Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-157

200 157. országos ülés 1907 súlyos teher legyen ez, lehetetlen ezt a javaslatból kiküszöbölni, mert ez egy elsőrendű fontos kérdés, s e teher viselése alól a gazdát felmenteni nem szabad. (Helyeslés.) Egészen más szempontból birálandók el azok a terhek, a melyeket a törvény 28. és 32. §§-ai rónak a gazdákra. Ebben ón a legnagyobb fokú igazságtalanságot és az állam legnagyobb fokú szűkkeblűségét találom fel, a midőn a 28. §-ban — különösen figyelembe véve a mi közegészségügyi viszonyainkat — a kevésbbé tehetős gazdákat arra kötelezi, hogy gondoskodjanak a cseléd betegsége esetén felmerülő gyógyítási költségekről. (Zaj.) Kétségtelen, hogy Magyarországban a közegészségügyi viszonyok feltétlenül javulásra szorulnak. Kell törvényes intézkedésekről gondoskodni, és jDedig már ennek a törvényjavaslatnak keretében, hogy a társadalom ezen legelhagyatottabb, legszegényebb rétege, a cselédosztály gyógykezelésben, orvosi segélyben részesüljön, hogy a». közegészségügyi követelmények, legalább oly mértékben, a mily mértékben ez ezen törvényjavaslat keretén belül megoldható, velük szemben alkalmaztassanak. Mert nemcsak a kivándorlás viszi el a munkáskezeket és ritkítja meg a magyar népességet, hanem az igazán szomorú közegészségügyi viszonyok is, a melyek következtében épen ezen alsóbbrendű néposztályoknál hallatlanul nagy a halálozási arány. Gaal Gaszton : Hát a harminez perczentes bankok ? Pető Sándor: Nem tudom, mire czéloz a t, képviselő ur; engem nem zavarhat, mert mindig készen állok mindenre a válaszszák Nem tudom, miféle harminez perczentes bankokról beszél. Szíveskedjék a t. képviselő ur tudomásul venni, hogy sem 38, sem 8, sem semmiféle perczentes bankokban nem volt semmiféle részem és most sincs. Gaal Gaszton: A pesti közgyűlésen mást beszélt! Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék folyton zavarni a szónokot. Pető Sándor: Hogy a pesti közgyűlésen mit beszéltem, azt is megmondhatom, azonban ez nem érdekelheti a házat. Gaal Gatzton: Nem tartozik a tágyhoz! Pető Sándor: A legutóbbi öt évi statisztika szerint Magyarországban elhalt 560.921 ember közül 56% nem részesült orvosi segélyben. Magyarországban körülbelül 80.000 újszülött hal el évenként, több mint 89.000 vész el tüdővészben, 50.000 ragályos betegségben. Ismétlem, hogy ezek olyan állapotok, a melyek azt mutatják, hogy a törvényjavaslat 28. §-ára égető és sürgős szüksége van az alsóbbrendű néposztálynak, a nélkül azonban, hogy ez különösen •á kisgazdák megterhelésével járna, mert a közegészségügy elsőrendű állami feladat és az állammájus 17-én, pénteken. nak volna kötelessége ezen alsóbbrendű néposztályok gyógykezeléséről való ellátásáról gondoskodni. Hasonlóképen indokolatlan megterhelésnek találom azt, a mely a 32. §-ban foglaltatik, a a mely az iskoláztatás költségét kívánja a gazdákra áthárítani. Ez nemcsak indokolatlan, de a törvényekbe is ütközik. Nevezetesen az 1868 : XXXVIII. t.-czikk a vagyontalan emberek iskoláztatásának költségét az állam és község terhére rójja, tehát nem tudom, szándékosan kívánnak-e ezen 1868-iki törvény alól kivételt tenni; de bizonyos az, hogy ez nóvum a mi jogrendünkben, hogy a gazdák, kis- vagy nagygazdák volnának kötelesek az iskoláztatás költségét viselni. Egész más az, ha erre az illetők önkéntesen vállalkoznak. Ha már az iskoláztatás kérdéséről beszélek, méltóztassék megengedni, t. ház, hogy felhívjam figyelmét a törvényjavaslat 3. §-ára, a mely arról intézkedik, hogy 12 éves gyermekek cselédnek szerződtethetők. Az 1868 : XXXVIII. törvényezikk 48. és 52. §-ai azt mondják, hogy 12 — 15 éves korig a gyermekekre nézve ismétlőiskolák kötelezők heti 2 — 5 órában. Semmi intézkedést sem találok a törvényjavaslatban, hogy ezen ismétlőiskolák betartassanak. Vásárhelyi Dezső : Benne van a törvényben! Okolicsányi Lászlő: Ismétlőiskola csak vasárnap van. Pető Sándor: Szívesen hozzájárulok, hogy az említett és általam is igazságtalannak talált terhek a gazdák vállairól levétessenek, de természetesen csak olyan módon, hogy azzal a munkások egyúttal megterhelve ne legyenek. Mert méltóztatnak talán egyetérteni velem abban, hogy ezen kulturális és közegészségügyi terheket, tehát quasi közterheket semmi körülmények között sem birja meg a cseléd a mai szűkös vagyoni viszonyai között. A földmivelésügyi miniszter ur által kiadott 1905. évi munkabér-statisztika adatai szerint komencziós, nős, tehát olyan gazdasági cselédek jövedelme, a kiknél épen ezen iskoláztatás és gyógykezelés költségei felmerülnek, beleszámítva a lakást és összes illetményeket, Magyarországon átlag 3 — 4—500 korona, igen kevés vármegyében éri el az átlagos évi jövedelem a 600 koronát és talán csak egyetlenegy vármegye van, a hol a 600 koronát meghaladja és egy pár törvényhatósági város. Ha ilyen anyagi viszonyok között élnek a gazdasági cselédek, akkor senki sem követelheti azt, hogy a mikor a gazdákról ezt a terhet leveszszük, azokat a cselédekre rójjuk. Feltétlenül szükséges, hogy ezen közjellegü és közérdekű terheket az állam vegye át. Képviselőtársaimnak, a kik a javaslat ellen beszéltek, szemrehányást tettek, hogy egyoldalú szempontból bírálták el a kérdést. De én ezt a szemrehányást igazságtalannak találom. Mert méltóztatik tudni, az előadó ur is hivatkozott