasz mai szövegezésében sokkal ridegebb, mint a régi cselédtörvény 43. §-a. Nagyon sokan beszéltek már a 33. §-ról is. Azt hiszem, a t. miniszter ur is azt kívánta, hogy ne általános szólamokat vessünk fel, hanem jelöljük meg egyenként a kifogásokat; felbátorított mindenkit arra, hogy jelölje meg a hibákat és majd ő szívesen orvosolja azokat a részletes tárgyalásnál ; tehát én is azok közé sorakozom, a kik megjelölik a törvénynek kirívó hibáit. Sokan beszéltek, ismétlem, a 33. §-ról, a mely az u. n. becsületsértési privilégiumot kodifikálja. Erre nézve azt mondta az igen t. képviselő ur, hogy azt ő maga is igen helytelennek találja ; ő maga is szeretné azt kiküszöbölni. De mindjárt enyhíti azt a szakaszt, azt mondván, hogy nem kell azt olyan tragikusan venni, a katonaságnál is látjuk azt, hogy a katonatisztnek más a fegyelmi joga, más a fegyelmi köre, a társadalmi köre, mint a közönséges katonáé. Hát az igaz, hogy látjuk, de nem helyes, hogy látjuk. En például sohasem fogom helyeselni azt, hogy van tiszti becsület és van közönséges becsület, és hogy a kettő között különbséget tesznek. Azért nem vagyok hajlandó — lehet, hogy túlzó vagyok e tekintetben — a legkisebb nüanszát sem elismerni annak a különbségnek, a mely az uri becsület és a munkásbecsület között van. Hallottam egy nagyon szerencsétlen indokolást is erre a kérdésre nézve, mely talán eléggé jellemző arra, hogy megfontolás tárgyává tegyék, ne hagyjuk-e ki egészen ezt a szakaszt é&