Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-157
184 Í57. országos ülés 1(107 május 17-én, pénteken. Politikai szempontból ítélve meg ezen törvényjavaslatot, a koaliczióval kívánok foglalkozni s a midőn ezt teszem, legyen szabad a t. házat arra emlékeztetnem, hogy a mikor először voltam bátor ezen képviselőházban felszólalni abból a czélból, hogy pártom állásfoglalását jelezzem ezen politikai alakulattal szemben, kijelentettem, hogy inig egyfelől nem fogunk tartózkodni attól, hogy megadjuk a lehetőséget arra nézve, hogy ezen kormány megszerezze magának alkotmányos utón azon kormányzati eszközöket, a melyek arra szükségesek, hogy meg legyen részére adva az időbeli a lehetőség arra, hogy vállalt politikai kötelezettségeinek eleget tegyen, másfelől nem fogunk akadályokat gördíteni az elé sem, hogy azon, az ország minden lakosára nézve egyaránt üdvös, törvényes intézkedéseket meghozhassa, a melyek a kormány átmeneti jellegével összeegyeztethetők s a melyek a trónbeszédben foglaltattak. Ehhez képest méltóztatnak emlékezni, hogy mi ellenzéki álláspontunkból kifolyó, általános visszautasító állásfoglalásunktól eltekintve, sem a költségvetés, sem a többi állami szükségletek megszavazásának útjába lényeges akadályokat nem gördítettünk. (Mozgás.) Egy hang: Nem tudtak! Maniu Gyula: Megmutattuk nem egyszer, hogy ha akartunk volna, tudtunk volna számbavehető akadályokat gördíteni az önök útjába, — sőt méltóztatnak emlékezni, hogy az egyes törvényes intézkedések meghozatalához szavazatunkkal magunk is hozzájárultunk minden olyan esetben, a midőn oly intézkedések meghozataláról volt szó, a melyek az állam általános gazdasági jólétére vagy egyáltalában valami jóléti intézkedésre vonatkoznak, épen azért, hogy lehetővé tegyük azt, miszerint a kormány vállalt kötelezettségeinek minél hamarább és minél biztosabban eleget tehessen. Azonban, t. ház, minél jobban közeledtünk azon időjxmthoz, a mely időpontra a kormány vállalt politikai kötelezettségeinek teljesítését igérte, annál eró'sebben vert bennünk gyökeret az a hit. hogy ennek a kormánynak nincs komoly szándékában vagy legalább nincs meg benne a komoly szándék abban a mértékben, a mint azt joggal elvárhattuk volna, azon feladatok, azon vállalt kötelezettségek teljesítésére, a mely politikai kötelezettségek nemcsak minden kétséget kizárólag benfoglaltattak a trónbeszédben, hanem a koalicziónak azon folszólitásában is, a melyet a választókhoz intézett. Akkor tehát, a midőn én ennek a kormánynak és ennek az egész politikai alakulatnak eddigi ténykedéseire visszatekintek, legyen szabad azon benyomásomnak kifejezést adnom, hogy inkább egy régi épületnek körülfalazására irányuló törekvést látok, mint egy uj modern épület berendezésére, vagy akárcsak egy régi épületnek modern eszközökkel, a modern élet vívmányaival való ellátására és berendezésére irányuló törekvést. En azon intézkedésekben, a melyeket ez a kormány eddig tett és a melyekhez a képviselőház többségét alkotó pártok hozzájárultak, egy olyan bebiztositásfélét látok azon osztály és faj részére, a mely szerény véleményem szerint ebben az országban most még uralmon van, arra az esetre, hogy ha tényleg valamelyes mértékben és vonatkozásban ez a politikai alakulat mégis kénytelen lesz vállalt politikai kötelezettségeinek eleget tenni. Én, t. ház, ezen ténykedésekben nem az azok részére, de sőt azok ellenére való ténykedés bizonyos mozzanatait látom, a kiknek részére lett volna hivatva ez a parlament mindenekelőtt megnyitni az alkotmányos élet kapuit, hogy igy az alkotmányos élet sanczaiba belevigye a nemzet széles rétegeit. Épen azért, t. ház, a midőn ezen tartózkodó álláspontunkra visszatekintek, mindenesetre nagyon megfontolandó momentumként jelenik meg előttem az a tény, vájjon nem követünk-e el mi, ezen parlamentnek egyedüli ellenzéki pártja esetleg bűnt azok ellen, a kiknek részére a parlament kapuit megnyitni hivatva voltunk akkor, a mikor továbbra is tartózkodó álláspontra helyezkedünk a kormány és ezen politikai alakulattal szemben. (Mozgás balfelöl. Halljuk!) Olvastam nem régen egy igen érdekes rövid, de nagyon tanulságos tanulmányt, a melyben többek között az van mondva, hogy vannak emberek, a kik fáradtan születnek és ezen fáradtságnak az oka nem fizikai, hanem átöröklött tulajdonság, a mely olyan lelki állapotba helyezi őket, a mely képtelenekké teszi őket arra, hogy az élet nagy problémáival szemben, a melyeket különben felismernek, a küzdelmet felvegyék. Épen azért ezen lelki meghasonlottság arra kényszeríti őket, hogy az élet apró, csekély, kis cselekedeteiben morzsolják le életük napjait. Midőn ennek a kormánynak ós ennek a politikai alakulatnak a helyzetét tekintem, nekem az a benyomásom, hogy körülbelül hasonló lelkiállapotban van ez a kormány és az azt támogató politikai alakulat. Ez a kormány és az igen t. koaliczó, azon tagadhatatlanul magas elmék és tekintélyes tehetségek következtében, a melyek, a kormányban és a koaliczióban részt vesznek, látják az élet uj és nagy problémáját, látják, hogy a nyüzsgő, a modern élet összeroppantja a régi kereteket és látják annak szükségességét, hogy ezen modern életnek megfelelően rendezzék be ezen ország és ez ország lakosainak életmegnyilatkozását; azonban, t. ház, a faj- és osztályuralommal való átöröklött megterheltség következtében nem tudják elhatározni magukat arra, hogy ezen nagy és fontos, modern problémáknak tényleg eleget tegyenek, hanem nem kicsinyelhető erejüket és tehetségeiket arra használják
