Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-156
170 156. országos ülés 1907 május 16-án, csütörtökön. büntető novellát nem az igazságügyminiszter ur, hanem a földmivelésügyi miniszter ur nyújtja be ezzel a javaslattal és ráadásul elkereszteli ezt a szeretet törvényének, (Derültség.) Nem érdekes-e az, hogy a miről folyton hallunk beszélni és a mit a törvényjavaslat indokolása is kiemel, hogy ez a javaslat nem egy elméleti bürokratikus csiná'mány, hanem ez a való életből meriti a maga oszlopait, ez a való életet és az életben megtörténő eseményeket teszi figyelmének tárgyává; nem érdekes-e, hogy mig — mondom — igy beszélnek a javaslat védelmezői és a javaslat indokolásában is kifejezést nyer ez az elv, valóságos jogászi képzettséget tételez fel a javaslat ugy a gazdánál, mint a cselédnél. Mert j3éldául a különböző és eltérő határidőknek tudása, nyilvántartása és megtartása fontos lehet egy ügyvédi irodában, fájdalom, igen fontos lehet egy végrehajtónál. De hogy egy cseléd például tudja azt, hogy ha két hónappal szerződésének lejárta előtt nem mond fel, akkor ez a szerződés automatikusan meghosszabbodik, a mint azt a javaslat 40. §-a megállapítja és hogy megtörténhetik, hogy ha a jövő évre nem mond fel, akkor megint egy évvel meghosszabbodik és azután megtörténik, hogy ez megy egész a végtelenségig, azaz egész életének a fogytáig . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassanak csendben lenni a képviselő urak, mert kénytelen lennék névszerint az illetőket megnevezni. Bródy Ernő : Bocsánatot kérek, méltóztassék akkor azt az ispánt és azt a cselédet valamely jogi fakultásba is beíratni, (Nagy zaj.) mert jogászi gondolkodás, jogászi logika is kell ahhoz, hogy ebből az ártatlannak tetsző rövid kis 40. §-ből az életfogytiglanig való lekötöttség jogát megállapítsa. (Nagy zaj és ellenmodások.) Benne van a törvényben, tessék elolvasni. (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget): Ne méltóztassanak a képviselő urak türelmetlenkedni. Mindenkinek jogában és módjában áll, ha rákerül a sor, megczáfolni a képviselő urat. Méltóztassanak a szólásszabadságot tiszteletben tartani. Bródy Ernő: T. képviselőház! Egyáltalán ez a javaslat a jog eszméjét számos helyen degradálja a kiváltságnak jogává. A magánjogot lerontja maga a törvény, mikor a magánjogi szabályokba avatkozik, a javaslat 66. §-a pedig felhatalmazza a hatóságokat arra, hogy a magánjogi jogviszonyok tekintetében ujabb rendelkezéseket és szabályrendeleteket hozzanak. Tehát a helyzet igy áll, hogy először jön a törvény a magánjog területén, másodszor a szabályrendelet és csak harmadszor van a magánjog, köznyelven szólva a polgári jog alkalmazása. Akkor, mikor a 1848-as törvényalkotás a jogegyenlőség elvét mondja ki és akkor, mikor különösen a magánjog terén akarták elérni, hogy a polgárok, az emberek épen polgári jogukban, polgári minőségükben, polgári életükben közös szabályok alá tartozzanak, ez ismét visszaesést jelent a 1848-as elvekkel és eszmékkel szemben. De azonkívül a szabályrendelet alkotásának joga ellentétben van jogfejlődésünkkel is, a mely mindig perhorreskálta azt, hogy rendeletekkel kormányozzanak, mert jól tudta, hogy a rendeletek mindig a hatalomnak, az önkénynek szolgálatára vannak. (Zaj.) Hát a hatáskör rendezésének kérdésében nem szolgál-e a javaslat kiábrándulásul azok részére, a kik a jogállam eszméjének hívei? A jogállamnak nem a legelemibb követelménye és eszménye-e az, hogy a közigazgatás választassák el a bíráskodástól, hogy a közigazgatás csak adminisztráljon, jogi kérdésekben pedig mondjon ítéletet a független bíró ? Ez a javaslat a közigazgatási tisztviselők hatáskörét, a közigazgatási tisztviselők bíráskodását kiterjeszti jogi kérdésekben és kiterjeszti ezt akkor, a mikor nincs meg az a szolgálati pragmatika, a mely egyedül adna módot és lehetőséget a közigazgatási tisztviselőknek arra., hogy a reájuk való befolyásoktól függetlenítsék magukat. A javaslatnak organikus hibája különben is az, hogy nincsen összhangban azokkal az organizmusokkal, a melyekkel összefüggésben kellene lennie, hogy megközelítőleg egy egészet képezzen. Ennek a javaslatnak, a mint beszédem elején kiemeltem, organikus összefüggésben kellene állani a munkásoknak betegség és baleset elleni biztosítása kérdésével, összefüggésben kellene állani, főleg a közegészségügy reformjával, különösen^ pedig a körorvosi intézmény létesítésével. Összefüggésben kellene lenni pedig azért, t. képviselőház, mert a kisgazdák, a kiknek szempontjára én is nagy súlyt helyezek, a kisgazdáknak a szempontjából sem jó ez a javaslat, a mely az illető szakaszban megállapítja azt, hogy a kisgazdának, de általában minden gazdának fuvart kell küldenie a beteg megvizsgálására. Ez pedig, t. képviselőház, a mikor messze esik az az illető orvos, 25 — 30 vagy 40 kilométer távolságra, — mert Magyarországon fájdalom, igy vannak megállapítva a körorvosi területek, ugy hogy sokszor 40 kilométernyire sem találnak orvost — a mikor azt a szerény viszonyok között élő kisgazdát arra kényszeríti a törvény, hogy fuvaron kell szállítania naponta egyszer, vagy többször is 40 kilométer távolságról az orvost, ez, azt hiszem, a kisgazdára rendkívüli és elviselhetetlen terheket ró. De nem megoldás e tekintetben a földmivelésügyi és ugyancsak a munkásügyi bizottság módosítása sem. Ez a két módosítás azt czélozza, hogy annak a kisgazdának, a ki 200 koronánál kevesebbet adót fizet, engedtessék meg, hogy az orvosszerekért fizetett összegeknek a felét a cselédbérből levonhassa. Ez nem méltányos, sőt igazságtalan dolog a cseléddel szemben. (Helyeslések.)
