Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

Í5ö. országos ülés Í9Ö7 május 16-án, csütörtökön. Kii cseléd- vagy munkásnépet az adó alól teljesen felmenthessük. Ez előttünk áll. Kern fogunk kitérhetni az elől sem, hogy megalkossuk — a mint megalkottuk már az iparosokra és másokra is az általános betegsegélyező pénztárakat — hogy létesitni kell a cselédpénztárakat is. Sőt talán el fog jönni az állami iskoláztatás jövője is és talán akkor, ezen törvények előzetes megalkotása után, mellőzni lehetne mindazon szakaszokat, a melyek ma a gazdákra olyan óriási terheket raknak, s a cselédekben is elkeseredést szülnek, vagy legalább felizgatásukra mesterségesen felhasználhatók. A részletekre való terjeszkedés nélkül én általánosságban kétféle szempontból indulok ki. A cselédnek és a gazdának érdekét is szem előtt tartva, a mint kell is, szeretném mind a kettőnek javát előmozdítani, hisz a nép milliói képezik, alkotják a nemzetet, közös érdek ez tehát, azonban, nézetem szerint, ez a törvényjavaslat, a mely szakaszokba foglalja a gazdák és a cselédek jogait és kötelességeit, romboló hatással lesz és azzal, hogy kimondja a szakma-foglalkoztatást, lehetetlenné teszi a további fejlődést, lehetetlenné teszi különösen a kis- és a középbirtokosokra nézve, a kik nem rendelkezhetnek különböző szakmabeli cselédekkel. A mit a törvényjavaslat most szakaszokba foglal, azt pótolta eddig a gazdának a cselédhez való jóindulata, a gazdának az a felfogása, hogy a cseléd tagja a családnak. Ha már most mindez szakaszokba foglaltatik és megdöntetik ez a kölcsönös jóindulatú elvi felfogás, akkor megbomlik a jóviszony a cseléd és a gazda között, megbomlik annyival is inkább, mert most már követelésekkel állhat elő a cseléd. Azt mondják erre, hogy igenis a jó gazda azelőtt is megtette azt, hogy cselédj e helyett viselte azokat a terheket, a melyeknek rárovását most ez a törvényjavaslat czélozza. Azonban egészen más dolog ám az, t. ház, ha valaki önként teszi azt, jó szívből, jó indulatból és egészen más, a mikor erre köteles, a mikor ezzel tartozik, a mikor a cseléd ezzel követelőzhetik, s a hatóságnál vitatkozhatnak felette. Először is annak a határát, hogy meddig megy az ő jóindulatában, az első esetben tisztán maga szabja meg. Kelemen Samu : Itt van a baj! Fábry Károly : Holott, ha nem önként cselekszi ezt, hanem ha kénytelen alkalmazkodni ahhoz, a mit a törvény parancsol, a cseléd néha túlzott követelésekkel fog előállani, különösen ha fel akarja bontani, vagy esetleg bontatni a szerződést, és ez által lehetetlenné fogja tenni a kis- és középbirtokosokat és meg fogja bontani azt a patriarchális állapotot, a mely fennáll, a melyik mindkét félre nézve nagy áldás. (Felkiáltások a baloldalon : Ma már nincs I) Somogyi Aladár : Bégen lerontották Mezőfiék ! Fábry Károly: Bocsánatot kérek, én különbséget teszek kis- és középbirtokosok között, és épen azért a törvényjavaslatot ebből a szempontból sem fogadom el általánosságban, mert én kétKÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. IX. KÖTET. felé akarnám osztani, kétfélekéjjen akarnám szabályozni a cselédeknek jogait és kötelességeit a kis- és középbirtokosok irányában egyfelől és a nagybirtokosok irányában másfelől, a mint azt már a törvényjavaslat egyik szakasza teszi is. Egészen más a helyzete annak, a ki közvetlen nem érintkezik a cselédekkel, a ki könnyebben áldozhat, mint annak a helyzete, a ki cselédjével egy házban lakik, egy tálból eszik, egy kenyeret fogyaszt, a hol egy kis szobácskában együtt élnek : ott nem lehet aztán kimérni, hogy meghatározott nagyságú termeket szabjunk meg, a melyet a gazda a cselédség részére felállítani tartozik, de nem bir. Alapjában hibás tehát ez a törvényjavaslat, és épen azért attól tartok, t. ház, hogy ennek a törvényjavaslatnak olyan romboló hatása lesz a kis- és középbirtokosokra nézve, hogy azok tönkretételére fog vezetni. Már pedig, hogy ha egyszer ezt a törvényt megcsináltuk, akkor a visszatérésnek nincsen útja, és a mikor látni fogjuk, hogyan megy a tönk felé a kisgazda és a középbirtokos, hiába fogunk igyekezni visszafelé csinálni bizonyos szakaszokat, vagy esetleg más szigorral akarni eljárni, mert akkorára már a kis- és középbirtokosok tönkrementek és a szocziálisták közé csaj> ták át. Hisz ma sem lehet már találni olyan kis- és közéjDbirtokost, a kinek telekkönyve megterhelve ne volna, ma is csak ugy küzködik keservesen, épen azért mondotta Mezőfi Vilmos a bizottsági tárgyaláson, hogy ez a törvén}* csak az ő táborukat fogja növelni. Már pedig, t. ház, ennek a hazának gerinczét képezik a kis- és középbirtokosok, azokat nekünk meg kell tartanunk, mert ez a nemzetfentartó elem, mert ez az a független elem, a mely nem hajlik, a mely nem félemlíthető meg, hazaszeretetéből ki nem téríthető, a melyre mindig számíthatunk bármilyen, akár politikai, akár szabadságharca alkalmával. (Ugy van! balfelől.) Az országnak ezt a gerinczét fenn kell tartanunk és meg kell védenünk, mert ha ez eldől, akkor eldől Magyarország is. (Ugy van ! balfelől.) Ezért általánosságban sem fogadom el a törvényjavaslatot, de megjegyzem, hogy ez nem jelenti egyúttal azt, mintha én bizalmatlansággal viseltetném a t. földmivelésügyi miniszter ur iránt, mert engem az ő, a földmivelésügy terén eddig létrehozott alkotásai bizalommal töltenek el. Csuj)án ezen egy törvényjavaslatot nem fogadom el általánosságban sem. Hammersberg László jegyző: Nagy Emil! Nagy Emil: T. képviselőház ! (Halijuk ! Halljuk !) Nagyban és egészben igaza van az előttem szólott t. képviselőtársamnak abban, hogy a magyar kisgazdaközönség ennek a magyar társadalomnak gerincze, a melynek bukása egyúttal a magyar faj bukását is jelenti, (ügy van ! balfelől.) Én azonban ebből a kétségtelen igazságból még sem vonom le azt a merev következtetést, a melyet ebből az én igen t. képviselőtársam levont, mert felfogásom az, hogy a kisgazda érdekét 21