Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

156. országos ülés 1907 május 16-án, csütörtökön. 169 László azt mondta, hogy a megtorlás szellemében látja a javaslat legnagyobb hibáját, Visontai Soma t. képviselőtársam pedig, mondhatom, sokkal eró'sebb, súlyosabb kifejezésekkel traktálta a javaslatot, különösen a középkorhoz viszonyítva, és a középkor szempontjából, mint a hogy én, ki lehetőleg objektív igyekezem lenni, tárgyalom a kérdést. Mondom, t. képviselőház, szükségem volt ezeknek az előzményeknek előadására, szükségem volt erre a kerülőre, hogy megmondjam, hogy én a szabadelvüpárt munkásvédelmi irányzatából nem kérek, nem kérek abból a munkásvédelmi irányzatból, annak jótéteményeiből, a mely 30 évi uralom alatt csak két alkotást tud felmutatni a mezőgazdasági munkások védelme terén, az egyik az 1876-iki cselédtörvény, a melylyel bevezette, a másik pedig az 1898-iki, a melylyel befejezéshez közel juttatta a maga önző, rideg párturalmát. ; Eu nem kérek ebből a javaslatból, és ennek a rendszernek jótéteményeiből, nem kérek még akkor sem, ha a humanizmus köpenyegében jelenik meg, mert hozzá vagyunk szokva, hogy a szabadelvüpárt jogfosztásai mindig a humanisztikus köntöst öltötték magukra. Most már, t. képviselőház, e kitérő után elérkeztem magához a javaslathoz, elérkeztem magának a javaslatnak bírálatához. Kikre vonatkozik tulaj donképen a javaslat ? Az aratókról van már külön törvény. Épen az 1898 : II, t.-cz. szól az aratókról, és én azt hiszem, hogy már előbbi előadásomból is kiviláglik, hogy milyen véleményben vagyok a törvényről. Más kérdés azután, hogy bármilyen legyen is véleményem épen az aratási munkásokra, a gazdasági munkásokra vonatkozólag, más kérdés az, hogy ón is kimondhatom véleményemet, hogy az aratási időt egy rendkívüli nagy periódusnak tartom a gazdasági életben, a mely annyira kiemelkedő, rendkívüli jelentőségű és fontosságú, hogy erre nézve elismerem a jogosultságot, hogy az állam az egy évi termelés gyümölcsét a lehetőség határain belül a maga polgárai számára mindenáron megvédeni igyekezzék. Elismerem ezt, de ugyanakkor az is a nézetem, hogy csendőrökkel és börtönökkel az államnak érdeke alkalmasan nem biztositható. (Mozgás. Sálijuk! Halljuk! Elnök csenget.) És, t. képviselőház, itt épen magának a t. miniszter urnak egy beszédére kell hivatkoznom, a melyből azonban egészen más tanulságot vonok le, mint ő. A t. földmivelésügyi miniszter ur idei budget-beszódében előadta, hogy kerekszámban egy millió emberre van szükség az aratásnál, előadta, hogy az 1906. évi aratás-sztrájkban résztvett — Torontálmegyét kivéve, honnan adatokat nem kaphatott — 14.791 munkás egy millió arató közül. Ezek közül, mielőtt a hatóságnak ítéletet kellett volna mondania, békésen KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IX. KÖTET. felvette a munkát 10.632. El kellett ítélni szerződésszegésért az 1898: II. t.-ez. alapján 5095 munkást. A törvény 69. §-a alapján az 5095 munkás közül 4159 felvette a munkát, e szerint, így fejezi be a földmivelésügyi miniszter ur, a hires pogány eljárás abból áll, hogy az egymillió arató közül tényleg be lett zárva 935. Hát én erre azt mondom, hogy érdemes egy 20 millió lakosságú országban 935 emberre olyan törvényt hozni, a mely csak a keserűséget fokozza, de eredményt elérni nem képes ? (Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Bródy Ernő : Nem akarok az aratás kérdésénél időzni, mert itt tulajdonkép nem erről van szó. De fájdalom — én szeretném, hogy legyen a gazdáknak minél többször aratása és pedig jó aratása — nem mindig van aratás; ez a javaslat pedig nem az aratómunkásokról, hanem az éves cselédekről szól és ha néhány hétig ilyen rendkívüli körülményre való tekintettel lehet rendkívüli intézkedéseket is tenni, a melyeknek jogosultságát én nem ismerem ugyan el, de mégis elfogadhatónak tartom esetleg az állam érdekéből, — de mikor nem néhány hétről, hanem néhány évről, több évről, esetleg életfogytiglanról van szó, akkor azokkal az éves cselédekkel nem lehet ugy elbánni, mint az aratómunkásokkal. Figyelembe kell venni a különbséget az aratők és az éves cselédek között. És ha engem nem ismernek el szaktekintélynek ezen a téren, akkor talán el fogják ismerni tekintélynek gr. Károlyi Sándort, a ki az 1898: II. t.-cz. tárgyalásánál, a mely az aratómankásokról szól, a következőket mondja (olvassa): »Ha mi az aratás és hordás főmomentumát meg kívánjuk védeni, még pedig igen szigorú intézkedésekkel, ebből nem következik az, hogy a szigorú intézkedéseket mindenféle más földmivelési munkára is alkalmazzuk, mely az aratással semmiféle összefüggésben nincs. A mi a szabadságvesztés-büntetést illeti, azt minden más esetben, a mi nem aratás és nem hordás, nem alkalmaznám«. Ezt mondta gr. Károlyi Sándor 1898-ban az 1898: II. t.-cz. tárgyalásánál. Már most kérdezem én, hogy végigvonul-e ezen elv, hogy t. i. csak az aratásnál és hordásnál kell ilyen rendkívüli módon eljárni, ennél a javaslatnál ? Ennek a javaslatnak egy bírálója, mondhatnám egy matematikusa kiszámította, hogy a javaslat 82 uj deliktumot, kihágást statuál, és tetejébe még ezenkivül szabályrendeleti jogot ad a törvényhatóságoknak, a melyek ezen szabályrendeletekben 82, 182 vagy 682 deliktumot állapithatnak meg. (Ellenmondás.) A kriminálisták már régen sürgetik az igazságügyminiszter urat egy uj büntető novella benyújtására. Én ugy látom, hogy ők rossz helyre adresszálták kérelmüket, mert az uj 22