Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

május 16-án, csütörtökön. 160 156. országos Ülés 1907 mind általánosabbá is kezd lenni, mert hiszen széles körökben ugy az egyik, mint a másik oldalról erős mozgalom indult meg abban az irányban, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény ne váljék. Olyan áramlat leng végig az országon, a mely igazolja azt, hogy ez a törvényjavaslat sem az egyik, sem a másik érdekeltnek nem kell. A példák mutatják: vármegyék felírnak, gazdasági egyletek felírnak, a melyek ebben a tekintetben legjobban tudják az ő bajaikat és helyzetüket, de még a nép hangulatát is látom megnyilatkozni pl. egy olyan szimptomában, a mely megtörtént kerületemnek egyik igen nagy községében, a hol arra igyekeztünk, hogy a függetlenségi pártot szervezzük. Előkészítettük a dolgot, a végrehajtó-bizottságot megválasztottuk, az elnököt, alelnököt kijelöltük, s a mikor már csak a napot kellett kitűzni, hogy az alakuló gyűlést meg is tartsuk, akkor azt mondja az érdemes elnökjelölt: uram, mi nem csináljuk meg a függetlenségi pártot, a míg ezen a cselédtörvényen keresztül nem megyünk, mert ha ez a javaslat ugy, a mint van, törvénynyé válik, akkor mi válunk ki a függetlenségi pártból, akkor megyünk másikba. (Zaj halfelöl.) Nem tudom, talán nem a szocziálistákhoz akarnak-e menni ? Ezek csak jelenségek, de tény, hogy a munkások, a cselédek részéről is a lehető legnagyobb ellenmozgalom tapasztalható. Talán épen onnan kapták t. képviselőtársaim is azokat a felhívásokat, a melyekkel elárasztottak bennünket, számtalan aláírással kerületünkből, a hol látunk ismerős aláírásokat és egyéneket. Lehet, hogy ez mesterséges dolog, (Ugy van! balfelöl.) magam is annak tartom, sőt nem ijedek meg tőle legkevésbbé sem, és nem fogom követni azért utasításukat, mert azt mondják, hogy emlékezui fognak reá; mert hiszen az egyéni szabadság és törvényhozói meggyőződés sokkal erősebb és függetlenebb nálam, semhogy bármiféle nyomással képes volna engem az elfoglalt egyenes útról bárki és bármi is eltéríteni. Nagy György: Egyik oldalról sem kell a nyomásnak engedni. Fábry Károly: Hanem hogy milyen izzó a hangulat, milyen ellentétesek a felfogások ós milyen pressziót gyakorolnak az egyik és a másik oldalról is, sőt terrorizmust is, annak megvilágítására legyen szabad egyetmást elmondani. Itt van például a magyarországi szocziáldemokrata párt felhívása »a gazdasági cselédtestvérekhez*, a melyet terjesztett az ország minden részében. Ebben olyan dolgok vannak (olvassa) .* »Mikor ártatlan jobbágy embereket lekaptak a tíz körmükről és a földesúr mulattatására véresre korbácsolták őket, korbács helyett ma börtönt kaptok, ütleget a törvény engedelmével rónak ki majd rátok . . . Törvényt hoznak ellenetek az ezerholdasok, mert félnek tőletek. Fáj a bőrkabátosok zsebének, hogy egykét krajczárral nagyobb napszámot kell fizetni, rosszul esik nekik, hogy a kommencziót nem mérhetik rostaaljból és dühöngenek, hogy ti is emberekhez illő módon akartok élni.« Nem olvasom az egészet, csak szemelvényeket (olvassa): »Megrémültek, hogy sztrájkolni találtok . -. . Ez a törvény visszaállítja a jobbágyvilágot, ez a törvény a legnagyobb gazság, a melyet veletek el lehet követni, ennek a törvénynek ä neve: derestörvény.« Igazán legfeljebb csak azért lehet belőle idézni valamit, hogy lássa a t. képviselőház is, minő vakmerő hazugságokkal akarják félrevezetni a népet, mert hiszen a törvényben nincsenek olyanok, hogy (olvassa): »a pofon, az ütleg, a félporczió, vagy semmi élelem, az agyonnyomorgatás tartozik a házi fegyelem alá. Éjjeli nyugalmatok nincsen. Vasárnapi munkaszünet niucsen«, — pedig épen most kívánjuk nekik biztosítani. — Azt írják és terjesztik, hogy: »Ilyen gazság még nem történt soha a világon, mint a milyet most veletek elkövetnek.« Mikor ilyen a hangulat, akkor a törvényjavaslatot két oldalról bírálva, arra a következtetésre jutottam, hogy ha kihagyjuk belőle azokat a szakaszokat, a melyek elviselhetetlen terheket rónak a gazdákra és kivonjuk belőle azokat, a melyek sérelmesek a cselédekre, akkor ebből a törvényjavaslatból nem marad semmi, mint legfeljebb az 1876 : XIII. t.-czikkből átvett rész. Ennélfogva abból a szempontból indultam ki, hogy ez a törvényjavaslat felesleges. Mert hogy ha ugyanaz marad, a mi az 1876 : XIII. t.-czikkben van, és kivonjuk belőle azt, a mit a másik oldalon is egyesek kifogásolnak, akkor nem marad benne meg más, mint azok az intézkedések, a melyek az összebeszélést, a sztrájkmozgalmat igyekeznek elfojtani. Nem tartom helyesnek, hogy itt-ott potyogtattassék el egy-egy törvényjavaslatban ilynemű intézkedés, mert ha azon akarnak segíteni, nem elég, ha egy zápfogát húzzák ki annak a sárkánynak, hanem vágjuk le egyszerre mind a hét fejét és csináljuk meg a sztrájktörvényt, akkor feleslegessé válik itt ós más helyütt ilyen kivételes intézkedéseket be-be szúrni. Nem reakcziónárizmusból hozom ezt fel, hanem következetességből. A másik oldalról is tekintve, én a magam részéről ezt a törvényjavaslatot időelőttinek is tartom. Maga a földmivelésügyi miniszter ur is volt kegyes a munkásügyi bizottságban kijelenteni azt, hogy ezeket a terheket, a milyenek pl. az adó, az iskoláztatás költsége, az orvoslás költsége stb., legalább átmenetileg vállaljuk el addig, a míg a törvényhozás fogja azt mielőbb másként elintézni. Előttünk áll az adóreform létesítése, azt kell legelőször megalkotni, hogy mi azt a szegény