Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

156. országos ülés 19ü7 május 16-án, csütörtökön. 159 izgató vagyok, bogy ha a dolgot szigorúan veszszük, és izgatók voltunk talán akkor, a midőn azt mondottuk, bogy a tanitók fizetését fel kell emelni, a mikor bizonyos türelmetlenséggel azt mondjuk, hogy a papi kongruát végrevalahára meg kell oldani. De azért azt mégsem lehet mondani, hogy nem lehet annak a határát megszabni, hogy hol van az izgatás és ezért izgatás nincsen. Hát mondja meg nekem valaki, hogy a spektrumban, hol végződik a piros, hol kezdődik a narancssárga, a zöld, a kék és a viola szin ? Mind egymásba olvadnak át, de azért mégis van egy határozott vonal, a hol azt mondhatom, hogy ez vörös, ez zöld, ez meg kék. Az izgatásnak is megvan a maga spektrumjellege. Megmondom, hogy mi az. Az izgatás ott következik be, a mikor az ügyszeretet, az ügynek a védelme a gyűlöletbe megy át, a mikor az ügy védelme helyett osztály, faj vagy vallás elleni gyűlöletet hirdetnek. (Helyeslések.) A midőn tehát izgatásról van szó és a mikor a társadalmi béke, a társadalmi igazságosság szempontjából kivánjuk, hogy az izgatásnak eleje vétessék, akkor kivánnunk kell azt, t. képviselőház, hogy az izgatás fogalma ne legyen ugy körülhatározva, hogy félreértésekre adhasson okot és hogy ne lehessen izgatóknak nevezni azokat, kik egy ügy mellett lelkesednek, apostolkodnak. T. képviselőház, ezek azok a dolgok, a melyeket én e törvényjavaslat tárgyalásának elején elmondani kivántam. A mint ezekből méltóztatik látni, én sok javítanivalót találok még ezen a törvényjavaslaton, azonban annak kerek visszautasítását helytelennek tartanám azon oknál fogva, mert én igenis nemcsak időszerűnek tartom a törvényjavaslatot, hanem nagyon is szükségesnek, hogy a társadalmi igazságosság és béke érdekében a mi mezőgazdasági munkásainknak kellő védelmet adjunk. Es ha van kifogásom e törvényjavaslat ellen, az nem az, hogy nem ad védelmet, hanem az, hogy nem ad elegendő védelmet. Ez a törvényjavaslat még sokféle kiegészítést kivan : először, hogy minekünk statisztikai adataink legyenek a munka- és a bérviszonyokról, hogy kellőképen el tudjunk e tekintetben igazodni; továbbá kívánja, hogy mezőgazdasági vidékek szerint szervezzük a mezőgazdasági munkaviszonyok felügyelőségét ugy, a mint a gyárakra nézve iparfelügyelők vannak, a kik megvizsgálják, hogy azok a szabványok megtartatnak-e ; mert különben minden törvényes intézkedésünk hiábavaló lesz, ha nincs ott egy szakember, a ki aztán előáll és megfelelő informáczióval szolgál nemcsak a minisztériumnak, hanem a parlamentnek is. (Helyeslés.) Ez a törvényjavaslat tehát, a mely ily nagyfontosságú dolgot tárgyal, arra volna hivatva, hogy a magyar nemzet szocziális és nemzeti gondolkodásának kinyomata legyen. Én, t. képviselőház, megf rdultam Németországban és Belgiumban, tanulmányoztam ott a munkás viszony okát és be akartam hatolni kissé a gazdasági munkásviszonyokba. Nekem ott azt mondták : mi elsősorban iparállam, gyárállam vagyunk, nem is érünk rá a mezőgazdasági munkásokkal foglalkozni, mert minden gondolatunkat az ipari munkások foglalják el, hanem az urak agrárállam polgárai, az urak hivatása, hogy a mezőgazdasági munkásokról kellőképen gondoskodjanak; önök tanuljanak mitőlünk az ipari munkások szervezésére nézve, mi majd önöktől tanulunk a mezőgazdasági munkásokat illetőleg. T. képviselőház ! Midőn e törvényjavaslat tárgyalásához érünk, azzal a gondolattal kell nekünk hozzáfognunk, hogy alapos munkát kell végeznünk, a mely nemcsak a pillanatnyi szükségleteknek felel meg, hanem minta lehet majd egész Nyugat-Európa számára. Én szinte visszarettenek attól a gondolattól, hogy ezt a nagy feladatot im itt hamarjában lebonyolítsuk. Ehhez a dologhoz kell hogy hozzászóljanak jogászok és szocziológusok, ugy hogy aztán ebből a munkából igazi tökéletes egész legyen. Mert ha ebben a törvényjavaslatban megmaradnak bizonyos pontok, a melyek csak félremagyarázhatok, akkor én nem áldást, nem békét várok tőle, hanem ellenkezőleg, aggódom, hogy békétlenségre fog okul szolgálni, vagy legalább fegyvert adunk azoknak kezébe, a kik békétlenséget akarnak szítani. Ezért, midőn ezekkel a fentartásokkal elfogadom általánosságban ezt a törvényjavaslatot, hozzájárulok Holló Lajos t. képviselőtársamnak indítványához, hogy abból a czélból, hogy azt kellő meggondoltsággal és megfontolással vigyük azután végbe, ennek a törvényjavaslatnak részletes tárgyalása majd a szünetek után valamikor kerüljön sorra. (Elénlc helyeslés és taps a középen.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Fábry Károly! Fábry Károly: T. képviselőház! Nagyon rövid ideig leszek bátor igénybe venni a t. képviselőháznak b. figyelmét és türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Csupán csak annak a következetességnek engedek, a mely folyik abból az álláspontból, a melyet a munkásügyi bizottságban foglaltam el, a midőn, mint ennek a bizottságnak egyik szerény tagja, ezt a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadtam el. Ketten voltunk csak, a kik még általánosságban sem fogadtuk el a törvényjavaslatot: Mezőfi Vilmos, a szocziálistáknak vezetője, vezére és jó magam, senkinek sem vezére. Mezőfi Vilmos nagyon messziről indulva indokolta meg, hogy milyen sérelmeket okoz ez a javaslat a cselédeknek : én pedig elindultam arról az oldalról, hogy rendkívül nehéz terheket ró a gazdákra, különösen a kisgazdákra és közéjmírtokosokra, így aztán összejöttünk egy holt ponton, egy nyugvó ponton, hogy t. i. mindkettőnknek szépen nem kellett a törvényjavaslat még általánosságban sem. De hát ugy látom és ugy veszem észre a hangulatból, hogy ez az állásfoglalás ma már