Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-156
168 í56'. országos ülés 1Ü07 május ÍG-án ; csütörtökön. tése, amikor bekövetkezett az adminisztráció túltengése, csak azt vártuk hiába, hogy az állam gépezetébe beleontsük és belecsepegtessük azt a szocziális olajcseppet, a melyet épen gr. Apponyi Albert oly régen és oly sokáig sürgetett a szocziális bajok orvoslására. Hiába vártuk, ez nem történt meg, hanem előállottak az 1876-iki cselédtörvénynyel, a mely visszaesés volt az 1848-as eszményekhez és vívmányokhoz képest és mindazok, a kik életüket, pályájukat és közéleti működésüket az igazi demokráczia, az emberi humánizmus szolgálatában töltötték el, mindazok törhetetlen erélylyel küzdöttek e javaslat ellen. Irányi Dániel, a függetlenségi párt nagynevű elnöke haladt büszkén ezeknek élén, 0 e javaslatnak mindazon szakaszánál felszólalt, a mely az emberi ' jogokat és az egyéni szabadságokat sértette. Természetesen a hatalmat mohón élvezni kezdő szabadelvűpárttól ezért gyorsan megkapta a magáét; doktrinernek, elméleti embernek nevezték, a mely elnevezésen mindig kapva kapnak azok, a kik nem akarják megvalósitani azokat az elveket, a melyeknek hirdetése folytán jutnak fel épen arra a magaslatra, a honnan az elveket a gyakorlatba átvihetnék. Akadt egy szabadelvűpárti képviselő, a ki pláne filantrópnak csúfolta Irányi Dánielt. Irányi Dániel csendes rezignáczióval felelt és ép azon szakasz tárgyalásánál, a mely benne van ezen uj javaslatban is, a mely épen a becsületsértés szabadalmát statuálja, szólalt fel Irányi Dániel és mondotta a következőket (olvassa): »E1 vagyok ugyan készülve, hogy indítványom ismét le fog szavaztatni nemcsak, hanem ugyanazon képviselő, ki az imént filantrópnak csúfolt, ez alkalommal is ugyanezen czimet fogja nekem adni. Válaszul Vörösmarty »Bujdosó«-jával azt mondom: »Ez rajtam drága folt.« És engem ellenkezőleg ezen mostani tárgyalás — fűzte tovább — nagyon emlékeztet arra az időre, midőn a nemes táblabírák társadalmi rend felforgatásával fenyegettek, hogy ha a jobbágyak felszabadittatnak, hogy ha a földesúri jogok megszoritattnak, hogyha a földesurak fegyelmi joga korlátoltatik.«így beszélt 1876-ban Irányi Dániel, a függetlenségi párt elnöke. De a szocziális törvényhozás szünetelt Irányi Dániel működése után is és Irányi Dániel működése közben is. A szabadelvűpártnak kellett az idő a berendezkedésre és elhelyezkedésre ; kellett az idő a különféle kreatúráknak, beállítására a különböző hivatalokba. Szüksége volt erre a szabadelvűpártnak és eközben állandóan elfelejtkezett a népről, pedig voltak oly hangok, a melyek figyelmeztették a veszedelmekre, a melyek be fognak következni. Itt ül padjainkon Veres József kéjjviseló'társam, a ki a földmivelésügyi hudget tárgyalásakor tartott beszédében felemlítette, hogy 1884-ben tartott első képviselőházi beszéde alkalmával kijelentette és kifejtette azt, hogy az Alföldön széles körökben nagy az elégületlenség. Ennek ma már 23 éve. Itt van Gaál Jenő miniszteri tanácsos és műegyetemi tanárnak egy tanulmánya, a melyet felolvasott a Magyar Tudományos Akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottságában 1891-ben, tehát 16 évvel ezelőtt. Vájjon mit mondott ebben az előadásában Gaál Jenő? Mondta a következőket (olvassa): »Azon utolsó néhány évtized, mely alatt a kötelező iskolalátogatás, az általános hadkötelezettség, a közlekedési eszközök javulása és olcsósága behozatott, szükségkép átalakitólag hatott a munkásnépre is, mely megismerte a világot, saját emberi méltóságát, lelkülete és világnézlete nagyot változott; igényei és szükségletei tetemesen fokozódtak; keresete pedig ha általában javult is, ezzel lépést. nem tartotta Miután Gaál Jenő beszámol az alföldi munkászavargásokról, a battonyai véres zenclülésről és az orosházi lázadásról, azt mondja, hogy »kár volna az ilyen jó népért«. Pedig ha most hamarjában nem történik érdekében valami, egy nagy része el fog széledni, oly nagy a kivándorlási hajlam, hogy a népet alig lehet visszatartani. Gaál Jenő, a tudós ember ezelőtt 16 évvel, 189lJien megállapította, hogy a kivándorlási hajlam oly nagy, hogy a népet alig lehet visszatartani. Mondom, évtizedes tanulságok állottak rendelkezésre és a szabadelvűpártnak, ha nyitva lett volna a szeme és lett volna érzéke a nép bajainak ineggyógyitására, akkor kellett volna a szocziális törvényhozás terén cselekednie. De csak akkor cselekedett valamit, a mikor a baj a maga egész nagyságában jelentkezett, a mikor folytonosan megujultak a mozgalmak és 1897-ben kitört az aratósztrájk, akkor a szabadelvűpárti kormányzat benyújtotta a képviselőháznak a munkaadó és a mezőgazdasági munkásokról szóló törvényjavaslatot, az 1898. évi II. t.-czikket. Ezt az 1898 : II. t.-czikket a szabadelvűség lovagjai ismét nagy hozsannával fogadták, nagy hozsannával fogadták a szabadelvűség szabadalmazott lovagjai, ismét lenézték a doktrinereket. A doktrinereknek is meg kell hajolniuk a nemzeti érdek előtt, kiáltott fel a szabadelvűség egy nagy apostola, a szabadelvűpárt egy nagy bajnoka, Krístóffy József. A szuronyos demokráczia gyakorlati apostola, Krístóffy József tartotta a legnagyobb beszédet e javaslat mellett, és ő szükségesnek tartotta a nemzeti termelésnek biztosítása szempontjából a törvényjavaslatot, és ép ugy lenézte Krístóffy József a doktrinereket, a mint lenézték annak idején Irányi Dánielt szintén a szabadelvűek. És mi történt? 48-as szellemben, az 1848iki jogegyenlőség elvei alapján megvédelmezték ezt a javaslatot Rátkay László és Visontai Soma t, képviselőtársaim, a kik közül üátkay
